Így főz anyátok

Aprószentek nevezzük azokat a gyermekeket, akiket a Heródes leöletett Betlehemben.

Jeruzsálemben, Heródes udvarában megjelentek a napkeleti bölcsek, és föltették a kérdést: ,,Hol van a zsidók újszülött királya?'' – akkor Heródes megrettent. Ha az ősi jóslat beteljesedett és valóban megszületett a zsidók királya, a várt Messiás, (Jézus), akkor az ő királyságát veszélyben érezte. Menteni akarta hatalmát, királyságát, és ennek érdekében (Máté evangéliumából idézve)  „Heródes Betlehemben és környékén minden fiúgyermeket megöletett két éves korig, a bölcsektől megtudott időnek megfelelően'' - hogy az újszülött zsidó király bizonyosan ne maradhasson életben.

A keresztény egyház vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket, latin nevük: „innocentes martyres” , azaz ártatlan vértanúk. Mi, magyarok, a gyermekmészárlás áldozatait aprószenteknek nevezzük.

Az aprószentek napja a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisgyermekek emlékünnepe az egyházban és a népszokásokban egyaránt.

Az aprószentek napján suprikáltak régen a pásztorok, beköszöntek a házakba:

Aggyon Isten a házukba

bort, búzát, békességet,

Hótuk (Holtuk) után üdvösséget

Dicsértessék

Így jöttek vesszőikkel, (igazán varázsvesszőkkel, fűzfa vagy mogyoróvesszőkkel,  mert hisz termékenységi áldás volt a szerepük), és az állatokat megvesszőzték, hogy termékenyek legyenek. Ez a  subrikálás egészség és bőségvarázslás volt:  a tehén, a koca elljék, a tyúk tojjék, - így aztán a háziasszony és a nagyobb lányok is kaptak belőle. Szerintem ez a népszokás részben elsorvadt, mert egyre kevesebb lett a pásztor, a kondásság már általános iskolás koromban befejeződött, és bár gulyás volt sokáig, de elsorvasztotta a téeszcsézés, s legtovább a juhászok bírták, de a magánjuhok helyett már magánjuhnyájak vannak, s nem a faluközösség pásztoraként dolgoznak a juhászok. Szóval régen ezek a pásztorok ilyentájt jöttek és boldog újesztendőt kívántak, varázsoltak és cserébe bort kaptak, tyúkot, más szárnyas jószágot, süteményeket, egyfajta köszönetként az áldásért.

Az egyház is pártfogolta a pásztorünnep egyházi tartalommal való feltöltését, s ezek voltak az aprószentek, akiket ünnepelhettek a suprikálással egyidőben.

Aztán az életmódváltás, politikai és társadalmi, gazdasági változások miatt a pásztorok elfogytak, az aprószentek ünnepe maradt. Pásztorok helyett a fiatal fiúk játékos ünnepe, kalácsgyűjtése lett, karácsony utáni vendégjárás.  Jöttek a fiatalok hangosan kántálva:

Aprószentek ma vagyon

Minden ember vigadjon.

Általában kikiáltottak nekik:

Hányan vannak az aprószentek?/Aprószentek, hányan vagytok?

S a válasz (öten, hatan, tízen, stb.) után jött az incselkedés:

Annyifelé szaladjatok!

Persze a gyerekek nem szaladtak sehová, behívták őket, s akkor aztán előkerültek a szépen, cifrán font, bicskával díszített vesszők, azokkal ütögették a nagylányokat, hogy termékenyek legyenek, na meg ne legyenek „kilisesek”, azaz kelésesek (az nyomot hagy az arcon, és nem szép tőle a lány!), mondván:.

Szófogadó légy!

Keléses ne légy!

Bús se légy!

Jövő ilyenkorra

harmadmagad légy!

Körbejártak jelképesen az udvaron is, az ólakra ütöttek, s aztán kapott a háziasszonyt is, hogy tojjanak a tyúkjai…

Aggyon az Isten

Egészséget,

Békességet,

a malacok hízzanak,

a tyúkjaik tojjanak,

tehenek borjadzanak

Szálljon erre a házra

az Isten áldása,

engedje a Jóisten, hogy

légyen szaporodása!

Volt valami olyan rigmus is, miszerint Heródes sok fiút megölt Dávid Betlehemében, ezek az aprószentek szenvedtek Krisztusért, nekünk is szenvedni kell most Jézusért, de erre nem emlékszem már, amíg a karácsony szentesti kántálás vegyes csoportokban ment, ez a vesszőzés már csak a fiúk játéka volt, elvégre az aprószentek mind fiúk voltak.

Ők kapták a süteményeket, diókat, almákat, s ha nagyobbacskák voltak, bort is kóstolhattak a vendéglátás során.

Íme a szelídgesztenye a virágzástól a földre pottyant érett állapotig. A szelídgesztenyefa nem akárhol él meg, mediterrán növény, igényli a védett mikroklímát. Nem is volt Aszódon, nem is ettem belőle, csak a cukrászdai gesztenyepüré révén hallottam felőle. Aztán Pest téli utcáin kószálva megismertem a parázs felett sütött gesztenye melegét, jó ízét is. Végül jött a szabadabb kereskedelem, és lehet gesztenyét venni. Azóta készítem. Próbáltam sok mindent, masszát, pürét, levest belőle, húst töltöttem vele – de a N^o1= a sült gesztenye. S tudjátok, mikor kell nagyon-nagyon de gesztenyét sütni? Márton napján. Fél Európa Szent Mártonra emlékszik, lampionokkal, fáklyákkal, (a tűzzel a hozzá kapcsolódó jótettekre világítanak, hogy látszódjék a szerető, segítőkész jóság az életünkben). Borban áztatott gesztenyét sütnek (csináltam! leírom!) - és Márton perecet, kiflit, babát esznek mellé, forralt bort, Márton-puncsot isznak...

A gesztenye sütésekor az alapeljárásom a következő (a képeken is látszik):

1. Beáztatom a gesztenyéket – ez 2órától 24 óráig is mehet, jó, ha sokáig ázik.

2- Kiveszem és keresztet metszek bele.

3. Így, nedvesen berakom a tepsibe.

• Lefedem (gyakran simán a másik tepsivel, úgy hiszem ilyenkor, olyan lesz, mint a kemence, és jobban süt), és adok neki 40 percet 180-190 fokon.
• Utána a fedelet leveszem, 10-15 percig 250 fokon sütöm át.

Vigyázni kell, nehogy megégjen!

Nem szabad a sütőben benne hagyni, kiszárad és akkor vacak.

Tálba rakom a tiszta vasalt konyharuhát, belerakom a gesztenyét, lefedem a ruhával, és így teszem elétek.

A felső képen is látható gyönyörű szelídgesztenyefa Villány-Virágoson, a védett és alvó pincefaluban van az egyik pincénk előtt. A mögötte lévő ház a Fábos ház, és Feri azt mesélte, a fát még édesapja ültette évtizedekkel ezelőtt.

Hoztam a gesztenyéből, büszkélkedtem vele a keresztapátoknak, mondván „én szedtem egy igazi szelídgesztenyefáról!” (be-be-beeeee, az én apukámnak CSÉB-je van, mondta erre ifjúkorom reklámja). Laci is egyből tromfolt: Zebegény felett meg egész szelídgesztenyefa erdő van!

- Akkor meg miért nem szedtünk ott szelídgesztenyét már évek óta?!- háborodtam fel, lelki szemeim előtt a gesztenyéstelen téli esték sora suhant át, s Laci, aki Zebegényben töltötte nyarait, azzal, hogy nem adta át, elorozta előlem a gesztenyék begyűjtését.

- Ó, az nem olyan könnyű, a helybeli svábok nagyon titkolják, maguknak tartogatják – jött a hosszú és lusta magyarázat, mondván, „sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól már a csaaaloogány” (ahogy a dalban énekeljük) -  szóval Csipkerózsika rózsaerdején kell törni érte, stb.

Ekkor derült ki, hogy még az Anjou Károly Róbert hozta magával mediterrán vidékükről a facsemetéket, s a túlparti visegrádi székhelyével szemben a Börzsöny lágy lankái között a szelídgesztenyék otthonra leltek. Laci története szerint leginkább az történt, hogy aztán a király németeket is hívott, akik az egész erdőséget eldugták a nem svábok elől. Ez a telepített gesztenyeerdőség csodaszép, és állítólag a legnagyobb szelídgesztenyefa 16 méter feletti magasságú, s hat ember öleli át a törzsét, s a Dunakanyar egyik nevezetes látogatnivalója!

Amíg meséltem, közben rájöttem, honnan idéztem a sűrű rejtelmes erdő dalát, ez az orosz népdalból, a Dunjuskából való, le is írom nektek, Fanni nemsokára oroszul énekli majd nekem:

Dunjuska

A folyónál állt Dunjuska, Dunjuska, Dunjuska,
alkudott épp egy csónakra, csónakra, csónakra.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.

Odajött hozzá az apja, az apja, az apja,
vigyél át engem Dunjuska, Dunjuska, Dunjuska.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.

Minek jössz, téged nem várlak, nem várlak, nem várlak,
a folyón által nem járhatsz, nem járhatsz, nem járhatsz.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.
Sűrű az erdő, nap sose járja, nem szól benne csalogány.

Odajött hozzá kedvese, kedvese, kedvese,
mehetünk mindjárt kettesbe’, kettesbe’, kettesbe’.
Ritkul az erdő, fénylik a tisztás, újra szól a csalogány.
Ritkul az erdő, fénylik a tisztás, újra szól a csalogány.

Emailben jött a leírás, a fotó is Judithkától, íme az ő kedvenc "hagymás pogija":

Hozzávalók:

½ kg liszt, 1 tojás, 2,5g élesztő 1 dl tej,2 kanál zsír, vagy olaj só, bors, cukor,3 fej hagyma, 25 dkg töpörtyű

Elkészítése:

Hagymát félfőre vágva megdinszteljük olajon, vagy zsíron, amíg dinsztelődik a hagyma, addig a töpörtyűt  ledaráljuk, és a liszt tojás tejföl keverékéből az megkelesztett élesztővel tésztát gyúrunk.

Elsőként a tésztát megkelesztjük, kb. fél óra.

Ezután lisztes deszkán kinyújtjuk és rákenjük e töpörtyűkrémet, és a dinsztelt hagymát, majd 4 rétre hajtogatjuk, és meleg helyen 15 percig pihentetjük.

Aztán újra nyújtjuk hajtogatjuk négyszer!

Ha úgy érzed, hogy kell még liszt akkor lisztezed a tésztát minden egyes nyújtáskor, hajtogatáskor!

A végén kb. ujjnyi vastagra nyújtod, bevagdosod, és megkened tojással, és előmelegített sütőben szép pirosra sütöd! ha jó akkor kb. így néz ki mint a képen! És mondd, az normális, hogy fényképezek főzés alatt és után?

A másik kép már egy személyes kóstoló, itt Judithkáék lilahagymával készítették, nem vagdosták be a tetejét, hanem a tojással megkenve megszórták még szezámmaggal, köménymaggal, lenmaggal, stb. – úgy sütötték meg.

Ilon néni temetésére sütötte Márti ezt az egyszerű, kiadós, finom, hosszan elálló, jó előre megsüthető vendégkínáló süteményt. Ilon néni jó háziasszony volt, méltó volt a halotti torra érkezők kínálására ez a jó kis rágcsálnivaló.

Márti Ilon néni menye, házias, okos, vibráló egyéniségű asszony, igazi tanárnő, az Arany János programban dolgozott évekig. (Ebben a vidéki tehetséges gyermekek fejlesztése volt a cél.)

Ilon néni anyósom, a villányi Paula mama nővére, 92 évet kapott a sorstól, sok szeretetet, jó férhet s egy szerető fiúgyermeket, az ő felesége Márti, aki igen jól főz, nagyon jól süt. Nem illett még a temetést követő családi összejövetelen sem receptet írogatni, de Márti megígérte, elküldi postán – és szótartó ember révén, el is küldte, ezért tudom nektek ideírni. Márti leírása:

A tészta előkészítése előző nap:

17 dkg vajat, 17 dkg margarint, 36 dkg finomlisztet, 2 tojás sárgáját, 1,5 dkg sót (egy csapott evőkanállal), 1,5 dkg tejszínt (vagy tejfölt), 1 dkg élesztőt (hidegen szétmorzsoljuk), hidegen jól összedolgozzuk.

A tészta krémszerű lesz.

Egy éjszakára hűtőbe tesszük.

Elkészítése:

Fél centiméter vastagra nyújtjuk, tetejét tojás sárgával kétszer megkenjük, közben hűtjük.

Végül sajttal megszórjuk.

1,5 cm-es kockákra daraboljuk.

Forró sütőben sütjük. Könnyen túlsül!!!!

Elálló süti. (Több hétig is jó!)

Jó sütést kívánok! Márti

Hozzávalók:

• 17 dkg vaj
• 17 dkg margarin
• 36 dkg finomliszt
• 3 tojás sárgája (2 tojás sárgája a tésztába, egy a kenéshez)
• 1,5 dkg só (egy csapott evőkanál),
• 1,5 dkg tejszín (vagy tejföl),
• 1 dkg élesztő
• 5-10 dkg sajt

Tami édesanyja kérdezte tőlem, Taminak vegyen-e konyhai mérleget most, hogy a lánya elkezdett sütni. Mondom neki, vegyen!

Édes nem szerette használni, de ő éppen ezért kelt bodagokat, buktákat készített, pogácsát, amit nem kell annyira méregetni. De minden komolyabb sütemény receptjét komolyan kell venni. Mint Csobánks, gyermekkori barátném, Ibi, a sógornőm Villányban: komoly süteményhez pontos recept van és azt be kell tartani, 2 dkg-mal több liszt és esetleg fojtós lesz a tészta, 2 dkg-mal kevesebb és vacak az íze ...

Itt is, nézzétek Márti receptjét: 17 dkg vaj és 36 dkg liszt. Nem szemre 17 dkg, hanem lemérve. Ha jó süteményt akartok sütni, bizony kell hozzá a konyhai mérleg. megjegyzem, a végén már Édes is vett magának, az övé van meg nekem.

Lányok, ez az a süti, amelyből apátok együltében három szeletet megeszik, keresztapátok pedig egyszer azt mondta, lehet indulni vele egy cukrászversenyen, olyan finom.

Azt hiszem, azért olyan finom, mert:

• könnyű és friss a piskótatésztája
• nem negédes, mert csak egyetlen ek vaníliás cukrot teszek hozzá
• friss a tejszín, kemény a felvert hab
• gesztenyéből van (nem házi, kész masszából, de a gesztenyemasszára ne sajnáljátok a pénzt és nagyítóval nézegetve vegyetek belőle, csak az a jó, ami gesztenyéből van, nem 50-60%-os izékből, amiket kapni lehet „gesztenyepüré” címszó alatt a boltokban…)

Szóval jó alapanyag – és jó a végeredmény!! Lássuk a hozzávalóit!

• 2 dl tejszín habnak + pár ek a gesztenyemasszához,
• negyedkilónyi friss gesztenyemassza,
• 1 ek vaníliás porcukor a masszához,
• 1 vaníliás cukor a habhoz
• 1 kis tasak habfixáló,
• 1 ek jóféle rum a gesztenyéhez

A gesztenyemasszához adok 1-2 ek rumot, 1 ek vaníliás porcukrot és  annyi tejszínt, hogy kikeverve kellemes, könnyű, krémes legyen a massza.

2 dl tejszínhez egy vaníliáscukrot hozzászórok, elkezdem felverni. Amikor már szinte összeáll a hab, hozzákeverek egy habfixálót (szeretném, ha másnap is ehető lenne a süti, és nem akarom, hogy összeessen benne a hab, eláztatva a piskótát). Nagyon keményre verem (remélem, látszik az egyik képen, benne marad a tálban, nem zuttyan ki!).

A tejszín felét kisebb adagokban óvatosan összekeverem a gesztenyemasszával – kész a krém.

A piskótaroládra teszek egy sor meggyet (opcionális!), egy csík tejszínhabot is odakenek, majd a gesztenyekrémmel megkenem a lapot.

Összetekerem, fóliával lezárva pihentetem – egy óra múlva ehető, másnap a legjobb!

Könnyű, gyors, finom, nem túl munkás - pláne, ha kész piskótaroláddal készítem. Kövezzetek meg, szoktam venni, ha nem érek rá - és nekem bevált, csak meg kell nézni két dolgot: KI KÉSZÍTI és MIKOR JÁR LE a szavatossága...Figyelem! A kereskedelem átver, elől van a régi lejárt vagy most jár le, lassan ehhez is nagyító kell nekem.

A kész roládot lehet díszíteni: tejszínhabbal, további meggyszemekkel, csöppenthettek rá meggyszószt, csokoládéöntettel csíkozhatjátok, stb.

Egyébként a fatörzssel együtt ez a karácsonyi kedvencem! Olyan gyors, olyan könnyű és olyan finom - ezt már mondtam!- és olyan jó érzés bezsebelni a dicséreteket érte...

Egy érdekesség:

Ha van egy kisebb adag (250g-os) mascarpone krémetek, a gesztenyemasszával, rummal, vaníliás cukorral, kicsi tejjel vagy tejszínnel elkeverve – szintén nagyon finom, laza krémet kaptok a roládhoz! Ezt jobban kell édesíteni, 2-3 ek porcukrot javaslok – ti kóstolgassatok, nektek elég-e!

Kicsit drága, de nagyon finom ez a változat is, próbáljátok ki!