Keresztapátok megtalálta nálam Ermine Herscher és Albin Michel könyvét, „Művésztársaságban” sorozat PICASSO 55 különleges recepttel címmel. Olvasgatta, és azzal fogadott: a spanyol parasztok is eszik krumplival a tojást, nemcsak a palóc magyar parasztok!Na ja, - egyeztünk meg, a földművesek azt eszik, ami van, és hasonló alapanyagokból hasonlót készítenek.
A „tortilla de patatas” annyiban másabb, mint a mi paraszt tojásrántottánk, hogy nem maradék krumpliból készítik, hanem direkt ezért pirítanak frissen krumplit hozzá, és az egész lényege a „tortilla”, vagyis a „tortácska”, a KEREK forma. Egy lepényt sütnek belőle. Úgy tapasztaltam,ha az van kiírva egy kávézó táblájára (kávézó = gyakran kajálda is, vagy csak sütis, vagy étkes): Patatas = ez a krumplis tojáslepény. Ha Bravas = a sült krumpli paradicsomos fokhagymaszósszal lecsorgatva, a patatas de bravas.
Tudod mit? Süssünk tortilla de patatast – javasoltam Lacinak. Kicsit alacsony hozzá a serpenyőm, de két réteg krumpli talán elfér benne. Jöjjék a leírás az elkészítéshez, de az eredményről is hozzáteszem, hogy a spanyol omlett elfogyasztását követő reggel egy szép mély serpenyőt kaptam ajándékba keresztapátoktól, és ha rossz az, aki rosszra gondol, hát, én azt hiszem, repetázni szeretne…
Kezdem az alapokkal: ahány fő, annyi krumpli és annyi tojás, jobb étvágyú férfiembereknél lehet duplázni.
4 főre a javasolt összetétel:
- 5-6 krumpli
- 5-6 tojás
- bőséges olaj a sütéshez
Egyáltalán nem kötelező, de én szeretem hozzá a hagymát, 4 főre elég egy fej hagyma, s mert ebben az omlettben elfér a lila is, ezért én fél fej veres, fél fej lilahagymát teszek bele, de ha van édes salotte hagyma, 
gyöngyhagyma, az jobban illik a spanyolokhoz.
gyöngyhagyma, az jobban illik a spanyolokhoz.Szeretem a csípős zöldpaprikát is – és a zöldhagymát is, tehát simán beleaprózok ezekből is.
Egy onlett íze csak jobbá válik ezektől, képzeljétek, amint a nyelvetekre kerül a sima krumpli és tojás között egy-egy sült paprikacsík, egy-egy pirult hagymadarabka, egy olvadt sajtdarabkáról már nem is beszélve… (Ez egy kulináris jéééé-élmény!)
Elkészítése.
A nyers, hámozott krumplikat felkarikázom 2-3 mm vastag kerek szeletekre, ha túl nagy a krumpli, akkor persze felezem. (Túl nagy szeletkék törnének sütéskor.) A vastagság fontos, mert ha vastagabb, nem pirul át elég puha, omlósra. Ha vékonyabb, akkor meg törik.
Kicsit megsózom őket, had izzadjanak sütés előtt.
A hagymát a felaprítom, lehet kiskocka, nagykocka, nyolcad, karika (ennyifélét láttam, szóval ez is csak gulyás-standard, van szabadsági foka a készítőnek!).
Olajat öntök a legszélesebb serpenyőbe, és jól felforrósítom. Ha teszek bele hagymát, akkor azt pirítom meg először, aztán jönnek bele szépen sorban (nem vicc, szépen, hogy teljes felületükön piruljanak!) a krumplikarikák. Először lefedem párolni, a másik felük sütésénél már nem, ott nyitottan pirítom már a krumplit.
Akkor jó, ha átsül és puha, omlós a szájban, de még nem törik a serpenyőben.
Ha megpirult, akkor jön az omlett készítés.
A tojásokat egy tálba töröm, és sózom, (lehet borsozni 
is!), és igen, lehet beletenni zöldfűszereket, itt van a petrezselyemzöld, a spenót, a sóska, a koriander, a snidling stb. helye.
is!), és igen, lehet beletenni zöldfűszereket, itt van a petrezselyemzöld, a spenót, a sóska, a koriander, a snidling stb. helye.A tojásokat felverem (tortához nem illik a sárga-fehér színváltozat, ráadásul sülés közben nem köt elég egységesen, szóval felverem akkor is, ha a lánykáim külön szeretik…).
Kell egy mélyebb szélű, és akkora aljú kerek serpenyő, amiben a tojáslepényt készíteni akarom, érdemes akkora, hogy a krumpliból „rakottan” legalább két réteg elférjen benne, de 3-4 szintes is lehet, abból több már nem, nem sül át rendesen a lepény sem, kezelhetetlen vastag lenne evéskor is.
Öntök rá a hagymás-krumplis olajból egy réteget, (ha egy-két fokhagymát átsütök benne, nem árt neki, ha szalonnakockát, az is belefér, a spanyolok is szeretik az ízét), és felteszem a tűzre.
Ha már elég meleg, belerakosgatom a krumplit.
Felöntöm egy kis tojással, rázogatom, alulra is kerüljön belőle.
Még egy réteg a krumpliból, még egy kis tojás, a vége is a tojás, amivel felöntöm.
Lehetme úgy is készíteni, hogy a tojásokat ráöntöm a hagymás krumplira, és ezt a masszát öntöm a serpenyőbe – de nekem úgy nem volt elég szép a krumplikarikák rendezettsége, nekem tetszik, ha tényleg tojásos rakott krumpli jellege van a lepénynek!!!
Így teszem a tűzre. Rázogatom, mint a palacsintát, igyekszem már sülés közben lazítani. (sütőlapáttal emelgethetem a szélét, alá-alányúlok vele, lazítom…
Nem lehet túl meleg a tűzhely, mert akkor csak megég a lepény alja és nyers marad a közepe!
Pár perc, míg sül, legyen csak szép lassan barnafoltos az alja, akkor megfordítom. Nekem a tányéros verzió megy: nagy tányér a serpenyőre, átbuktatom rá a lepényt, aztán a serpenyőbe visszafordítom.
Újabb sütés.
Ha akarom, itt kerülhet a tetejére sajt is, az aljára is ekkor tehetek,és ha készítettem külön egy kis liszttel megszórt, barnára birított hagymát, akkor azt is beleszórhatom most, ahogy fölé kerül az omlett, majd belenyomom, s szép lesz nagyon a rajzolata (az ízét is javítja ám!!!).
Szerintem az a jó ebben a lepényben, hogy a lényeget kell tartani: kerek, vastag és krumplival rétegzett tojáslepényt kapjak.
Tálalása, ahogyan én láttam:
- mellé majonéz, zöldfűszeres majonéz,
- vagy aioli, a fokhagymás spanyol szósz, ezt adták snidlinggel is, kapribogyóval is már, és kis paprikával, paradicsompéppel rózsaszínre keverve szintén
- sült paprika és sült paradicsom olajban, balzsamecettel
- paradicsom: natúr apróra pépesített, szószként vagy salsaként, darabos paradicsommal (a híres sofrito: olíván aprózott hagymát pirítok, adok hozzá néhány gerezd szétnyomott fokhagymát, majd rádobok pár felkockázott paradicsomot, nem árt neki egy karikázott csípős paprika sem, összerottyantom pár perc alatt s kész is a mártás!)
- pirított, fokhagymás pirított kenyérszeletkék (nem adnak automatikusan kenyeret!
- az igazi arabos - móros paradicsomos főtt fehér (fava) bab
Voltunk már Spanyolországban, és imádtam a tapas bárokat. Nem kellett egyetlen ételt választanom, elég volt egy tapas összeállítást kérnem (általában többféle „menü” volt erre is), és rögtön kóstolót kaptam a spanyol konyhából.
A tapa vagy tapas néven kínált előételeket vagy egy forgatható fatálon (mint Rondában), vagy több kis tálkában hozták elénk (Barcelonában pl.).
A krumplis omlett az olyan, mint felénk a rántotta: szabad a döntése a szakácsnak, nincsen hivatalos összetétele.
A legjellemzőbb az általam készített krumplis, a sima, szerintem a hagymát azért a mezei változathoz is pakol a házinép, de keverhetnek bele bármit. Ahogy én láttam (ettem): gomba, spenót, paradicsom, hagyma, lilahagyma, fokhagyma, bab,
Mellé lehet saláta, majonéz, paradicsomszósz,
Előnye, hogy hidegen is tálalható (krumplitorta – lehet rá mondani).
A többi változat, amit kiemelnék:
Egyrészt a ZÖLDSÉGES, gyakran húsos paprikás, a zöld vagy piros paprika kockákat is megpirítják a krumpli karikákkal, – úgy kerülnek a lepénybe. (Hagyma mellett, hagyma helyett is…)
Megy bele zöldhagyma (ez jó bele!), mehet pl. kapribogyó is (az nem ízlett annyira)
Másrészt – ez is "típus tapas": ez a lepény az ottani CHORIZOVAL a spanyol kolbász (szalámi) karikákkal. Chorizót nálunk is lehet kapni elég gyakran, ha spanyol hetek vannak, akkor mindig van a Corában, a Lidl-ben.
Van tojáslepény csak chorizóval, van krumplival vagy a sült paprikával is.
Van chorizó vörösboros mártásban sütve, s mellé a tojáslepény vagy a pirítós.
Ki ne hagyjam a sonkákat! A száraz, finom spanyol sonkákat, akármelyik tájról is jönnek, ezeket is szívesen adják nyersen a tapasokban, illetve sütve a tojáslepényekben, vörösboros mártásban, stb.
Hogy is hívják? „tortilla Espanola”, vagyis a spanyol tojáslepény igen változatos, de nem hinném, hogy sokkal tarkább lenne, mint a mieink idehaza, elvégre, ahogy mondtam, nagyjából ugyanazt termelték a földművesek, sok évszázad alatt nem véletlenül hasonló az elkészítésük…
Ilyet persze csak mély teflonos serpenyőben lehet sütni, s aztán hidegen /langyosan – plusz éles jó késsel lehet vágni! Látjátok, milyen szépre lehet sütni? Fentebb a sima vékony krumplis, alatta a jóféle zöldhagymás – vékony krumplis változat (zöldhagyma mindent csak nemesít!).
Ez az összeszedettség, amitől másabb, mint a mi hazai - számomra Galgamenti - krumplis tojáslepénytől. Bár kit udja, valahol a spanyol hegyekben akár még olyannal is találkozom egyszer...Fanni, ha elmegyünk egyszer tényleg félévre Spanyolhonba, hát, spanyol konyhaflekket nyitok itt nektek!
Édesen esszük pirított prézlivel, porcukorral, netán fahéjas porcukorral.
3. A hozzávalókból közepes keménységű tésztát gyúrok, lisztezett jó nagy gyúródeszkán.
Barna cukrot olvasztottam, kakaóval elkevertem, vajat belekevertem, és darált dióval ízesítettem.
Amikor kevés volt a pénzünk, kevés Édes ideje (gyakran „tizenhatozott”, azaz 16 órát dolgozott, alig aludt és már ment is újra dolgozni, hogy megélhessünk valahogyan), szóval akkor készített édességgyanánt ilyet is. Fehér kenyér vagy zsemle volt az alapja, csak egy kis tej, egy-két tojás kellett hozzá, és valami édes, leginkább lekvár.
Ha a tótok tudnak krumpliból tésztát készíteni, akkor nemcsak gombócokat, nudlit gyártanak belőle, hanem számtalanfélét – egy ilyen alapétek a derelye is.
Hozzáadom a sót, a tojást, beleszitálom először a finom, aztán a réteslisztet, a kevéske grízt (ami csak pörgősít).
Ahogy Magdi meghozta, elképedtem, még nem láttam ilyet. Körbe is kínáltam sokfelé, úgy büszkélkedtem vele, mintha én készítettem volna. Na, akkor meg is tudtam, pl. Judithkától, hogy mások is készítik, még több színben is… Na ja, az ügyeskezű gyógypedagógusok sok mindent tudnak-
Elkészítés: