Egy leves, amit jellemzően egy évben egyszer ettünk gyerekkoromban…
Tudjátok, mi az orja? A húsos gerincoszlop a farkával együtt , amikor a disznót háznál úgy bontják szét, hogy „orjára bontják”. Boltokban így nemigen kapni, de volt ismerősöknél disznóvágás, és kaptam belőle kóstolót: képzeljétek csak a friss, igazi, kukoricán ízesedett finom hús, az ízt adó csontokkal…
Édes az orját hideg vízben egy hagymával feltette főni, és nagyon csendes forrással vagy két-három órát főzte.
Akkor mellé tette a sok zöldséget (tudjátok, ami csak van a kamrában), és megfőzte, mint a húslevest. Akkor jó, ha az orjacsonttól a hús egy ujjal is leszedhető (na jó, olyan puha, hogy magától elválik).
A leves csigatésztát érdemelt.
Az orja pedig tormát, tejszínes tormát…
