Rántott csirke után azaz mellett készítette, ekkor a maradék aprólékból Édes levest készített.(Így volt komplett az ebéd!)
A csirke farhát, a zúza és a szív, de még a lábacskák is mentek a levesbe, a belek és egyéb belsőségek mind a macskák lakomájául szolgáltak. Ha nem az Aszódi néni vágta le, és volt csirkefejünk, az is belement, Jóska sógor a taraját is, a csirkevelőt is szerette, sőt, a lábikákat is ő szopogatta el, no meg a nagyapám, a ti dédapátok.
Emlékszem, hogy fogta a cica a foga közé 
és húzta el a fenébe a beleket, most meg a mai macskák… na jó, nem épp whiskas- menü volt.
és húzta el a fenébe a beleket, most meg a mai macskák… na jó, nem épp whiskas- menü volt.Édes kétféle levest is készített belőle, mikor melyiket:
1. Vagy sima csirkehúsleves készült ebből az aprólékból sok zöldséggel és cérnametélttel. Ehhez a zöldségeket Édes nagyobb darabokra vágta, nem cicózott az aprítással.
A levestésztát külön főzte meg vagy sós vízben, vagy egy kevés elvett levesben, de a tésztát mindig leszűrte, külön adta a leves mellé, és külön is tárolta, mert így jobban elállt a leves. (A tészta is jobban elállt, ha sós vízben főtt, viszont finomabb, ha levesben főzzük!)
2. Csirkebecsinált levesnek mondanám a másik félét, ami ilyenkor készült:
A leveshez került a szokásos fehér és sárgarépa, kelkáposztalevél, és a végén (ha volt) egy kis marék zöldborsó.
Ebben a vajgaluska volt a csúcs, a végén kis tejes berántással, később már kefires /joghurtos habarással került az asztalra.
Vajgaluska: Egy kanálka vajat Édes habosra kevert, így adta hozzá az egy tojást, sózta, borsozta, jól elkeverte, aztán annyi lisztet adott hozzá, amennyit felvett. Ha volt petrezselyemzöld, azt mindig vágott bele, s jól elkeverte.
Kanállal szaggatta bele a levesbe, belefőzte, úgy tálalta.
