Olyan ez az aszalt szilvalepény, mint a tamarindpaszta (még egy picit az íze is hasonló!). A TKLAPI = szilvahús napon szárítva, a híres grúz marhahúslevesbe, a HARCSOlevesbe is ez kell!!!!! – illetve csak ezzel az igazi. (Én mirabella szilvalekvárral vagy egy kis friss szilvával és egy kis citrommal szoktam hamisítani, ha nincsen. De a tklapi jó bármely grúz mártásba, pörköltbe is. Levágnak egy darabot, beáztatják (mondom, mint a tamarindpasztát!),
Elkészítéséhez a savanykás érett szilvát félbevágom és kiveszem a magját.
Egy serpenyőben annyi vizet öntözgetek alá, hogy le ne égjen, így forralgatom folyamatos kevergetés és öntözgetés mellett a szilva teljes puhulásáig. Megszárítom egy szitán, aztán turmixban pépesítem. Ezt a szép pépet kapom, látjátok?
Almalével, narancslével elkeverve isteni gyümölcsleves.
Vízzel elkeverve fantasztikus szilvaital.
Tiszta steril üvegekbe üvegekbe tűzforrón téve - egy kis rummal leöntve lezárom, elteszem = szuper lekvár egy kis szárazdunszt után.
Ám a tklapihoz szárítani kell ezt a pépet.
a.) mint a grillázshoz: bekenem vastagon (ecsettel!) olajjal a nagyobb gyúródeszkát, és arra kenem, azon szárítom a szilvapépet.
b.) Az asztalra (vagy egyéb vízszintes felületre, ha van másoknak annyi helye) ráteszek sok újságpapírt (a Népszabadság erre is jó!), a tetejére sütőpapírt teszek. Pergamen kéne, de az nincs. Teljesen sima felület kell hozzá, ha gyűrött a papír, még át is kell vasalni, bizonyám! No, erre kell kenni a szilvapépet.
Kb. fél centi vastagságban kell rákenni, de minden oldalról maradjon hely.
Hagyjuk száradni egész nap.
Másnap, ha megszáradt annyira, hogy rajta marad a papíron, amikor fellógatom, akkor a papír végét fel kell lógatni egy szellős helyre. A deszkát meg srégen kellene beállítani.
Nagyon vigyázzatok, ha a hangyák hozzáférnek, rámennek!! A molylepkék is messziről jönnek, nem tudom Grúziában hogyan kezelik ezt a mohó élővilágot tklapi szárítás közben… Jó pár napig kell így szárítani. FONTOS! Igazság szerint egyszerűbb betenni a sütőbe, és 90-95 oC-on szárítani egy egész nap – csak az kicsit drágább, a napfény meg ingyér’ van- ám őszinte leszek, a sütőbe tettem a második nap, mert a szárítás célja: a szilvaréteg ne ragadjon, akárhogy nyomkodom, fogdosom, és akkor inkább egy laza kis sütés nyitott ajtónál, mintsem a légypeték, nem?
Ekkor megfordítom, és leszedem róla a papírt. (Könnyebben jön le, ha előtte szivaccsal kicsit megnedvesítem.) Deszkánál éles kés segít.
Én ekkor még visszateszem a sütőbe, és ugyancsak ilyen alacsony hőfokon pár órányit szárítom. Nagyon vékony lesz, kb. 3-4 mm-es.
Fejérdi Gyula tüll (függöny) tasakjában is próbáltam, de ott meg összepöndörödött, összeragadt. Ha összeragad, nem szárad, hanem „bolyhosodik”, vagyis penészedik…
Tüllben fellógatni volt érdemes de csak akkor, amikor már hótra kiszáradt a sütőben, szerintem Zuglóban nem fúj annyira a szél, mint ott fenn az Araráton.
Papírból hengert készítek, (tervezők is ezt csiálják a rajzaiknak!), abba teszem az összecsavart tklapit. Lyukacsos papír cipős dobozban is tárolhatom, de szellős, hűvös helyen kell tárolni, úgy nagyon sokáig, több évig is eláll. (Ha bepenészedik, akkor nem szárítottam ki eléggé, vagy nem jól tároltam.)
