Maracuja a golgotavirág passiógyümölcse, de félretéve a szójátékot: a golgotavirág gyümölcsét elnevezték passiógyümölcsnek. A golgotavirág egy kúszónövény, nevét virágának érdekes szimbolikája miatt kapta:
Nem én találtam ki, úgy olvastam, hogy a virág szálkás koronája, vagyis öt fehéres zöld csészelevele (aminek a vége szinte tövisszerű, és gyakran olyan „letört” jellegűen nyaklanak), aminek az alján hullámos mellékpárta nő = Krisztus töviskoszorúját jelképezi. (Voltaképpen ezek az összenőtt viráglevelek adják a koronát, aminek a végén a csészelevél a tövises vég).
5 db széles, kiemelkedő, halványsárga porzója van, mint Krisztus sebeinek száma,
és a 3 darab bunkószerű bibeszál végén a szívalakú bibéje azt a három szöget, amit a Jézus két kezébe és a lábaiba vertek. Tudjátok, a Golgota a Koponyák hegye, az ókori Jeruzsálem melletti domb, magaslat, ahol a kivégzéseket szokták tartani (elég közel, hogy sok néző legyen, elég messze, hogy ne lehessen hallani a jajgatást és érezni a szagokat, ez a rettenet vagy a politika bölcsessége). Jézust itt feszítették keresztre, és Jézus kínszenvedésének eszközeit látták meg a névadók a golgotavirágban. S miután a passió az Krisztus utolsó óráinak bemutatása, innen a gyümölcs neve, így lett a maracuja passiógyümölcs.Bocs, ha túlmagyaráztam.
A maracuja sokáig rózsaszínes szárított gyümölcsdarabkaként létezett számunkra, aztán egyszer csak lehetett ezt is kapni. Tojásdad, de leginkább lúdtojás méretű, a kiwanohoz hasonlóan uborka, tök vagy dinnyeszerű gyümölcs. A külső zöld héja nem ehető, a tömör gyümölcshús, vagyis a termésfal (a képen fehéres zöld, de van olyan is, ami beéretten barnás színű lesz).
A belső rész a termésüreg, az tartalmazza a magokat, körülöttük egy zselészerű, nem is, inkább kocsonyás, világos színű, ha megnézitek, áttetsző narancsfehér magköpennyel. Ennek van kellemesen savanykás íze.
Egyszerűen csak középen kettévágjuk (aztán még több cikkbe) a már érett, sárgás , és ráncosodni indult gyümölcsöt, és kanalazzuk ki nyugodtan. Tele van vitaminnal (C, B-félékkel), ásványi anyagokkal. Nagyon jellemző az íze, jellegzetes az illata, alkalmas üdítő készítésre, és ezért van teli maracujás üdítővel a világ.
Ha túlérik, savanyodik, mint a romlott uborka…
Miután drága, magában esszük, egyszer a belsejét a saláta öntetbe, húsos, szilárdabb részét kis kávéskanállal kiszedegetve zöldsalátával kevertem el. Pikáns és finom volt benne!!!! Viszont nem volt annyival jobb, mint amennyivel drágább…Amíg nem jutok hozzá olcsóbban, addig ez a maracuja-konyhaművészetem. Bár - ha legközelebb veszek, szeretnék maracuja sorbetet készíteni, kíváncsi vagyok, milyen lesz...majd referálok róla!
