Azt hiszem valahol a magyarok bejövetelénél, na jó, csak Pusztaszeren voltak a nagy borászaink, metszettek is szőlővesszőt, s azt mondták: idén jó lesz a termés. Szívesen hiszek nekik! Ránk férne egy nagy évjárat...Ha megnézitek a képeket: csepeg a jégcsap, cseppen a faágra rakódott hóból is a víz, sütött a nap - jöhet a jó bor Szent Mártonra!
A Vince nap a reményről, a népi megfigyelésről és a termékenységvarázslatokról, babonákról szól. Szent Vince a borászok védőszentje, és névnapja a borászok napja, termésjósló nap. Ezen a napon figyelik meg a szőlősgazdák és borászok az időt, a szőlőtőkét, a vesszőket, a szőlővesszőkön a rügyeket, és következtetnek ezen megfigyeléseikből az ezévi termés bőségére, - ez azon nap, amelynek vidáman ülik meg ünnepét, mert azt tartják, hogy ez a nap a "szőlővessző pálfordulója". (Tudjátok, pár nap és jön Pál nevenapja, a damaszkuszi úton való pálfordulat dátumán, és azt mondják, ekkor fordulnak a bogarak meg a földben, fordul a tél is.Szóval ez is jósnap leend.)
A Vince-napi hiedelmeket sokan egyébként a rokon hangzású latin ’vinum’ szóhoz, s ennek révén kötik a borhoz, s ugyancsak emiatt válhatott Szent Vince a bortermelők, szőlősgazdák védőszentjévé.
A néphagyományok, kalendáriumok szerint a Vince-nap a következőket jósolja: ha napsütés volt és olvadt az eresz, akkor az jó termést jósolt a szőlősgazdáknak. (A Vince-napi regula első hazai írásos előfordulása a pesti ferencesek középkori misekönyvének 1498 tájáról származó kéziratos bejegyzésében már szerepel!)
„Ha csöpög a Vince, telik a pince” – jósolták.
Ha fénylik a Vince, teli a pince – mondták. Vagy:
Fényes Vince, tele pince. Ködös Vince, üres pince.
Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.
Ha megcsordul a Vince, Tele lesz a pince!
Nem ragozom a hason-regulákat, a lényeg, hogyha ezen a napon olvad, az eresz megcsordul, és jégcsapok keletkeznek, csepegnek, akkor jó és bőséges lesz a bortermés. - Sokféle változatban maradt fenn ez a természeti jóslás, és a lényege egyértelmű: a január végéhez közelítve a napfény jót ígér a gazdáknak.
Ki volt Szent Vince?
Eredeti neve latin eredetű: Vincentinus - jelentése győzedelmes. Zaragozai Vincét, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején Valenciában vetették börtönbe, 304-ben halt vértanúhalált. Csontjait Valenciában őrzik. Európában is jól ismert védőszent. Szent Vincét úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a lassan közeledő tavasz útját. A katolikus.hu oldalán olvastam különleges vértanúságáról:
"S holttestét „kidobták testét a szántóföldre, hogy kutyák és madarak falják föl. De egy nagy holló (…) megvédte a holtat. Végül a tetemet zsákba varrták, és kövekkel súlyosbítva a tengerbe vetették. Ekkor a tenger hullámai újra meg újra a partra sodorták a szentet, míg egy keresztény meg nem találta és illően el nem temette.(...) Amikor még a a természet erői is védelmezték a vértanú meggyalázásra kidobott testét, a kétségbeesett bíró fölkiáltott: ,,Hát még a halálban sem tudom legyőzni!?'' Ebben az értelemben mondta később Szent Ambrus Vincéről: ,,Megkínozták, összeszurkálták, megkorbácsolták és megégették, legyőzni mégsem tudták!''.
Mik a népszokások ilyentájt?
Vince névnap révén sok népszokás is kialakult. Például borosgazdáknak –kellemetes kötelezettségként!- eme napon sok bort kellett inniuk, hogy a következő bortermés is bőséges legyen.
Szent Vincéhez kötődő hagyomány a VINCE VESSZŐ. A Villányi borvidékhez közeli Dráva-háromszögből terjedt el, hogy a szőlősgazdák a Vince-nap időjárásból és az ezen a napon metszett "vincevesszők" állapotából jósolták meg a szüret gazdagságát. Megnézik rögvest, aztán vízbe állítva hajtatják is.
Szokás a szőlőszentelés is. Rendes plébános biztosan szívesen kimegy a szőlőkbe, elvégre miseborhoz is bor kelletik, s nem árt, ha jófajta.
Ugyancsak néphagyomány a pincejárás vagy a dűlőjárás is. A dűlőkben a szőlő tövéhez és a borosgazdák torkára is csurgattak a borből, mindkettőt ugyanazon babonás céllal: ha most isziik a tőke, ilyen jó lesz a termés, s ahogy az előbb már említettem, ha iszik a gazda, akkor is jó lesz a bortermés. A szőlőkre akasztottak gömböcöt: ilyen nagy gömbölyű szeműek legyenek a szőlők, na meg kolbászt, hogy ilyen hosszúak legyenek a fürtök, ami határozottan terményvarázslat lenne, és a "feláldozott" disznóságokat természetesen nem hagyták ott a varjaknak, ha már látta a szőlő és tudatosult a tőkében az ezévi terv, akkor a gazdák leszedték, és a pincejárás során elfogyasztották.
A képeken látható disznósajtokat Fejérdi Gyula készítette, a villányi borászunk - a receptjükért még szorongatnom kell kicsit, de ígérem, ahogy megvan, leírom nektek, vétek Gyula tudományát veszni hagyni!! Ráadásul hátha tényleg olyan hosszú szőlőfürtjeink lesznek, mint a baloldali, s olyan kövér szemekkel teli, mint a jobboldali disznósajt...
Pincejárásként a gazdák ezen a napon egyik pincéből a másikba járva áldomásoztak, kóstolták egymás borait, közben kérték a tőkékre Isten áldását. Nem is akárhogyan zajlott ez a jeles nap: a férfiak "bandákba" verődtek, általában minden esztendőben ugyanaz a kompánia jött össze a pincékben. Asszonyok azonban ilyenkor nem mehettek a pincékbe. A férfinépek a pincékbe hurkát, kolbászt, disznósajtot vittek magukkal, ott künn pörköltet főztek, ott ettek is, nemcsak bort kóstolgattak...
A borkalendáriumból idéznénk egy szép gondolatot ami ehhez a pincejáráshoz is kapcsolódhatna:
„A borvidéki ember nem tart otthon nagyobb mennyiségû bort, hiszen termelésének éppen abban rejlik egyik fõ varázsa, hogy érette kell menni. A högy felé ballagva kivetkezik mindennapjainak szürkeségébõl, gondjaiból, amúgy megoldhatatlannak tetszõ kényszereibõl. Maga megett hagyja a házakat, irigyeit és ellenségeit, mizseráló feleségét, s mire megforgatja a tanya ajtajának zárjában a nagy kulcsot, felszabadult emberré válik”
Egy érdekesség: még a várható kukoricatermésre is jósoltak a Vince-napi időjárásból:
Amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.
