Ez most nem recept – csak elmélkedek. A képeket lelki erőlevesnek kapjátok, úgy vagyok ezzel a kiltással, mint Nagy Zoárd öreg fenyőfái a völgy panorámájával: ha pár napig nézem, nagyon szép, pár hónapig unalmas, na de sok évig nézni! nagyon szép.
Ennek az elmélkedésnek érdekes apropója van. Egy régi barátnőm tett fel a netre egy érdekes listát. Őt idézem most:
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 56 éves (és nem 90, ahogy az interneten keringő megosztásokban tévesen állítják) újságírója 45 évesen (miután megküzdött a mellrákkal) állította össze életbölcsességeinek 45 pontos listáját. Ezt a listát 2006-ban, 50 éves korában további 5 ponttal bővítette.
Elgondolkodtam: No lám, Regina is csak úgy volt, mint én. Átértékelte a dolgait, rájött az élet értékességére… Pár éve én is mellrákos lettem, a rosszindulatú, agresszív daganat miatt levették a mellem, semmi nem maradt a helyén csak egy vörös vonal, a műtéti heg, s a tudat bennem, hogy ebbe belehalhatok. Akkortájt sokat gondolkodtam – kéretik nem kiröhögni a szavakat!- az „élet értelmén” . Persze nem idézőjelben, hanem úgy teljes egészében.
Rájöttem, csak egyetlen értelme van: ajándék volta. Számomra József Attila szavai fogalmazzák meg, hogy maga a létezésünk az ajándék.
Az meglett ember…
… ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
- írta József Attila az Eszmélet ciklus 10.versében.
Aztán néhány éve legkedvesebb körzeti orvosom, Dr. Wessel Kati,( aki végigcsinálta velem a teljes kezelés és műtétsorozatot), szintén rosszindulatú daganattal küzdött. Úgy nézett ki, sikerül legyőznie ezt a betegséget, és akkor nekiszegeztem a kérdésemet. - Kizárt, hogy te nem gondolkodtál el ezen, mondd, te mire jöttél rá? Mi az élet értelme szerinted?
Kati gondolkodott, és egyetlen névelős szóval felelt: A család.
Forgathatom, mint egy fel-felszikrázó sokszögű ismeretlen tárgyat: ebben az ajándék életben kinek-kinek az adja az értelmet, ami számára a legfontosabb. A szeretet az élet iránt, a szeretet a család felé és felől, a barátok, a hobbi, a megszállott szenvedély – s mindez itt és most, a jelenben élve, a jövőt is szemlélve, készülve, előrenézve és gondolva, de nem alárendelve a jövőbeli valaminek. Laci édesanyja mondta: Legyek óvatos azzal, aki most kéri a pénzt és sokára ígéri a nagy hasznot… Nemcsak csalóknál, hanem életszervezésben is fontos ám erre figyelni!
Akkortájt egy Nők lapjás cikkben olvastam, (sajnos nem jegyeztem meg, ki mondta), de hasonló helyzetben volt, és azt mesélte el, - no, nem szó szerint- hogy rájött: az élet túl drága ahhoz, hogy elpazarolja hülye emberekre. Átfordítottam a magam életére: ne pazaroljam az időmet homokemberekre, energiavámpírokra, olyan emberekre, akik nem lényegesek az életemben, ne pocsékoljam rossz érzésekre: irigységre, bosszúságra, dühöngésre mások hülyesége, elvett idő, elvesztegetett munka miatt… Ha az életem véges, minden óra, amit a rossz emberekre, rossz érzésekre fordítok, elvesztegetett idő. Hiszen semmit nem ad, nincs benne öröm, nem elvesz.
- Eddig is elég őszinte ember voltam, innentől még fontosabbá vált számomra, hogy „nem érek rá szócséplésre”, körtönfalazásra, Ráébredtem: az idő elmúlik, nem, nem is, AZ IDŐ VÉGES. Hatvany professzor híres kísérlete, amikor a kőfej megszólal: IDŐ VAN. S ha elalusszuk, akkor ELMÚLT AZ IDŐ. Ennyi. Nem vesztegethetem/ne vesztegessem el olyanokra, akik meg sem érdemlik. Az élet eliramlik (Petőfi szavai, elhull a virág, eliramlik az élet) - s nem érdemes hosszan őrizni magunkban semmi rosszat.
A harag, a sértettség, a túlzott bánat, az irigység - mind-mind pszichotomatikus tünetekkel gyötörnek majd, csak rosszat tesznek velünk, miközben elvesznek időt, energiát, örömöt. Nem éri meg ilyesmire önmagunkból áldozni, nem?
Ahogy fentebb más mondtam, a tervezés, főleg a hosszú távú tervezés nem mehet rá a jelen örömeire, nem lehet „jutalomelvonásban” élni egy távoli jövős élet reményében. S ez nem az előrelátás, a tervezés ellen szól! Az szükséges! Hanem az ellen, hogy a célért feláldozzam a jelent. Karcsi, egy vállalkozó, ugyanúgy dolgozott, mint mi, de ő mindig szakított arra időt, hogy a munka gyümölcsét, a jövedelmét élvezze is – a gyereke kapjon figyelmet, törődést, el tudott szakadni a mindennapi robottól – amit mi odáig nem tettünk.
Amikor megállított a sorsom, s elgondolkodtam, rájöttem, hogy a munka-munka-munka, (a vállalkozás, amikor az ember önmaga rabszolgája), az egzisztenciateremtés elvont a gyerekeimtől, és úgy vett el, - tőlem is és tőlük is!!- hogy az már soha nem pótolható, mert Dr.Wessel Katinak nagyon igaza volt, a legfontosabb a család, a szeretteink, a barátaink, az élet élvezete, mindennapi örömeinek befogadása, elfogadása.
Hogy meg tudjak állni, szusszanjak, és élvezzem, ha körbenézek, nem előre, előre, hanem körbe, odafigyelve, ami körülvesz. A dalai láma szövege ha nem is pontosan idézem- CSAK KÉT NAP VAN, AMIKOR NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI A SORSODON: A TEGNAP ÉS A HOLNAP:
Ezért aztán megálltam.
Olvassátok csak Darwin szavait! Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.
A mellrák vagy bármi rákos daganatos betegség igen fontos változás. Aki ebbe belekerül, késznek kell lennie a változásra, változtatásra: mind az életmódjában, mind az étkezésében, mind kapcsolataiban, mind konfliktuskezelésben.
Igenis szembe kell nézni a múlt problémáival, feldolgozni őket, nem elfelejteni, elásni, kérget tenni rá – hanem megtanulni továbblépni rajtuk.
Ha valakinek hiánya volt a gyermekkorában (akár az étel, akár a szeretet, akár a szó hiányzott neki), rossz élmények érték (verés, megalázás, agresszió) – felnőttként szembe kell néznie ezekkel a hiányokkal, az átélt élményekkel. Ami megtörtént azt nem lehet meg nem történté tenni, s ami hiányzott, azt nem lehet pótolni – ám meg lehet érteni, mi történt, mi dolgozott az egyik emberben, mi a másikban, hogy mennyire jogos volt, amit éreztünk…
Ki kell tudni mondanunk, hogy igen, akkor hiányzott, és ez ott és akkor már nem pótolható, de most már megértem az akkori helyzetemet, és most már nem hagyom, hogy így legyen. A rossz érzések elengedése csak így lehetséges későbbi károk nélkül. A jelen rossz érzéseit pedig be sem kell engednünk az életünkbe. Miért irigylünk bárkit? Bárkitől bármit? Az övé. Ami a miénk – az számít. Tudnunk kell örülni annak, ami a miénk, az otthonnak, a családnak, a kutyának, a macskának…
Megtagadtam a mindennapos 7-23 óra közötti, hétvégén is tartó munkavégzést a páromnak. Hosszú éveken át mi mentünk elsőre, jöttünk el utolsónak, és ha többletmunka volt, mi maradtunk bent. A céget, amit létrehoztunk, neveltük, alakítottuk, és beleöltük az életünket. Anyagi javakat kaptunk, amiket nem tudtunk élvezni, mert nem volt rá időnk. Hiába volt rá pénzünk, hosszú éveken át nem voltunk még egy hétvégén sem sehol, mert nem engedte a munka.
Rájöttem, meghalok, és az egésznek semmi értelme sem volt, a céget nem érdekli, hogy én mit dolgoztam, semmit nem hagyok ott hátra magamból. A gyermekeimet viszont érdekli, mit nem kaptak meg a sok munka miatt, és őket ezzel szegényebben hagynám itt. Itt kéne hagynom az elvesztegetett időt, a kihagyott örömöket, s mit vinnék magammal? Flachner Sándor, volt főnököm igen okos és elég súlyos ember volt, biztos egzisztenciát sugárzó pocakkal: ő néha megsimogatta a hasát, és azt mondta: Látja, Mária, és meztelenül születtem, és csak ezt a szerzeményemet viszem magammal a sírba…- Azért idéztem Sándort, mert igaza van. Csak azt vinném magammal, amit megéltem, amit nem, azt elvesztettem.
Hát megálltam. Többet voltam itthon, hétvégén is idehaza maradtam. Élveztem s azóta is élveszem a sorsomtól visszakapott és a vállalkozástól visszavett időmet.
Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért ne tennénk ezt
Nekem rengeteg betegségem volt. Csak most hátranézve: gégefőgyulladásom volt, influenzás voltam, eltörtem a lábam ujját, (ezt három hónapon belül), eltörtem a jobb csuklóm, eltörtem a jobb lábfejem középső csontjait, (fél éven belül), de eltörtem már szilánkosra az orrom, megrepedt a koponyám, fél évig szinte béna volt tőle a fél arcom, voltam skarlátos, övsömöröm volt, pikkelysömörrel küzdök évek óta, gyermekbénulás miatt egyre több nyavalya gyötör, stb. Sebaj.
Ügyetlen voltam, megfertőződtem, megcsúnyultam, stb, ezeken átlép az ember, túléli.- Hinnétek, hogy a mellrák, a rosszindulatú daganat feldolgozása volt a legnehezebb? S tudjátok miért? Mert úgy éreztem, a szervezetem elárult. Nem ügyetlen voltam, nem megfertőződtem, hanem belülről elindult egy alattomos kór, és elvitt volna ebből az életből.
Hogy túléljem, a mellemet le kellett vágni, ott van a helyén máig a piros vágásnyom: ezt hívom életvonalamnak, arra figyelmeztet nap mint nap, ha a tükörben meglátom magamon: ez az élet ajándék, értékeld!!!! Tinka, mesélted nekem, egy pszichológusnő átesett hasonló procedúrán, és azóta a daganatos betegek pszichológiai kezelésével foglalkozik. Ő is rájött arra, hogy ez mennyi változást indukál bennünk az ilyen betegség, és hogy nem is olyan könnyű megbirkózni vele. Valóban szükséges volna, ha lenne külső segítség egy ilyen élethelyzetben, mert meg kell tanulnunk átértékelni addigi értékrendünket.
Változás, alkalmazkodás - mondaná Darwin. Arról, hogy másként eszem, másféléket – már írtam. A joghurt, a gyümölcslé, a forrásvíz, az olívaolaj, az olajbogyó, a paradicsom, brokkoli, teljes kiőrlésű és rozskenyér – ezekről már sokszor beszéltem. Változtatni az értékeket, az értékeléseket, a viszonyulásokat - ez legalább olyan fontos volt.
Aztán most megtaláltam ezt a kis facebook üzenetet. Ahogy Ica írta (megismétlem, bocsi):
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 56 éves újságírója 45 évesen (miután megküzdött a mellrákkal) állította össze életbölcsességeinek 45 pontos listáját. Ezt a listát 2006-ban, 50 éves korában további 5 ponttal bővítette.
Szóval 45 évesen 45 pont, 50 évesen 50 pont…Vajon én mennyit állítottam össze magamnak anélkül, hogy megszámoztam volna? Számomra talán ezek a legfontosabbak, mindjárt megszámolom, mennyi:
Az élet ajándék – örülj neki. Amikor elvesztesz valamit/valakit, örülj annak, tudd megköszönni, hogy eddig volt. Amikor kapsz valamit/valakit, ne azt sajnáld, hogy eddig nem volt, hanem élvezd, hogy van. Ha gondod van, küzdj ellene, s ne feledd, elmúlik. Minden, ami véget ér, egy új kezdetet hoz neked. Ha örömöd van, értékeld, mert elmúlik, s oszd meg azokkal, akiket szeretsz. Ha bánatod van, éld át, add meg neki az idejét, – oszd meg és csökkenni fog, várd meg és elmúlik.
Ha haragszol, dühös vagy, ne szorongj- jogod van ezt érezni, éld át, értsd meg, tudd elmondani, s tudd átlépni.
Szeress, dicsérj, ne félj kimondani, fogalmazz egyértelműen, mondd ki amit érzel, és ne ítélj, ne ítélkezz, törekedj a megértésre, befogadásra, odafigyelésre.
Adj, higgy, tégy, élj, örülj - s adatik.
Vajon ez a Regina miket szedett össze magának? –monfordíroztam, aztán megláttam, ott van a bevezető pár mondat mögött Regina Brett 50-es listája. Hoppá! Kíváncsi lettem, ide töltöttem, és rögvest idézem a listát, (remélem, nem kerülök börtönbe miatta), és ahogy elolvasom, rögvest kommentálom magamnak, nektek. Eddig a percig bele sem olvastam, mert fontosnak tartottam az elején lefixálni a magam megfogalmazott igazságait, hogy ne befolyásoljon, mit gondolt Regina Brett, hogy aztán úgy nézzem az övét, hogy összevethessem, mit látott másként vagy ugyanígy, mint én. Lehet, hogy egyformán értékeltük át az életünket?
Szóval jön a Regina Brett idézete. Az ő szava dőlt betűvel lesznek.
1. Az élet nem igazságos, ennek ellenére jó.
Az igazság annyira relatív fogalom, hogy az élet akár igazságos is lehet, csak a mi szemszögünkből ez néha nem látszik. De hogy jó, néha azt nehéz megéreznünk, pedig az, s erre kell képesnek lennünk igazán, engem ebben, ennek felismerésében segített a mellrák. Hozzáteszem, idéztem József Attilát. S mit tett? Vagy nem viselkedett meglett emberként, vagy tényleg baleset érte. Flachner Sándor (neki Balatonszárszón telt életének szabad harmada) azt mondta, az órákig veszteglő tehervagonok alatt néha átslusszantak a szárszóiak. Mi van, ha József Attila fürdeni indult a partra, ott volt a vágány, a tehervonat, és amikor a költő éppen átbújt volna, a veszteglő vahgon elindult? Csak baleset is lehetett…
2. Ha tanácstalan vagy, tegyél csak egy kis lépést!
Laoce mondta, minden hosszú utazás egy kis lépéssel kezdődik. Az életünk maga az utazás, és nem lehet csak elérendő célunk és kész. A célok kellenek, mert ha nincsenek újabb és újabb céljaink, céltalanná válhatunk. Mi gondja lehet a másodgenerációs újgazdag gyerekeknek? Ha van sok pénz, és nincsenek célok csak torzult értékrend. Szóval a kis lépésekkel egyetértek, az ember ritkán ugrál nagyokat. Extrémisztán fekete hattyúi is kicsiket lépnek Átlagisztánban.
A tanácstalanságnál számomra inkább az a jó tanács, hogy ne toporogj. Úgy szoktam mondani nektek: „Ne dagonyázzunk”, mert a dagonya langyos, jó benne, ismerjük, a miénk – kicsi, sárga és savanyú. Merjünk kilépni belőle, és az egyetlen lépés. Szóval induljunk el!
3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
Na, pont erről meséltem, én is ráébredtem arra, hogy ami megadatik, azt ne fecséreljem el. Ezt azért értelmezem kicsit másnak, mert én nemcsak a gyűlöletet tartom fölösleges energiaszívó valaminek, időrablónak, életrontónak, hanem az írigységet, a rosszindulatot, a bosszúságot, a dühöt, stb., s a fölösleges emberekkel való időpocsékolást is. Miért udvariaskodjak valakivel, aki számomra lényegtelen? Igen nagy lecke volt,
MEG KELLETT TANULNOM NEMET MONDANI.
Mindig rabja voltam saját jó szándékomnak, folyton fölös dolgok, mások érdeke miatt futottam, dolgoztam. Rengeteg embernek adtam, sok embernek segítettem - s nem felrovom, mert örömmel tettem, sose sajnáltam, de egyszer csak rájöttem, sok ember visszaélt a jószándékkal, és túl gyakran történt meg, hogy nemcsak az időm, a pénzem, az energiám, de a családom, a szeretteim rovására is történt. S gyakorta, amikor a saját életem kárára is segítettem, nem egyszer rosszul jöttem ki az egészből. Példa. Átjött hozzám Ceaucescu halála után egy magyar testvérpár (is) Romániából. Cirka két hónapig laktak a kis lakásunkban, megszűnt a magánéletünk, és kevés fizetésünk szűkös volt közös ellátásunkra. Amikor eldöntötték, hogy maradnak Pesten, és találtak munkát, akkor megkértem őket, keressenek albérletet is, nem tudom olyan hosszan vállalni, hogy nálunk lakjanak teljes ellátással. Megsértődtek, azóta nem láttam őket. Ez jó segítség volt? Befogadtunk egy nőt, Júliát a lányával, mert apátok nénikéjének unokája a lánnyal járt, és megkértek, segítsük őket. Ott laktak (meg teljes ellátással) a mi kis lakásunkban pár hónapig, nyomorogtunk, elúszott minden pénzünk megint az ellátásukra, segítettünk munkát szerezni a nőnek, iskolát a lánynak. Amikor ez elrendeződött, megkértük, keressenek albérletet. Meghívtak az albérletbe, tágas szép lakás volt, a miénk elfért a nappaliba, és akkor a nő körbemutatott: Látod, Máriám?! Én ezt szoktam meg… és azóta hírét sem vettem, illetve nem is, egyszer telefonált, mert kért valamit. Júlia egy életvámpír volt.
Rájöttem, a segítés az nem önfeladás, de az ilyenfajta segítség már az - Meg kell tanulnom nemet mondani, (főleg az ilyen Júliáknak), mert ha kevés az időm, akkor az én életemet kell élnem, nem másnak alávetni.
Hát igen, erre igaz a bevezetőm, Wessel Kati megállapítása. Az emberi kapcsolatok, de a valós, értékes kapcsolatok fontossága. Tudjátok kedvenc példám a befőttesüveggel.
Két nagy befőttes üveggel jön a vezetéselméleti oktató. Kirakja a köveket, a kavicsokat és a homokot. Az egyik üveget megtölti homokkal. Azt mondja: A homok a mindennapi, kivédhetetlen emberi kapcsolatok tömege, a külvilág. A kavics a fontosabbak, pl. munkatársak, szomszédok, távoli rokonok, jó ismerősök, stb. A kődarabok az értékes, fontos kapcsolataink, társad, testvéred, szüleid, nagyszüleid, gyerekeid, igaz barátaid, kinek mi adatik meg. Ha megtöltöd homokkal az életed üvegét, nem fér el benne semmi fontos.
Ám ha helyén vannak benne a kövek, akkor közéjük fér a kavics, s aztán van még helye a homoknak is…
5. Ne vedd magad túl komolyan. Senki más sem teszi.
Nem is tudom. Éppen azért kell magam komolyan venni, mert valakinek képviselnie kell az értékeimet, nem? A gondokat és a nagy sikereket nem kell túl komolyan venni, és ha valami rossz spirál befele húz – s nehéz kijönni valami önemésztő búsongásból, no, akkor nem szabad magad komolyan venni, mert csak ráerősít arra a rossz érzésre, amiben nem dagonyázni kell, hanem ki kell tudni jönni. A világ nem ellenséged, mert a világ nem is foglalkozik veled. Neked kell kimenni a világba és foglalkozni vele. Nem?
Idézek nektek egy indai tanmesét:
Az indiai hercegnő egy szép és értékes gyűrűt kapott ajándékba apjától. Elviszi egy bölcs emberhez, hogy véssen rá egy olyan gondolatot, ami
- a bánatban megvigasztalja,
- a bajokban megsegíti,
- és az örömben óvatosságra inti.
A bölcs egyetlen szót vésetett a gyűrűre: ELMÚLIK:
Ez a szó int engem az élet felfedezésére, mert semmi nem állandó, (Herakleitos: Panta rhei azaz minden változik…) - és a változást nem tudom előre kiszámítani, hát próbáljuk meg élvezni. Éljünk úgy meg minden napot úgy, hogy az utolsó napunk is lehet (– mert egyszer az lesz!), egyből másként viszonyulunk magunkhoz, másokhoz.
A gondok éppúgy elmúlnak, mint az öröm, és csak rajtunk múlik, hogy teszünk-e azért, hogy a gondok gyorsabban múljanak,hamarébb rendeződjenek, az örömök gyakoribbak legyenek, szívesebben lakjanak az életemben… Egyszer Tinka valami képzése kapcsán szembesültem az „elégedettség” és az „öröm” eltérő pszichológiai fogalmával.
Az elégedettség nem egyenlő az örömmel, de sokat segít és képessé tesz a befogadására, vagy örömnek átélni azt, ami a másik számára nem lenne az. Olvastam, hogy az öröm, az elégedettség képessége 50%-ban genetikus, de 50%-ban szerzett képességünk. Nagyon sokat tudunk rátenni a mi 50%-kunkkal, ettől lesz félig teli az a híres példapohár.
Azt nem szabad, hogy látásmódommal, értékrendemmel ragadjak önmagamban. Nem szabad bezáródni, sem mások véleménye, sem értékrendje, sem rám vonatkozó értékítélete előtt. Nem szabad az engem ért félreértést felspirálozva felnagyítani, - na ebben tényleg ne vegyem magam komolyan. Másban azonban igen! Ahogy az elébb mondtam: tudjak kiállni magamért.
Igenis vegyem magam komolyan, de a megfelelő módon, mértékkel, időben és esetekben. Ha hülyeséget csinálok, butaságot gondolok, félreértésben önsajnálatba bonyolódók – no, akkor ne vegyem magam komolyan…
6- Minden hónapban pontosan fizesd a számláidat, akkor békén hagy a világ.
Mit mondott Jézus a jeruzsálemi bevonulását követően a templomban? „Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az istené”, hozzáteszem, magadnak is add meg, amire szükséged van, mások kára nélkül. S persze, ami mai világunkban jó volna, ha a császár jobban odafigyelne ránk, és az elvonás mértéke még élhető országot teremthetne.
Felszántom a császár udvarát,/Belévetem hazám búbaját,
Had tudja meg császár fölsége,/Mi terem a magyar szívébe’.
Itt megállok, nem politizálunk, ZEN van. Egyébként beosztani, nem tartozni, tisztességesnek lenni, becsületesen élni - ez alaprésze az értékrendemnek, legyen rend bennem, körülöttem is, a pénzügyeimben is, ne károsítsak másokat - de ettől még nem hagy békén a világ... még az adóhivatal, a polgármesteri hivatal sem.
Igen, a nagy kovászosuborkás üvegben a valódi jó barátaink kövek. Ott a helyük az életünkben.
8. Nem kell mindig minden vitát megnyerni. Fogadd el, ha nem értetek egyet.
Ez nagyon fontos.
Kiterjesztve még jobb: az egész élet nem az állandó győzelemre törekvésről – hanem a rendelkezésre álló lehetőségek optimális kihasználásáról és maximális értékeléséről, na meg a szükséges kompromisszumokról szól. Egy vitát nem megnyerni kell – jó döntésekre van szükség az elágazásokban. Ráadásul ha egy vita értelmes, akkor nem egyoldalú – információ, tanulnivaló lehet benne...mert a jó vita a kompromisszumos valóságról és a mi nyitottságunkról is szól.
Nem egyszerűen azt kell elfogadni, ha nem értenek velem egyet, hanem azt, hogy nem tudhatok mindent jól, netán nincs is igazam, vagy épp ennek a dolognak más értelmezhetősége is lehet, - és épp a tisztánlátás végett kell nyitottnak lennem mások érveire. A világ pedig nagyon bonyolult, összetett rendszer, a dolgoknak több oldala, eltérő metszetei, leképezései vannak, különböző szemléletmódok léteznek. A félreértésekről már ne is beszéljünk…
A bölcs embernek tudnia kell, mennyi mindent nem tud, ezért kussol. Már sokszor meséltem nektek Kuroszava „A vihar kapujában” c. filmjéről. Döbbenetes élmény volt felfedezni, hogy egyazon eseményt a résztvevők saját élményükként más-más történetként éltek meg.
Azóta már olvastam egy igen jó kísérletről is, már meséltem is, csak elismétlem:
Kísérletre jelentkezőket kerestek, s a feladat egy unalmas kísérlet elvégzése volt. A kísérlet végén a csoport felét megkérték, az utánuk jövőnek mondja azt (hazudja azt), hogy a feladat érdekes volt. A másik felének adtak egy nagyobb összeget, s ezért kérték, hogy hazudja a következőnek, hogy érdekes volt. Hónapokkal később megkeresték a kísérlet alanyait, s megkérdeztek sok mindent, a cél a rákérdezés volt, mire emlékeztek ebből a pluszfeladatból. Akinek azt mondták, sok pénzt kap a hazugságért, általában emlékezett rá, hogy egy unalmas feladat után volt valami kis huncutság a végén.
Akiknek azt, hogy hazudjanak csak úgy, azok úgy emlékeztek zömmel, hogy a feladat érdekes volt.
Ezen kísérletnek nem a feladat elvégzése volt a célja, hanem hogy emlékezetünk hogyan kezeli a hazugságot – az önképünk minket jónak akar látni, ezért torzítja az emlékeket s mindezt nem is tudatosan tesszük.
9. Sírj valakivel. Gyógyítóbb, mint ha egyedül teszed.
Tinkát idézem: amit érzel, az jogos. Amit érzel, azt éld át, ha sírni van kedved, sírj. Csak aztán gondold át, és tudj továbblépni, változtatni, és ne süllyedj el a búbánatban. A Bibliában is: ideje van a születésnek, a halálnak, az örömnek, a bánatnak… szóval ideje van a sírásnak is. Nekem nem volt jobb mással sírni – de ez is csak egyféle szemlélet, s a szólás azt tartja, a bánat megosztva feleződik.
10. Rendben van, ha néha haragszol Istenre, tudja kezelni.
Hivatkozom az előbbi szövegemre, Tinka ifjúöreg bölcsességére: ideje van a haragnak is, tudjuk átélni, aztán tudjuk megérteni magunkat, a helyzetet, és tudjuk elengedni – képesek legyünk megtanulni elengedni!- a haragot. Vagyis ne Istenre hagyjuk, magunk tudjuk – tanuljuk meg- kezelni a haragot.
Azt mondanám, rendben ha haragszol a világra. A sorsra. A szomszédodra, családtagjaidra, barátaidra, ellenfeleidre. Szabad haragudnod. Éld át. Éld meg. De te is tanuld meg kezelni – mert aztán tudd megérteni, feldolgozni, tudd elengedni, mert tudod kell megbocsátani és észnél kell lenned átértékelni, akár a magad, akár a mások viselkedését, gondolatait.
Kód – kommunikáció – dekód torzítás nálad, az adónál, torzítás a világegyetemben, tehát külső zajok a kommunikációnál, s a dekódolónál is, társadalmi, családi, tanult, otthonról hozott stb. eltérések miatt. Olyan sok a félreértés emiatt!
11. Az első fizetésedtől spórolj a nyugdíjra.
Valahol már elmélkedtem arról, hogy szükséges a tervezés, az előrelátás, fontosak a célok. Kell értük tennünk, s csak azt mondtam, ne rendeljünk alá mindent, minden örömünket, tudjuk a befőttes üvegünkben különbséget tenni a homok és a kő, a kövek szükséges ideje között.
Nem a nyugdíj, hanem a beosztás megtanulása fontos. A hangyák egyébként átalusszák a telet, szóval nem jó példa. A beosztás, a spórolás, az előrelátó pénzügyi tervezés nem a spórolással, s pláne nem a sóher léttel egyenlő. Az Élj a mának (Carpe diem) nem azt jelenti, hogy csak a mának élj…a horatiusi életfilozófia alapja az egyensúly, az élet okos élvezetére és derűs szemléletére való törekvés.
Persze tudom, a csoki itt lehet jelkép. Tudjunk elgyengülni – és ezt engedjük is meg magunknak. Refluxom kapcsán mondta a doktornő, hogy a csokoládé ellazíthatja a gyomor záróizmát, könnyebben lehet sósavfolyás, szivárgás a gyomorból, ezért lefekvés előtt nem javasolja a csokit. Kérdeztem: mondjak le róla?! Á- dehogy. Osszam be, tartsak mértéket. Az is mérték, ha egy héten egyszer megeszek egy táblával, az is, hogy minden nap egy kockával – ne sajnáljam magamtól az örömet –tanácsolta.
A csoki lehet bármi – ne sajnáld, csak tarts mértéket
13. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelenbe ne piszkítson bele.
Tanuld meg elengedni – mondja Tinka.
Érdekes, az 1.pont ( 1. Az élet nem igazságos, ennek ellenére jó.) – ugyanezt mondja a jelenben. Akárcsak a 3. pont, legalábbis nekem: 3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
Olvastam egyszer, hogy három testvér ment a bölcs kádi elé, ossza szét közöttük apai örökségüket, mondjuk 1000 véka búzát.
- Hogyan osszam szét igazságosan? Igazságos legyek, mint ember, vagy mint Allah? – kérdezte a bölcs kádi.
- Mint Allah – felelték egyszerre a testvérek. A kádi kivett egy szemet az egyik véka búzából, belenyomta az egyik testvér kezébe: tessék.
A másik felé fordulva rámutatott a többi búzára: Tessék, ez mind a tiéd.
Odafordult a harmadikhoz: Menjél el békével, Allah nevében.
Az életet sokszor érezzük igazságtalannak. Sokszor csak emberek azok velünk szemben, ez semmit sem csorbít azon, hogy az élet éppen úgy ajándék, ahogy van. Nekünk kell megértenünk, ami történik, és észrevenni, kiemelni, ami szép vagy jó benne. Számomra így sokkal könnyebb.
14. Nyugodtan sírhatsz a gyerekeid előtt.
Ha egyszer ideje van, ideje van…. (Sírj valakivel – mondta az újságírónő a 9.pontban, sírj a gyermekeiddel is akár…)
15. Ne hasonlítsd az életed másokéhoz, nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól.
Törődj a magad dolgával – mondják sokan, de sem ez az állítás nem igaz, sem a 15.pont. Miért ne hasonlíthatnád? Csak kezeld, a helyén: mi a te életed, mi a másé, ahogy örülhetsz a magad kisebb bajának, örömének, tanuld meg a negatív érzéseket nem élni, ne légy irigy. Minek? Cselekedj, ha hasonlót szeretnél, tégy érte.
Csak egy név a hasonlításra: Nick Vujicic.
16. Ha egy kapcsolatot titokként kell kezelni, te ne legyél a kapcsolatban.
Élj őszintén, nyíltan – negatív érzéseket könnyedén feldolgozva, elengedve, ezért igaz, hogy ne legyünk titkos kapcsolatok alanya/tárgya – negatív érzés, nem őszinte az, ha nem vállalható fel, nem?
17. Bármi megváltozhat egy szempillantás alatt, de ne aggódj, Isten sosem pislog.
Isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát. (Lénia = vonalzó), persze ezzel csak viccelek, nem lehetett kihagyni. Az élet igazságtalan, de bízz az igazságban? A jó sorsodban? Jó volna hinni, nem? Ám ne feledjétek az indiai bölcs meséjét, amit idéztem az előbb. ELMÚLIK – írta a gyűrűre, pedig ő vélhetően buddhista.
Tényleg bármi megváltozhat, hiszen minden meg is változik, semmi sem állandó.
18. Vegyél mély lélegzetet, megnyugtatja az elmét.
Mély levegő, lassíts, kezdd újra – tanította Fanninak a logopédus. Beszédtanár – mondtuk neki. Mondhatjuk ilyen szépen, hogy beszédtanár, mégis az óvodába járok a logopédushoz – keseregte anno Fanni.
Azóta nagyon gyakran halljátok tőlem ezeket a szavakat, akárcsak egy elakadás előtt, nekigyürkőzéskor is.
19. Szabadulj meg mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító.
Attól szabadulj meg, ami negatív. A nem hasznos, a nem szép, a nem boldogító nem feltétlenül fölösleges. Hiszen mi a szép? A hasznos mindig fontos? Hasznos, ha csak ülök és süttetem a hasam?
Nem kell mindig fosztóképzővel áttételesen beszélni: nem hasznos, nem szép, nem boldogító. Elég azt mondani, ha salak, ha túlterhelés, a holttömeg – és ha nem szükséges- akkor tényleg felesleges. Homok a befőttes üvegben – ám ott is van helye a homoknak… ezt se feledjétek.
Egyébként meg mit mond a tót? Minden jó valamire valamikor…
Milyen egy tót udvar? Hm…
20. Ami nem öl meg, valóban erősebbé tesz.
Ez úgy általában szép. Úgy konkrétan: nem öl meg a baleset, de levágják a lábad. Tyű.
Számomra csak annyiban igaz, ami nem öl meg, az taníthat, ha azt sem, akkor csak annyi, maradt még lehetőségem, élek, és az élet ajándék. Ami nem öl meg, az életben hagy. Ez a lényeg, lányok.
21. Egy író, ír. Ha író akarsz lenni, írj!
Egy úr ír. Írta Karinthy-
Persze Regina biztosan nem így gondolta. Az legyél ami akarsz lenni, és tégy érte - gondolom ez a lényege, ha villanyszerelő akarsz lenni, tanulj annak, ha kereskedő, adj el dolgokat, ha coach-tanácsadó, sok versenytársad lesz és kevés kliens.
22. Sosem késő, hogy boldog gyermekkorod legyen, de a második már csak tőled függ és senki mástól.
Ha hatvanévesen boldog gyerekkorom lesz, aggódom- különösen a várható pelenkázás zavar.
Szeretnék vizelet és egyéb visszatartás nélkül simán csak önellátásra képesen, értelmemet megőrizve, családban és barátok között létezni.
23. Amikor azért kell küzdeni, amit igazán szeretsz, sose fogadd el a nemet, mint választ.
Ember küzd és bízva bízzál - ez magyar alapmondatunk. A „nem” néha nem válasz, hanem az ÚT maga. Járni kell rajta.
24. Gyújtsd meg a gyertyákat, használd a szebb ágyneműt, vedd fel a csinos fehérneműt; ne tartogasd különleges alkalmakra, mert az mindig ma van.
Ez nem életalapigazság, de igaz. Többször ráfaragtam már arra, hogyha valami drága, értékes konyhai valamim van, (fűszer, aszalvány, bor stb.) – tartogatom, és aztán tönkremegy. Ami van, arra kell használni, amire való, örömmel elhasználni a sáfrányt, s nem nézegetni, micsoda szépséges, hanem sáfrányos rizst, sáfrányos húslevest, sáfrányos paradicsomlevest százszorszéppel és árvácskával, stb. kell készítenem, mert erre való a sáfrány…
Gyermekként is küzdöttem az ellen, hogy „tiszta szobánk” van, miközben a másik szobában lakunk valamennyien, mondtam, nem érdekel a falu, a szomszédok, amink van azt mi használjuk, ne más csak nézze - s elértem, hogy mi gyerekek megkaptuk és belakhattuk. Édesanyámtól nagy dolog lehetett feladni a hagyományokat, de talán neki is megérte az örömünkkel.
Úgy hiszem az a „bakancslista” igaz lehet. Tényleg vannak vágyaink, és nem mindenkinek adatik meg, hogy a végén nekiálljon kipipálni azt, ami még hibádzik. Amikor rákos voltam, sajnáltam, hogy túl sokat dolgoztam, de ami igazán sajgott az volt, amit NEM csináltam: nem voltam eleget a családdal. Édesanyám halálakor azt fájlaltam, amit NEM adtam meg neki – Zsuzsa nővérem halálakor is az fájt, miért NEM figyeltem rá jobban?
Ezért igaz a tiszta szoba, az ünnepi étkészlet, a sose meg nem gyújtott gyertya esetében – használjuk, élvezzük, amink van, adjuk meg, amit megadhatunk, mondjuk ki, amit kimondhatunk, életünkben éljük át a bakancslistánkat. Blinczinger János mondta, amikor áttétes csontrákkal haldoklott: szép élete volt, nem sajnál semmit, csak hogy nem maradt Brigivel…Tamás mondta, ha megtudná, hogy három hónapja van hátra, nem akarna dolgozni, csak Ginával lenni, meg velünk, meg elmenne Mexikóba a delfinekkel úszni...
Minden nap ajándék és különleges. A mai nap is, a holnap is, ha megéljük…éljük meg velük/bennük amit szeretnénk.
25. Készülj fel mindenre, majd sodródj az árral.
Bízzál Istenben, de tartsd szárazon a puskaport… Az emberi értelem, az előrelátás a felkészüléshez kell, de az életet magát nyitottan, kíváncsian, érzelemmel kell élni, szeretettel, kapcsolatokkal, a napfényt beengedve - mert a barátok és a család véd a bajban, és vígasztal, ha vigaszt keresünk. Tanulj meg látni: olyannak látnia dolgokat, az embereket, amilyenek - s nem olyannak, amilyennek látni szeretnéd, ez igen fontos felskészülés az életre. Meglátni azt, ami a tiéd.
26. Légy különc most, ne várd meg az öregkort, hogy lilát hordj.
Vállaljuk fel önmagunkat, vágyainkat és dat, amit szeretnél. Gondolom ennek az lenne az üzenete. Ha író akarsz lenni, írj, ha pepitát hordanál, hordj.
Tudj vágyakozni az után, ami a tiéd, fedezd fel, lásd meg, amid van? Legyen libidód? Vajon.
28. Csak te felelsz a saját boldogságodért, ne hárítsd másokra.
Ibi, hallod?!
Ezt mondják a férfiak, ne várd, hogy kitalálják, mit akarunk, mi nők.
A világegyetem is már csak így van, ki kell mondani tömören, egyértelműen. Nem akarok rákos lenni – és ebből a világegyetem csak azt hallja: rákos lenniiiii Azt kell mondani: meggyógyulok. És ezt megérti a világegyetem is.
30. Minden csapást az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.
Ez az apeh elévülési idő?a csapásokat nem kell megítélni át kell élni és kezelni kell tudni mérsékelni a hatását és okulni a jövőre persze hogy számítani fog, hiszen hatott ránk nem lennénk 5 év műlva azok, akik leszünk (ha megadatik, hogy legyünk) nélküle.
31. Mindig az életet válaszd.
Elég hülye sablonmondat. Mivel szemben? Halállal szemben? Mondj igent az életre.
Kedvenc Gabriel Garcia Márquezem írta a következő szavakat (Szerelm és kolera idejére):]
– És mit gondol, meddig fogunk még így föl-alá hajókázni ezen a kurva folyón? - kérdezte. Florentino Arizának ötvenhárom éve, hét hónapja és tizenegy napja megvolt rá a válasza.
– Amíg csak élünk - mondta.
32. Mindenkinek mindent bocsáss meg.
Ezt már mondtuk engedd el a negatív érzéseket – mert téged tesznek tönkre. Aki okozta, sz* rá. Rád is. Okulni kell belőlük, okosabban kezelni majd a jövőbeni dolgokat, döntéseket, embereket.
Meg kell bocsájtani – önmagunk miatt. De nem kell felejteni, és nem kell újra rossz döntést hozni. Szóval alkotmányos jogunk hülyének lenni, de nem kötelező.
A’szem a negatív érzések félrepakolása, elengedése köszön vissza mert ez = 13. Békélj meg a múltaddal, hogy a jelenbe ne piszkítson bele., s akár lehet = 3. Az élet túl rövid, hogy az idődet valaki gyűlöletére pazarold.
33. Hogy más mit gondol rólad, az nem tartozik rád.
Az én-üzenetekre szerinte nincs is szükség? Vitatom.
34. Az idő majdnem mindent meggyógyít. Adj időt az időnek!
Mit mondott az indiai bölcs? ELMÚLIK…
Petőfi? Eliramlik.
35. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni.
Esmeg: Mit mondott az indiai bölcs? ELMÚLIK…Petőfi? Herakleitosz?
Plusz a 30,34 és 35 gondolatok Reginától = egy gondolat több arca.
36. Higgy a csodákban.
Ezt mondta az onkológusom is. Szántó doktor jó ember és jó orvos, mindkét lába a földre ér, emberként beszél a pácienseivel, és magyarul beszél, érthetően fogalmaz. Azt mondta: higgyünk a csodában, higgyünk a gyógyulásban. Harmincévi gyógyítási tapasztalata alapján mondta, valamennyi betege, aki meggyógyult, meg akart gyógyulni, (sajnos nem mind), ám aki feladta, az bizony belehalt.
Janocskáék mellett is átéltem a hit csodáját. A lányának lett egy nagyon csúnya gennyes bőrbetegsége. Terikét felvették a hatvani kórházba, és mondta a doktor, hónapokig tart majd a gyógyítás. A hétvégén az ügyeletes orvos megengedte neki, hogy az akkori kórházzal szemközti pályaudvarra kisétálva busszal a Népstadion melletti végállomásig utazzon, s ott a régi sportcsarnokban tartotta a HIT gyülekezet a hétvégi istentiszteletét. Szóval nem volt szinte semmi gyaloglás benne, emberséges volt az orvos. Terike összefutott a főpásztorral, aki a tömeg előtt arra kért mindenkit, imádkozzanak a lányért. Hétfőn a doktor azt mondta Janocskának, ha nem ő veszi fel a lányt, most azt mondaná tévedett a kollégája, mert Terike meggyógyult. Ez lehetetlen, mondta. Beszéltem más bőrgyógyásszal is erről: azt mondta, a hit csodákra képes, a bőrünk a külső, legnagyobb felületű immunrendszerünk, erre tud hatni az agy, ha képesé teszi rá a hit.
Azt is mondhatnám: higgy az életben. Amikor Fanni először megmutatott egy videot Nick Vujicicról, a kéz és szinte láb nélkül született srácról, nem hittem a szememnek. Kerestem benne a trükköt, de kiderült: ez az ember igazi, karok nélküli ember csökevényes lábbal – és hihetetlen élni akarással. Bohóckodott, viccelt és nagyon komoly dolgokról beszélt eközben. Csodáltam,hogy úgy él teljes életet, miközben mindenki azt hihette róla, hogy alkalmatlan lesz az életre. Magunkban kell hinni, hát nem?
37. Isten szeret, mert ő az Isten, és nem azért amit tettél, vagy nem tettél.
38. Ne vizsgálgasd az életet, hanem éld meg a jelenben.
OK.
39. Az öregedés messze jobb alternatíva, mint fiatalon meghalni.
Ez egy jó tétel, ahogy öregszem, egyre inkább osztom. Csak tudjam ellátni magam, vagy legyek olyan hülye, hogy ne tudjam, hogy nem tudom ellátni magam...
Erről beszéltem az elején, ez volt az a veszteség, amit próbálok pótolni, de soha nem tudok
41. Végül csak az számít, hogy szerettél.
Végül csak ketten maradnak: Isten és a bor. – mondá Ady. Amikor Blinczinger haldoklott, (áttétes csontrákban) azt mondta, az számított, hogy szeretett és szerették, nem bán semmit sem. (Csak – ahogy erről már annyiszor meséltem: hogy Brigit elhagyta s nem tért vissza hozzá.) Ő már csak egymaga volt az utolsó napokban, egymaga és az Isten.
Thorthon Wilder írta a Szent Lajos király hídja utolsó mondatában: Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme. Ebben benne van minden.
42. Az irigység időpazarlás, megvan mindened, ami kell.
A negatív érzéseket le kell rakni, rossz csomag az élet útján – ez igaz, a 3.bölcsességben azt mondta Regina, ne pazarold az időd, az életedet gyűlöletre. A 13-nál, hogy ne érezz rosszakat, ne őrizgesd a múltbéli sötét árnyaidat – szabadulj meg tőlük, békélj meg velük, ne pazarold arra sem az életed.
A 19-es bölcsessége, hogy szabadulj meg a többi negatív salaktól (ami nem szép, nem hasznos, nem boldogító – ezt nem így mondanám, de a lényeg a felszabadult, örömre kész élni akarás). Ugyanez az írigységre is, csak pazarolnánk rá az életünket.
Nem a legjobb a lényeg, hanem a jó.
Az ajándék a kezemben, szívemben, agyamban. A képesség, hogy felfogom: ajándék. Holnap jön egy villamos, és átvisz a holnaputánba – Déry feldolgozásban énekelték anno.
44. Mindegy hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel és jelenj meg.
Ez csak azt mondja: ÉLJ: A kelj fel és járj – és nézz a messzi útra. Lement a nap, de holnap ott kel újra. – énekeltük ifjúkorom lelkes éveiben…
Az elfújta a szél c. Margaret Mitchell könyv kapcsán még Mészöly Dezsővel beszélgettem, védtem az értékeit, s már akkor is mondtam, milyen hihetetlen élni akarás van a következő pár szóban, Scarlett befejező szavaiban: „Elvégre a holnap az már egy másik nap”.(ezt még angolul is tudom: „After all tomorrow is another day")
Mit mondtam? Lépjünk egyet, és ezzel lépjünk ki a dagonyából. Indulni kell, haladni kell, éledni kell. Az ágy betegít, mondták az aszódi tót földművesek.
45. Olvass zsoltárokat: lefednek minden emberi érzést.
Mondjuk azt, vagy így: OLVASS. Olvasni jó, a világot nyitja ki minden könyv.
--------------------------------------------------------------------------------------------
MOST JÖN 5 év után, a szabad és győzedelmes túlélő újabb 5 pontja:
---------------------------------------------------------------------------------------------
46. Minden nap menj ki az ajtódon, ott történnek a csodák.
44.pont számomra ezt jelentette eddig is: Mindegy, minek hívom, ajtónak, ablaknak: az életre kell nyitottnak lenni
Hogyan is írta Lázás Ervin a Szegény Dzsoni és Árnika c. könyvében?
– A valóságban is minden jóra fordul?
– A valóságban? Nem. Sajnos nem.
– Akkor ez egy nem igazi mese volt?
– Dehogynem. Azt jelenti, hogy mi mind a ketten nagyon-nagyon akarjuk, hogy a valóságban is jóra forduljon minden.
– Én is nagyon-nagyon akarom. Te mondtad, hogy nagyon-nagyon kell akarni. Akkor is, ha nem biztos, hogy sikerül.
Hajlamos voltam erre mindig. Kisgyerekként megfertőzött a heine-medin, a járványos gyermekbénulás. Voltam a Rózsadombon a Budai Gyermekkórházban, nyomoronc kis félárva szegény kislány, bal lábamon járógéppel. Aztán láttam, másnak is sérült a lába, a keze, mindkét lába, van, aki járni se tud, s a vastüdősök, akik a műtő épületében fentebb éltek, egy lélegeztető szerkezet fogságában, mert náluk a tüdőizmot támadta meg a kór, és nem tudtak lélegezni. Néztem őket, és rájöttem, ne azért sírjak, ami baj ért, azért adjak hálát, ami nem sújtott.
A daganatnál is, amikor úgy éreztem rám omlik az életem, s voltam az onkológusnál, beszélgettem másokkal néztem a kemoterápiás kezelésre érkezőket. és ráébredtem: mi az én ki bajom másoké mellett? Mellrák? Jó valószínűséggel gyógyítható, ha időben észreveszik. Tüdőrák… Áttétes csontrák… hasnyálmirigy rák. Kussolj, Mari – mondtam magamnak. Mozdulj, szedd össze magad és adj hálát a sorsnak, ha ennyivel megúszod.
Mostanában Irénke panaszkodott a panelben lakás átalakítás miatti por miatt - mi az ahhoz képest hogy Danilának tüdőrákja van? – kérdeztem tőle, szerencsés vagy, hogy csak ez a bajod. Nem jó, hogy így van, de ez csak egy kezelhető probléma. Még Karcsi pajzsmirigyrákja is mi Danila gondjához képest?
Sz’tem Regina is rájött erre.
A 29. már ez volt: Ha nem kérsz, nem kapsz. Kérni kell jó memóriát, bár ez nem biztos, hogy megadatik, na de notesz is az a világon. Az igen.
Talán arra gondolt a nő, hogy legyünk egyértleműek. Ne azt várjuk, hogy kitalálják mások körülöttünk, mit akarunk, mire vágyunk, mit szeretnénk – mondjuk ki, és kérjük, vagy jelezzük szépen ÉN-üzenettel, mit érzünk, mi zavar, mi lenne jó – és keressük a kompromisszumot, hogy másnak is jó legyen, ami megvalósul.
Talán arra gondolt, hogy a nagy univerzum és a fene nagy tudatalatti nem gondolatolvasó: ki kell mondani, le kell írni, mit akarunk. Egészséges akarok lenni – ordítjuk a világegyetembe, s bízunk benne, ez megvalósul. Szómágia.
Évi néninek, egy kedves Tinka-ovistárs nagymamájának tanácsoltam egyszer, miután kivették a gyomrát és a nyelőcsöve a vékonybélhez lett kötve, hogy ne adja fel. Gondoljon bele, mi lenne most a legfontosabb célja? Fel akarja nevelni az unokáit. Akkor írja le egy papírra: FELNEVELEM AZ UNOKÁIMAT. Betűmágia. Naponta nézze vagy 10 percet ezt az üzenetet, a többit bízza a természetre. Évekkel később ugrott a troliból a nyakamba egy nő: hát, az Évi néni, azt mondta, sokat emleget, máig azt mondja, segítettem neki a gyógyulásban. Él, és neveli az unokáit…
49. Teremts!
Én azt mondanám erre: Élj! Ha élsz, bizonyosan teremtesz. Alkotó emberek vagyunk azt kell észrevennünk, hogy az életünk tele van teremtéssel: rendteremtéssel, alkotó főzéssel, munkában alkotással, a kertben, egy szobanövény sarokban, a teraszon
Mások életére való pozitív kihatással. Éljük a magunk életét, ne aggódjunk az alkotás miatt, lesz benne elég, nem?
S ne feledjük el sosem: aki teremt, annak a saját útját kell megtalálnia s azon járni.
Más útján mást utánozni csak másolás.
50. Az élet nem masnival jön, mégis ajándék.
Az élet masnival jön. Odakötik a köldökzsinórunkra. Ajándék, én mondtam. Mondom. Élem.
Veletek.
Regina tehát 50 pontban is egyet mond, s leírja végül az ötvenedik pontban: ajándék, hogy élhetünk.
