A magam Újházy-tyúklevesét esszük is, le is írtam nektek, s hangsúlyoztam is, hogy nem csirkéből kell ám készíteni, s hogy a Városligeti fasorban a platánban életem csalódása volt az „Újházy-tyúklevesük”, de ezt a cikket véletlenül találtam, ám nektek is érdemes lesz elolvasni. A forrás: MH. Szentesi Zöldi László, Szkajparasztok.blog.hu hintamester
Fröccsöt és tyúkhúslevest neveztek el róla, de színészként ma már csak a szakemberek ismerik – az öröklétet semmiképpen sem tagadhatjuk meg Újházy Edétől. Élete és utóélete bizonyság arra, hogy a hasával is lát az ember, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
Igaz, az 1844-ben Debrecenben született Újházy leginkább a világot jelentő deszkákról és nem a konyhából szemlélte a világot. Debreceni orvos fia volt, egy kis hajdúsági íz élete végéig megmaradt beszédében. Knabe Farkas Jeremiás A miniszter előszobájában című német nyelvű egyfelvonásosban tűnt fel, s bár a darabot már a korabeli kritika is jelentéktelen művecskének minősítette, Újházy zsenije még a kis szerepen is átütött: öreg díjnokot alakított, aki előléptetésért könyörög a miniszternek. Későbbi pályáját elsősorban jellemkomikusként futotta be: játszotta Göre Gábort, szerepelt Szigligeti- és Jókai-darabokban.
A kabaré atyja, Nagy Endre így látta: "Magas, nehéztestű ember volt, aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt mondották volt. Töprengő szeme volt; a felső szemhéj alatt megbújva lesből nézte a világot és a homlok közepén mély gondolkozó ráncban folytatódott. De a karrikatúrista legbiztosabban a szájánál kötött ki; széles harcsa-szája volt, két szélén az állandó mosoly görbületével. Előrevetett alsó ajka alatt a hátravonult kicsi áll majdnem egyenes vonallal folytatódott a kurta, vastag nyakban. Mély dörmögő hangja volt és szája roppant öbléből böffenve robbantak a szavak; olyan volt a beszéde, mint a benzinmotor kipuffogása. "
Újházyban volt valami, amit a kortársak visszaemlékezéseit olvasgatva jobb híján nagyságnak nevezhetünk. "Néhány író ült ott az asztalánál s néhány színész, meg egy-két vidéki vendége, mert az ország minden részéből jöttek hozzá, hogy sütkérezzenek a barátsága s szeretete melegségében, melyet szinte válogatás nélkül árasztott minden emberére. (…) Később megértettem, hogy az a rendíthetetlen derű s az élethez való meleg bizodalom onnan származik, mert ez a kivételes és nagyszerű ember valószínűleg mindig biztos volt művészetében. Úgy képzelem, hogy mindig elementárisan hatott, lehetetlen volt neki ellenállani. És – ez megint a legnagyobb dolog – mindez nem került neki nagy erőfeszítésébe, tehát sohasem látszott meg rajta a privát életben sem a rettenetes fáradtság, mely lehervasztja és tönkreteszi a művészt" (Lengyel Menyhért). "Mesébe illő nagy kívétel, ha a színésztalentum nagy intellektusba foglalódik. A nagy ágáló művészet, s nagy intellektus szinte históriai nagysággá teszi az indivídumot. Nekünk, szegény kis magyar nációnak van egy ilyen emberünk. Újházy Edének hívják" (Ady Endre).
Egy korabeli kritikus szerint: "Az életben, a társaságban épen olyan vonzó, érdekes az egyénisége, oly lebilincselő a szava, mint a színpadon. Még a banalitásokban is valami értéket sejtünk, ha tőle halljuk. Duzzogása, zsémbelése a legkedvesebbek közűl való. Dörmögései, kijelentései úgy hangzanak, mintha restelné, hogy nem tud igazán haragudni."
Ez a mackós, nehézkes ember – cseppet sem meglepően – igen nagy haspók volt, a budapesti vendéglőkben, kávéházakban szinte mindenki ismerte.
Abból a tényből, hogy a róla elnevezett Újházy-fröccsben szóda helyett a kovászos uborka jéghideg levét kell alkalmazni, azt is sejthetjük, hogy a színésznek olykor égető szüksége lehetett uborkalére, ami ugyebár nem a korán fekvők gondja-baja. A híres-nevezetes húsleves születéséről több anekdota járja. A nemrégiben elhunyt Dráveczky Balázs Történetek terített asztalokról és környékükről című könyvében azt írja, hogy Krúdy Gyula többször is felidézte a nevezetes históriát, igaz, mindig egy kicsit másképp. "Közülük a legismertebb a harmincas évek eleji, a Magyar Hírlapbéli (1932. július 17.) (…) innen ment át a köztudatba. E szerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője.
Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat." Dráveczky egyidejűleg közli Nagy Endre leírását is, amelyet valószínűbbnek, hihetőbbnek tart. Figyelemre méltó, hogy a leves eredetileg kakasból készült, ma azonban már – vélhetően könnyebb elérhetősége miatt – tyúkból főzik. "Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált."
Utolsó fellépéseinek egyikén, a Nemzeti Színház bontás előtti utolsó előadásán, 1913. június 11-én Újházy Ede sírással küszködve így szólt a közönséghez: "Tudjátok, mi volt nekem ez a színház… Én már a múlté vagyok… De ha Isten megengedné, hogy megérjem az új színház felépülését, és még abban egy-két szót elmondhatnék…" Nem adatott meg neki. Újházy Ede elszegényedett, nyugdíját hitelezők foglalták le, színpadra többé nem léphetett. Az egykori tisztelők és jó barátok elmaradtak. A halálra készülő színész talán nem is sejtette, hogy mindennapi ebédjét a figyelmes Gundel vendéglős teteti le a pincérrel asztalára.
Újházy-tyúkhúsleves
Hozzávalók:
250 g tisztított sárgarépa
100 g tisztított gyökér
60 g tisztított zeller
60 g tisztított karalábé
100 g tisztított csiperkegomba
60 g tisztított vöröshagyma
200 g tisztított kelvirág
100 g friss fejtett zöldborsó
1 gerezd fokhagyma
1 db csemege zöldpaprika
1 db csemegeparadicsom
1 csomag petrezselyemzöld
só, egész bors, gyömbér
Az előkészített, megmosott tyúkot nyolc részre vágjuk (a máját és a zúzáját is felhasználjuk), majd hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és sózzuk meg. Készítsünk fűszerzacskót, tegyünk bele egész borsot, gyömbérdarabkát, fokhagymagerezdeket, vöröshagymát. Tegyük a fazékba. Amikor a tyúk félig megpuhult, adjuk a fazékba a tisztított vegyes zöldségeket, a megmosott gombát, a rózsáira szétbontott kelvirágot, a zöldborsót, a csemege zöldpaprikát, paradicsomot és a petrezselyemzöldet. Nagyon lassú főzéssel pároljuk. Amikor a tyúk teljesen puhára átfőtt, kivesszük a levesből, lehűtjük, kicsontozzuk, a bőrét eltávolítjuk és a húst vékony hasábokra vágjuk. A tyúkhúslevest közben a tűzről félrehúzva tíz percig pihentetjük, majd nagyon finom szitán vagy szűrőpapíron keresztül leszűrjük. A levesben főtt sárgarépát, gyökeret és a gombát metéltre vágjuk. Tálaláskor a leveses csészébe rakjuk a metéltre vágott tyúkhúst, a vegyes zöldséget, kelvirágrózsát, csemege zöldborsót, a gombát, a külön kevés levesben kifőzött házi finommetéltet, eperlevelet, esetleg csigatésztát. Forró levessel a csészét felöntjük, majd megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel. Tálalhatjuk levesestálban, de ebben az esetben nem kell kicsontozzuk a tyúkot, csak kisebb darabokra elosztanunk, és a húshoz kínálhatunk paradicsommártást vagy ecetes tormát.
MH. Szentesi Zöldi László
Szkajparasztok.blog.hu hintamester
