Ez a saláta olyan, mint a balkáni sült paprika saláta és FINOM! (Horváthonban, Boszniában, Romániában, Albániában, Bulgáriában…. Stb., mindenütt ettem ilyet, vagy ehhez hasonlót, de a különbség nem jelentősebb, mint két család eltérő pörköltje közt):
- éppúgy húsos piros paprika kell hozzá
- éppúgy megsütik egyben, magostul,
- éppúgy ecetes olajban marinálják
A grúz annyiban volt másabb, hogy nagyon-nagyon sok fokhagymát és zöldfűszert, többek között koriandert használt hozzá. (De azt már meséltem, szokatlanul sok náluk a zöld az asztalukon, tányérszám van kint a sok fűszernövény, és ehettünk az ételhez belőlük. Kis aszódi lány csodaországban – nagyon élveztem ezt a régesrégi utazást! Talán azért maradt meg ennyire bennem, mert a volt szocialista országok közül se voltam még mindben, és ez valami abszolút egzotikus volt a számomra.)
Visszatérve a grúz sültpaprika salátára: elkészítem a sült paprikát, ahogyan a balkáni salátához szoktam:
- megsütöm a grillen vagy a sütőben, amíg a bőre megfeketedik.
- Utána lehúzom ügyesen a bőr hártyáját, amíg meleg (addig jön le könnyen – melegen szó-szó örömmel, hidegen körömmel, hogy a mosogatási javaslatot ideaplikáljam, figyelitek? Ez intertextúra volt!)
- A paprikákat ezután hosszában csíkokra vágom, magházát kidobom.
Ezután jött a marinád, másutt simán ecetes-olajos, vagy citromleves olajos.
A grúzok az ecet és olaj 1:1 arányú keverékét használják a marinád alapjaként (ha lehet borecet, s azon belül is a piros paprikához vörös borecet illik, s az olaj is nemes legyen, olíva, kukorica, dióolaj az igazi).
Paprikánként 2-3 gerezd fokhagymát összeaprítok, nyomok, darálok, zúzok, szóval péppé alakítom, adok hozzá bőven összevágott koriander zöldet, petrezselyemzöldet egy –egy nagy csokorral, beletehetek egy-két ágacska egyebet is (borsikafű ágacskákat, zellerlevelet stb.).
Ezt a fűszerpépet forralom fel az ecetes olajban.
Hozzáadom a paprikacsíkokat és 5-10 percig kevergetve összeforralom.
Fűszerezem: borssal, pici sóval, cayanne borssal (az ottani paprika neve: tsitseli tsitsaka), ha a sült paprika nem csípős, és mi erősebben szeretnénk.
Pucolok jó pár fokhagymát is többletként, és azt is az edénybe teszem. (Ha a marinádba kerül, csak jobb lesz tőle a paprika, miközben a fokhagyma gerezdek is beérnek és apátok nagyon szereti a savanykás, érlelt fokhagymákat.)
Tudjátok, a fokhagymából nem lehet eleget enni, annyira jó hatású az emésztőrendszerünkre, antibakteriális hatású, és ráadásul sok-sok földenergiát (nyomelemeket, vitaminokat) ad nekünk.
Végül a paprikát hagyom lefedve a saját levében kihűlni.
Ha megesszük pár héten belül, akkor így teszem zárható edényben a hűtőbe. Már másnap finom!!!!!!
Ha tartósítom, akkor másnap még egyszer felforralom, az előkészített steril üvegbe beleteszem, fogalmam sincs, tesznek-e rá 1 ek olajat a grúzok, de én biztos ami biztos alapon teszek, lezárom az üveget, meleg dunsztba teszem, és ott hagyom kihűlni.
A legutolsó képen négy hónappal később bontottam ki, és a kis kamrám elég meleg a nyáron – de nézzétek meg, még mindig finom, roppanós volt a paprika, s ízesek, ropogósak az ízesítő fokhagyma gerezdek.
Aki szereti a fokhagyma ízét, ha szereti a savanyúságot, akkor annak ez egy zseniális találkozó, nagyon finom, nagyon pikáns különleges lesz az így elkészített pácolt fokhagyma.
Ez az étek a húsvét üzenete más napokon is! 