Így főz anyátok

Nagyon szeretem a szilvát –szerencsére ti is. Imádjuk citromos vízben enyhén megfőzve, kompótként, leszűrve a főzőlé egy részével összeturmixolva levesként, és nagyon finom, egészséges is a levét meginni.

A kompótnak főzött szilvalé már citromos kicsit, nem kell hozzá más, mint egy kevés méz – elkeverem és versenyzünk, ki issza meg, olyan finom!!

Akkor készítem, amikor érik a fosókaszilva, abból az ugyanis nagyon lédús, és fantasztikus szép rózsaszín leve van. Ringlóból is készíthető!

 

Kompót készítése:

A megmosott szilvákat lábasba teszem.

Felöntöm annyi vízzel, amennyi igen bőségesen ellepi, 1-2 fahéjrudat adok hozzá, de lehet 2-3 szegfűszeget beletenni, lehet kardamomot, és kell 2-3 ek cukrot is, el is kevergetve, hogy feloldódjék.

Belereszelem a citromhéjat, belefacsarom egy citrom levét is.

Melegíteni teszem, és pár perc forralás után elzárom. Kész a kompót!! - ÁMDE -Ez sok lé hozzá – a kompótnál a lé alulról fürdeti a szilvát.

A fölös levet leöntöm, kóstolom, kell-e édesíteni (ha kell, akkor még melegen mézzel édesítem), aztán üvegekbe teszem s a hűtőbe kerülnek – aztán langyosan, hidegen, egyaránt isszuk.

Igen ügyesen serkentgeti az emésztést, mondhatni meghajt némiképp, de az nem rossz, hanem jó hasmenés.

Gyerekkoromban többször is átéltem munkatársi és egyéb vendégeskedéseket. Azt hiszem, az asszonyok szerették a „kis édeset”, mert a vendégségben így zajlott a beszélgetés:

- Megkínálhatlak valamivel?

- Van egy kis édesed? – és akkortájt a „kis édes” a császárkörte, a „kevert” és a rumpunch volt, azt is „buszeszes” (vagyis a budafoki likőrgyár készítette, a kocsmáros vélhetően tovább hígította…)

Ezért aztán az asszonykák iddogálták a kevertet, a császárkörtét, és megtanultak tojáslikőrt, csokoládéflippet és nagyanyáik után zölddió likőrt, stb. készíteni…

Csobán Marka néni is a szekrény mélyéről varázsolta elő Édenek a diólikőrt, abból kínálta a tisztes vendéget.

Ez a fenti kép annak a világnak a hangulata: szocialista brigád kiránduláson voltunk a pesti állatkertben. Ugye, most már külön kell elmagyarázni, mi is a szocialista brigád: egy-egy munkatársi csoport választott egy névadót, vezetett egy brigádnaplót, kirándultak, színházba jártak, és a jegyeket, képeket beragasztottuk a naplóba.

Ez volt a brigádélet, és néha szocialista műszakban ingyen dolgoztak, hol a „népgazdaság” hol a szegény vietnámiak megsegítésére. Miután ügyesen rajzoltam, jól fogalmaztam, ezért Édesék brigádnaplóját én vezettem már általános iskolásként is. Szóval ezen a képen az én szocialista brigádom egy része.

Balról jobbra: édes domonyi munkatársnője, rámás csizmában, sokszoknyával, beliner kendőben, mellette a lánya, aztán az aprócseprő Judithka szocreál kabátban, Édes és Kecskeméti néni. Érdemes nézni az élő népviseletet, Édesék „kivetkőztek” már, s felhívom a figyelmeteket a kendőkre és a táskákra is. Kordokumentum.

 

Szóval ezidőtájt készítgettünk diólikőrt.

A kertünk végén volt egy hatalmas ősöreg diófa, annak koronájában fészkelt egy csalogány, és májusban nem kellett kimennem a Margitszigetre a fülemülék éjszakájára, elég volt kiülni az udvarra és hallgatni a csattogását. 

Andersen kínai császára hallgathatott ilyen gyönyörűséget, igazán...

Aranymálinkónk is volt, de nem sokáig. Az egy költözőmadár, és egyszer nem jött vissza az ő diófájához.

Erről a fáról szedtük a zöld diókat júniusban.

Irénke meglátogatott a minap, és megkérdezte: Nincs egy kis édesed? – feljött bennem ez a gyerekkori likőrgyártás, és elhatároztam, nektek megörökítem ezeket a régi szokásainkat, készítek zölddió likőrt. Szembeattiláéknak éppen termőre fordult a diófája, megvolt a beszerzés, és indulhatott a készítés.

 

A zöld dió likőr készítése is úgy indul, mint bármilyen más zöld dió eltevésekor: előkészítésképpen elő kell állítani 10-15 nap alatt a nem keserű, megfeketedett diót. Ezt leírtam külön a zöld dió szirupban vagy valami hasonló néven!

Utána ezt kell jóféle szesszel (rum, vodka) felönteni úgy, hogy jól ellepje, még legyen is felette pár ujjnyival. 20-30 nap kell ehhez a fürdéshez.

Van aki 96 fokos tiszta szeszt használ az áztatáshoz.

 

 

Biztosan jobb az extrakció, de az alap maga nem annyira finom. Ekkor 1 liter szeszhez 2 liter víz és 1,5 kg cukor is jöhet.

 

Aztán szirupot kell főzni – na de nem mindegy, mennyit, a jó diólikőr legalább 30 fokos, vagyis 1 liter vodkához max. 1 dl szirup kell, abba viszont belefőzöm a szokásos 1 nagyobbka darab fahéj-pár szem szegfűszeg- 1 citrom héja ízesítést a 15-20 dkg cukor mellé.

A végén, keverhetek hozzá mézet is – szerintem az jót tesz aztán az emésztésnek, (amikor kortyintom a diólikőrt).

Lehet hozzáadni az üvegbe: aszalt szilvát, aszalt meggyet, szóval aszalt gyümölcsöket.

Ezzel újabb 10-15 napi, sötétben, hűvös helyen, ha lehet, egyenletes hőmérsékleten tárolva, már naponkénti rázogatással zajló kezelés után előáll a likőr.

Át kell szűrni óvatosan, és palackba zárható ez a finom, különleges kontyalávaló.

Takarékos parasztasszonyok ezt még egyszer felöntötték, és újra indult a kéthetes sötétzárka, gyakori rázogatással.

Ezt a likőrt sötét helyen érdemes tárolni. (Mint a Marka néni, a szekrény mélyén…)

Lehet békén is hagyni, minél tovább áll, annál finomabb lesz!

 

Ha valaki szereti, csillagánizst is tehet bele – de az ánizs ízét sokan nem bírják, vigyázni kell vele, nagyon erőteljes az aromája.

Akkor már inkább érdemes gömbérrel, kardamommal próbálkoznotok – főleg, ahogy a kardamomra rákaptatok mostanság!

Jól nézzétek meg, már gyerekkorotokban sem ittátok meg az igazi almalevet. A bolti 8-12%-os, fene tudja miből készült üdítő jöhetett, miközben ez a pohárban maradt.

Az elkészítése egyszerű:

-          megreszelem (a nagylyukú reszelőn) az almát, üveg vagy porcelántálba teszem

-          megszórom cukorral (mivel nem szeretem túl édesen, ezért egy kilónyi almára 2-3 ek számomra elég, az alma savanyúsága persze igényelhet többet is, kevesebbet is!!)

-          hagyom, hogy levet engedjen

-          tésztaszűrőn átszűröm.

-          A levét üvegbe töltöm, hűtőbe teszem és megiszom, a reszeléket süteménybe teszem – akár tölteléknek, akár a tésztába.

 

Ezt tartósítószerrel el is tehetném, de annyit még nem készítettem, hogy ne ittam volna meg még úgy, hogy elfért a hűtőbe. Talán, ha lenne almafánk…

A lazac finom, főleg, ha tengerből kifogott hal, és nem lazactenyészetekben felnőtt, egymás fenekében élő lazacról van szó.

 

Ha lazachoz jutok, akkor nem érdemes túllihegni sok-sok fűszerrel, extra módokon készíteni. Megérdemli, hogy érvényesüljön az a finom íze, és csak segíteni kell ebben: ehhez való a sok-sok fokhagyma, olívaolajban, kevéske citromlével elkeverve.

Ezzel a pasztával kenem meg a halszeleteket .

Néha petrezselyemzölddel is megszórom, vagy oregánóval, majoránnával. Borssal hintem.

 

Sütőbe teszem és megpirítom 15-20 perc alatt.

Ez egy sima ecetben pácolt és abban megsütött hal.

Elkészítem Édes savanyúségpácát, belefürdetem a haldarabokat, aztán ezzel a páccal meg is sütöm – ilyen egyszerű, de az íze!!! Az igen finom, meg nem mondanátok, hogy ecetben ázott-sült az a hal, ami elétek kerül.

 

 

1. A páclé elkészítése:

A savanyúságpáclé készítéséhez először veszem a haldarabokat, beleteszem a műanyagba, amiben pácolom, és felöntöm annyi vízzel, ami nagyjából elfedi.

Ezt a vizet öntöm a lábasba, és adok hozzá annyi 20%-os ecetet, hogy kellemesen savanykás legyen, és annyi sót, hogy kellemesen sós is legyen.

A többi fűszer már csak ráadás: némi bors, szegfűbors, boróka és koriandermag, mustármag, pár szem erős paprika és néhány fokhagymagerezd kerülhet belé.

Az egészet összeforralom, s ha forr, belerakok egy felkarikázott hagymát is. Általában borsikafüvet is teszek mellé néhány ágacskával.

 

2. Pácolás:

Ha langyosa páclé, leöntöm vele a halakat, és lezárom az edényt, hűtőbe teszem. Pár órát minimum kér, de 1-2 nap is belefér sütés előtt.

 

3. Hal megsütése sütőben: legjobb parázs felett a grillen, de lehet sütőben is sütni.

A sütőben való sütéshez előveszem a jénait, belerakom a halakat, ráöntöm a levet, kicsit olajat teszek rá, ha fűszeresebben akarnám, tehetnék rá fűszereket (rozmaring, kapor, borsikafű, olívalevél, oregánó, ilyesmi), kerülhetne mellé több fokhagyma, és sosem baj egy kis szalonnacsík.

 

De ez mind csak opció: önmagában éppen elég a pác.

 

Beteszem a jénaiban a halakat a páclével, 20-25 perc után átfordítom a halakat, készre pirítom – és megy elétek az asztalra. Finom sült és ízes lesz a végére!

A képen tejfölös-kapros-citromos kukoricával tálaltam, (só, bors bele és kész is).

Igénylitek a mártásokat, pl. a képen balról jobbra):

-          tejfölös zöldborsópüré mártás

-          korianderes mártás a hal szaftjával

-          tejfölös-petrezselyemzöldes zelleres céklasaláta