Így főz anyátok

Tulajdonképpen „illatos hal”, mert a pár ágacska friss rozmaring mellé halfilénként 2-3 kis ág kakukkfű is kerül a halra.

Egy-két narancs levét kifacsarom, rálocsolom a halfilékre. A húsát is kikaparom a halra!

Megöntözöm őket olajjal, és egy sütőtálban a sütőbe teszem őket.

Közepes tűzön megpirítom őket.

15-20 perc bőven elég (én a halfilék színét nézem, kicsit piruljon, de ne legyen égett).

 

Így elkészítve egyszerű, gyors, mégis finom ízeket kapok. Apátoknak, Judithkának is ízlik!

Az én párolt káposztám darált marhahúsból, kevés töltelékkel, kisebb gombócokkal és nagyon sok káposztával készül, mert anno Édes sok darált disznólapockából, kevés rizzsel és –számomra- kevés káposztával készítette, Ibi is kevés káposztával készíti, (mindketten 1 kg húshoz vettek 1 kg savanyú káposztát),  s apátokkal mi nagyon sok plusz káposztával esszük. Tudjátok: probiotikum!!

 

Hozzávalói:

½ kg darált marhahúshoz

Fűszerek: ízlés szerint só, bors, egy ek piros paprika

Egy fej hagyma

Kevés zsiradék

Pár gerezd fokhagyma

1-2 tojás

Pár ek főtt rizs (vagy lehet egy tasaknyi előfőzött rizs)

Legalább 1 kg savanyú káposzta, de több is lehet, levével együtt!!!!!

Fél fej leveles káposzta (egy egészet veszek, és a fennmaradó leveleket vagy felaprítom, vagy megesszük reggelikhez)

Borsikafű (Csombor), kapor

Szalonnabőr, füstölt kolbász vagy más füstölt hús

2-3 dl paradicsomlé (vagy egy kis doboz konzerv paradicsompüré, hígítva)

rántáshoz 1 ek zsiradék, 1 ek liszt

 

Elkészítése:

 

A darált marhahúsból pörköltet készítek.

(Szeretem jól átpárolni-átsütni a húsokat, és mert a káposzta és marhahús főzési ideje nem egyezik, ezért előre puhítom a marhát a töltött káposztához.)

Ehhez egy fej hagymát és pár gerezd fokhagymát összenyomva megpirítok egy kis zsiradékon. Sózom, hozzáadom a füstöltet is. Megszórom sóval, fekete borssal, piros paprikával. Felöntöm kevés vízzel és félig puhára párolom.

Összekeverem a rizzsel, 1-2 tojással.

 

Töltelékhez variációk:

Néha szeretek 1-2 ek összevágott kapribogyót, vagy pár szem kicsire aprózott olajbogyót is hozzátenni.

Szoktam juhtúrót, kecskesajtot, fetasajtot hozzátenni – ilyenkor a sóval óvatosabban bánok.

Az egészet jól elkeverem, és a savanyú káposzta leveleket ezzel töltöm. Egy levélhez egy lapos ek töltelék kell, nem több!!

 

Egy nagy fazékba töltöm:

 

Alulra teszek egy réteg kimosott savanyú káposztát

Arra teszem a káposztalevelekbe göngyölt gombócokat

Ágasbogas, akár szárított borsikafüvet mindig teszek közéjük, (ha van kapor, az is elfér benne)

A füstölt is idekerül, de ha nincs füstölt hús, elegendő akár a szalonnabőr is

 

Addig folytatom, amíg el nem fogy a hozzávaló. A végére is káposzta kerül.

Vizet elkeverek paradicsomlével, mondjuk 2:1 arányban, és ezzel öntöm fel a káposztát.

2 óra alatt szép lassan összepárolom az egészet.

Paprikás rántást készítek, felöntöm vízzel, és hozzáadom a töltött káposztához.

Annyi leve legyen, hogy jusson a tányérokba, és csak annyira sűrű, hogy opálos legyen. Ehhez egy 3-4 literes fazéknyi adag sűrítésére elég 1 ek liszt, és annyi víz, hogy a töltött káposzták még ne ússzanak, de a legfelső réteget érje el a folyadék.

Szeretjük a lecsót, és az utóbbi időben egyre jobban szeretjük a cukkinit is. Készítettem a lecsót, amikor eszembe ötlött, mi lenne, a cukkinit is tennék bele. Isten bizony egy netes receptet sem néztem meg előtte erről a kérdésről. Most megnéztem, hát, itt se én találtam fel a spanyolviaszt…

A lecsót mostanság fehér paprikával készítem, amióta a gasztroenterológus azt mondta, a paprikát tényleg elég nehéz megemészteni a cellulóz miatt, de a fehéret a legtöbb epés még szó-szó jól emészti. Lényeg: a fehér a legkevésbé finom, de a legegészségesebb...

 

Most is így volt előkészítve: 4-5 paradicsom, 2-3 paprika, 2 hagymácska, (egy veres, egy lila), egy kis kolbász a férfiak száját betömni,

S volt egy elég szép cukkini is. Ő mondta nekem, hogy ne szenvedjek a rántott cukkinivel, tegyem nyugodtan a lecsóba. 

 

Elindítottam a lecsót: hagymát aprítottam, pirítottam, a fehér paprikát és egy kis csípős zöldpaprikát hozzáadtam, frissek voltak, s így nem kellett semmi víz, kevés pirulás után volt annyi levük, hogy szépen párolódtak, aztán újfent pirultak.

No, akkor megpaprikáztam édesnemes jóféle házi pirospaprikával.Sóztam, borsoztam.

Elkevertem, és jöhetett az aprított paradicsom. (Nem Judithka-féle, héj nélküli, nem is a paprika előtt, az másféle lecsó: lecsó Judithka szerint címmel keressétek.)

 

Ezalatt egy kevés zsiradékon (konkrétan: kevéske kolbászzsíron, ha van) megpirítottam a meghámozott, magos részétől megszabadított, felkockázott cukkinit.

Egy-két gerezd fokhagymát is belenyomtam, had legyen jobb íze.

 

 (Tudjátok, a cukkini elég semleges – nem is, az túl szép jelzőnek!- kimondom: a cukkini íztelen.

- Viszont klasszul ízesíthető, ezért is használok fűszeres zsírt, és ezért is pirítottam, hogy a jobb íze mellé jobb tartása is legyen), és fantasztikus az állaga: roppan! úgy puha, hogy kemény!

 

Aztán hozzáadtam a lecsót, és összeforraltam. Elzártam a tüzet, és hagytam még picit putyogni, böfögni, kinek mi a hangutánzó szava arra a kis bugyborékolásra, amíg le nem hűl.

A minőségét mutatja, hogy Fanni, csak te ettél belőle, a többieknek nem hagytál…

 

Aztán olvastam, hogy van, aki paprika helyett használja a cukkinit – de én szeretem a paprikát benne, s az paradicsomos cukkini. Jobb volt így mellé, megpirítva, roppanósan a cukkini.

 

 

A következő adag végén – újfent Fanni kedvére- belekanyarítottam egy kis felvert tojást is, tartalmasabbra téve a cukkinis lecsót. Úgy is jó!!!!!!!!

 

Lányok! Ez nagyon jó recept, Judith munkatársai nemcsak a lángost, hanem a receptjét is egymásnak adták, igazán bevált, egyszerű, gyors, és a hűtőben való egyhetes tartózkodás miatt igen jól használható lángostészta!!!!! Következik Judith receptje, ajánlom figyelmetekbe, lehet tanulni és készíteni…

Judithka el is jött, és demonstrálta a készítését azzal a különbséggel, hogy nem volt kefírem, ezért azt mondta, joghurt is jó lesz, azzal készítettük.

 

Hozzávalók (megjegyzem, nagy családnak ennyi, 4 főre elég mindenből a fele):

 

Bele kell nyúlni csak úgy egy marokkal, kiszedni, amit az olajos kezünkkel kiszakítunk belőle – magyarázta aztán Judithka nekem még hazaindulása előtt- és először szépen összeformázom a széleit egy pogácsába.

(A készítés eme fázisa miatt Judithkát ennél a résznél felhívtam telefonon: „Emlékszel Édesre, hogy káromkodott, amikor rétestésztát készített? „A kurva nénikéjét annak, aki olyan hülye, hogy rétest akar készíteni! A fene essen belé, hogy lehettem ilyen hülye…”- ilyenek miatt iszkoltunk olyankor el otthonról, hogy csak a sülő rétesillat csalogasson haza minket. No, én igen megértettem Édest, amikor elkezdtem húzogatni Itt kellett volna tartsalak, és rákényszeríteni, hogy süsd meg te a lángosokat. Hogy a fenébe kell olyan igazi vékony közepeket készíteni? – kérdeztem tőle.)