Így főz anyátok

Ez nontenegrói eleség volt.

Imádtam reggelente ezt enni, és most is könnyen készítem azóta is reggelire, mert hamar megvan, jóízű és nemcsak könnyű enni, hanem egészséges is. Tudjátok: Pompeius óta tudjuk, navigere necesse est, vagyis hajózni muszáj – halat enni éppúgy. Érszűkület, agyvérzés megelőzésére, omega3 zsírsavak bevitelére, értisztításra stb. Nem könnyű jó halételt találni annak, aki nem nagyon szereti a halat – hát ez a saláta még nekem is bejött!!!

Kell hozzá egy laza zöld saláta: a sima fejes saláta, a jégsaláta vagy fodros valami, a zöld tölgysaláta, ilyesmi.

Kell egy kis liláspiros: radichio, piros tölgysaláta, érett barnás római saláta, vagy ha más nincs, egy kis lilakáposzta…

Répa finomra vágva, juliennre, zöldséghámozós hajszálvékony lapocskákra, szóval kicsire.

Pár szem olajbogyó

Egy tonhalkonzerv (akár olajban, akár sós vízben, mindegy).

Citrom, olívaolaj, só fehér bors összekeverve.

Mellé: igen jó egy kis paradicsom, uborka, és szép bele egy kis virág, körömke, muskátli, sarkantyúka…tavasszal ibolya, árvácska.

Elkészítése:

A képek magukért beszélnek: tépkedem a salátákat (rucolát is teszek bele ha van itthon, tyúkhúrt, porcsinkafüvet, gyermekláncfű levelét is – ez jól elviszi ezeket a vadsalátákat, észre sem veszitek, milyen sokféle finomság kerül egyetlen tányérotokra).

Összekeverem a citromlevet az olívaolajjal, beleforgatok egy kis borsot, sót, és ráöntöm,

Jöhet a halkonzerv, kibontom, villával kiszedem, lazán összeforgatom az egészet – és csak besöpröm a dicséreteket.

Apátok mindig kenyér nélkül eszi, és maximum egy szeletkével…ha elég sok benne a zöldsaláta és van mellé paradicsomkocka, akkor nekem is elmegy kenyér nélkül. Aki fogyni akar, az halat eszik zöldséggel, kenyér nélkül – annak ajánlom nagyon ezt a salátát!!!

Dávid küldte el egy kedvenc levesét. Dorisz nézi: Jéé, ezt én is próbáltam! Ez a mozzarella sajtos zöldborsóleves! S te is hallowenre készítetted a gyermekednek?- kérdeztem. Nem, arra sima paradicsomlevest hoztam össze szemgolyó formájú habcukrokkal – a srácoknak nagyon bejött!!!

Nézzétek hát, hogyan készítette el Dávid ezt a nyúlós zöld levest, aztán Dorisz is referálhat…

Nagyon szeretek Nigella receptjei alapján főzni. Egyszerűek, nagyon finomak, és hihetetlenül távol vannak bármitől, amit fogyókúrásnak nevezhetünk. Ráadásul szeret mindent, ami csokis, tömény, bőséges. Szóval én meg a kajáit szeretem – enni és elkészíteni egyaránt. Az alábbi recept is tőle származik, eredetileg egy halloweeni menü része, a véres-beles krumplival és boszorkányhajjal együtt. Darabos, és kicsit nyúlós leves, de nagyon finom – bár neve és bizonyos tulajdonságai miatt konzervatív vendégek érkezésekor nem javasolt.

Hozzávalók:

1 kg zöldborsó

2 nagyobb mozzarellagolyó (kb. 2×100g)

1 csomag újhagyma zöldje

1,5 l csontlé, vagy 2 leveskocka

Elkészítés:

A hagymáról levágom a felső, zöld részét, a többit pedig elteszem későbbre, különböző célokra – például megenni reggelire.

A borsót felteszem főni a csontlében. Ha elérte a forráspontot, alacsonyabbra veszem. Azért is szeretek krémlevest csinálni, mert büntetlenül sz*rrá lehet benne főzni mindent.

Ha a borsók kellően puhák (kóstolni kell pár szemet), mehet bele a feldarabolt mozzarella, amit összeforralunk, amíg el nem oszlik egyenletesen.

 Ezután összeturmixolom az egészet, és kész is van. Ha a fogás gyerekeknek készül, és rá akarunk úszni az extranyúlós állagra, érdemes a két lépést (sajtbele és turmix) felcserélni. Valahogy így néz ki, ha készen van: (Dávid borsótésztával készítette, ahogy látom, de halloweenre érdemes a Dorisz féle szemformájú vattacukrot elővenni…vagy valami penészgolyónak látszó levesbetétet, nem?)

Ezennel ünnepélyesen megnyitom a blogban "DÁVID KONYHÁJÁT". (Anna konyhája is elindult persze a házi rétessel "beettük" magunkat Anna konyhájába), de Dávidnál ez csak az első fecske, a Nigella takonyleveseként apasztrofált mozzarellás zöldborsóleves már itt van, csak nem került fel, pedig azt is látnotok kell! Tehát jön Dávid:

Mint már írtam, nagy Nigella-rajongó vagyok, úgyhogy álljon itt egy olyan torta receptje, amit az ő kelléktárából merítettem. Az egész folyamatot kínosan agyondokumentáltam, bizonyos kezdő tortasütő leánykákra is gondolva, ha ez felkerül a blogra. A tortát eredetileg a húgom 21. születésnapjára sütöttem. Mint már említettem, fogyókúrás receptekért nem Nigella könyveiből kell főzni – hogy Andit idézzem: „Allah azt üzeni, hogy akkora lesz a seggem is, mint ez a torta, ha három napig nem eszem diétásan ezután.”

Hozzávalók 26 cm-es formához:

Tészta:

34 dkg liszt

34 dkg kristálycukor

2 cs sütőpor

7 dkg jó minőségű kakaópor

30 dkg libazsír

4 közepes tojás

1 üveg vaníliaaroma

2,5 dl tejföl

1 rúd marcipánmassza

Icing:

13 dkg vaj

30 dkg keserű csoki

50 dkg porcukor

2 ek méz

2 dl tejföl

1 üveg keserűmandula-aroma

opcionálisan tortadísz

Elkészítés:

A torta valóban a létező legegyszerűbb módon elkészíthető, teljesen elronthatatlan. Én robotgéppel csináltam, de ez nem kötelező, én mindent azzal csinálok. Valószínűleg már ott meg lettem rontva, hogy szüleim a világrajövetelem előtt két évvel nászajándékba robotgépet kaptunk, ami gyerekkorom minden vasárnapján a közös süteménysütés eszköze volt. Van is valahol rólam a családi fotóalbumban egy kép, ami akkor készült (talán 3 lehettem), amikor – mint miden héten – a konyhapulton ültem a robotgép mellett, és anya kiment telefonálni. Mire visszaért nyakig lisztes voltam, ő meg rohant a fényképezőgépért. Aztán az utolsó közös családi karácsonyra – mielőtt elköltöztem – kaptam egy KitchenAid robotgépet, aminek csak azért nincs neve, mert annyira nem tudok kötődni tárgyakhoz. Ha tudnék, biztos lenne neve. Nagyanyám első szovjet mikróját például Szerjozsának hívták.

Tehát a képlet egyszerű, először előmelegítjük a sütőt 180 fokra (alsó-fölső), aztán összekeverjük a tojásokat a cukorral -fehérje sárgája egyben. Utána meg megy bele minden más (a marcipánrudat leszámítva). Utána meg megy a kilisztezett formába, a forma meg a sütőbe- A neheze meg is van. Tűpróbáig sütjök, 40 perc után el lehet kezdeni nézegetni.

Amíg a torta sül, el is lehet készíteni hozzá az icingot. Utálok gőzfürdővel b*szakodni, úgyhogy én mindig serpenyőben olvasztok csokit. Itt felmerülhet a kérdés, hogy nem ég-e le így könnyebben a csoki. És igen. Könnyebben leég. A csokikat még a csomagolásukban kockákra tördelem, utána megcsapkodom kalapáccsal (érzékenyebb lelkűeknek ott a sodrófa, gazdagabbak meg vegyenek 70%-os csokipasztillákat). A serpenyőben forrósított vajra mehetnek a csokidarabok. Közben az icing összes többi hozzávalóját összekeverjük. Ha picit hűlt a simára kevert vajas csoki, mehet is a többi dologhoz, amihez ezt szintén hozzákeverjük. Az icing sűrűsége ízlés dolga, én azt szeretem, ha melegen még épp önterülő a sűrűsége. Egy ek meleg víz vagy egy ek kakaópor hozzáadásával tetszés szerint hígíthatjuk vagy sűríthetjük.

Ha megvagyunk, jön a még szintén egyszerű, de némileg monoton meló, a marcipánrudat apró golyókra csipegetjük, amiket kilapogatunk. Ez azért kell, mert én még nem jöttem rá a marcipán vékonyra nyújtásának trükkjére. Ha valaki birtokolja ezt a titkot, nyugodtan szólhat, eléggé utálom csinálni.

Akik túlélték a marcipánaprózást, vágják ketté a mostanra talán megsült tortalapot egy célszerszámmal. Én tortavágó húrt használok, három okból. Egyrészt, mert a késsel mindig olyan huplisra és egyenletlenre vágom, mint valami terraformázás előtt álló bolygó felszíne, másrészt mert a késsel töröm és szétszakítom, harmadrészt pedig mert a tortavágó húr nagyon menőn hangzik (pedig p*csaolcsó). Tána középről indulva rakjuk az alsó lapra sorba a marcipánlapocskákat. Ez az utolsó, hogy szenvedünk velük, ígérem – leginkább magamnak.

Ezután egy habkanál és egy merőkanál segítségével toljuk rá az icing felét/harmadát a lapra. Most még nem késő finomhangolni a sűrűségen, ha folyik szanaszét, vagy úgy kell feltörni a tetejét a merőkanállal, mint az agyonkeményítőzöt sárgaborsó-főzelékét a konyhásnéni a menzán. Ha megvan, mehet rá a másik fél tortalap, annak meg a tetejére és az oldalára a többi icing. Itt fontos, hogy milyen sűrűséggel szeretünk dolgozni. Én azt szeretem, ha melegen még éppen önterülő, és teszek belőle egy kicsit félre egy dobozban másnapra, amit egy lapáttal vagy simítóval rusztikusan rá tudok dolgozni – így garantáltan extravastag icingot kapok a torta tetején. Aki nem akar kétszer is olyasmivel pepecselni, mint a tortalap kenegetése, keverje sűrűbbre. Most megy éjszakára a hűtőbe, mellette ott figyel a félretett többlet, ami később kerül rá.

Már csak az utolsó simítások vannak hátra, felkerül a tortára a végső máz, és én még rápakoltam néhány előregyártott marcipándíszt is. Íme, így készül a kezdők csokitortája.

Dávid sajttortáihoz meg várom a leírást, a képek nálam, az ízek a szám zugaiban na meg az agyam emlékeiben - és csak várjuk az ígért recepteket hozzájuk...

Anna meglepett minket rétessel. Szoktam én is készen vett réteslapból készíteni, úgy is szeretem, azt hittem, Anna is ilyet készített a nagymamájával – hát nem: Anna HÁZI RÉTESTÉSZTÁT készített, s abból lett nelünk ez a finom, könnyű, ízes rétes! Mondtam, nagyon nehéz volt húzogatni? (Édesnél ez volt azt a neuralgikus pont, amikor mindenki elment édes mellől a háztól, mert síkideg lett közben, jobb volt inkább messzi lenni). Ő nem – könnyű volt, mondta Anna. Akkor viszont kérem a receptjét, vinnyogtam, s bedobtam a nők legveszélyesebb fegyverét: légyszíííííííí.. 
Így érkezett meg a következő email és a rétes képek, amiket átadok nektek!

Szia! Itt küldöm a réteses képeket, meg a receptet amit ígértem! :)

Rétestészta
50dkg réteslisztet egy tálba teszünk, diónyi zsírral elmorzsoljuk, majd 4 - 4,5 dl langyos, sós vízzel puha tésztát gyúrunk belőle. Deszkára vagy (erre a célra fenntartott) abroszra téve jól kidolgozzuk ( ez kb. 15 perc), amíg egészen sima és ruganyos lesz.
A tésztát ezután két cipóba osztjuk, tetejüket megkenjük langyos olajjal, lefedjük (melegített lábossal vagy konyharuhával) és pihenni hagyjuk 15-20 percig.
Egy nagy asztalt abrosszal lefedünk (lisztes és olajos lesz!), beszórjuk liszttel. A pihent tészta közepét vagy az öklünkön, vagy ha már az abrosz közepére helyeztük, nyújtófát használva vékonyítjuk.
Ekkor meg lehet kenni vékonyan olajjal, majd a kézfejjel óvatosan minden irányba nyújtani kezdjük, ügyelve, hogy lehetőleg lyukak vagy ráncok ne keletkezzenek (egyébként az sem nagy tragédia). A nyújtás akkor kész, mikor a tészta már hártyavékony és átlátszó (ha mintás az abrosz, tisztán lehet látni a tésztán keresztül!)
A tészta szélét, ahol vastag maradt, a kezünkre csavarva lefejtjük (lehet ezeket a széleket is pihentetni és újra kinyújtani majd - így lesz egy harmadik gombócunk is).
A kinyújtott tésztát megspricceljük kevés langyos olajjal, egyenletesen.
Megtöltés: finom morzsával meghintjük gyéren az egész tésztát, a tölteléket ráhintjük egy vékony csíkban. Fontos, hogy ne legyen túl sok a töltelék!
A tészta széleire kevés olajat hintünk. A lecsüngő részeket az abrosz segítségével felhajtjuk, a felhajtott részeket is olajozzuk, és az abrosz széleit felemelve az egészet lazán felgöngyöljük.
Az olajozott tepsibe helyezéskor a rétest nyugodtan kanyarítsuk be ha hosszabb lett, de lehetőleg ne érjenek egymáshoz a szélek. A tepsiben a rétes tetejét és oldalát kenjük még meg olajjal.

Töltelékek

Almatöltelék: 1 kg rétesalma, 10dkg cukor, késhegynyi fahéj
Az almát hámozatlanul megmossuk és a csumáját kivágjuk, majd legyaluljuk.
Addig pároljuk amíg a levét elfőtte, 8-10 dkg cukorral és fahéjjal édesítjük (ha jó puha, érett almánk van, nyersen is használhatjuk).
Ezután 20 percig állni hagyjuk, majd a levét kicsavarjuk.
Ha nyers az alma, alatta a tésztát bővebben szórjuk meg morzsával

Meggytöltelék: egy kiló magozott gyümölcs, gyengén kinyomkodjuk, elhintjük egyenletesen és megszórjuk cukorral.

Túrós töltelék: 20dkg túró, egy kanál tejföl, egy tojás, két kanál cukor, egy kanál dara, citromhéj vagy vaníliás cukor, esetleg 5dkg mazsola
A hozzávalókat elkeverjük a tojássárgájával együtt, hozzáadjuk a tojás felvert habját (kihagyható), végül a citromot. - A  tésztát darával hintjük meg a töltelék alatt!

Káposztás töltelék: 80dkg fehérkáposzta, 3 ek olaj, só, bors, cukor
A  káposztát legyaluljuk, gyengén megsózzuk, fél órát így állni hagyjuk.
A zsírt megforrósítjuk, a cukrot rajta karamellizáljuk, és a levéből kinyomkodott káposztát rádobva fedő nélkül sárgára pirítjuk
Ízlés szerint borssal ízesítjük.

Muszáj elmondanom itt is, Édes a meggytölteléket másként készítette.

A friss meggyet kimagozta, cukorral meghintette, hagyta, hogy levet eresszen. A lébe búzadarát áztatott, hagyta duzzadni, egy pici darált dióval ízesítette a meggyet és a meggyben ázott búzadarát. Így olcsóbb, kiadósabb lesz a töltelék.

Judithka küldte és készítette ezt a receptet s ő fotózta le az elkészített gombócokat is. Idézem:

Elsősorban azért szeretném ezt a receptet Neked adni, mert tuti, hogy a lányok is el tudják majd készíteni, sokkal egyszerűbb, mint a hagyományos, és mivel kukoricadarával készül, még egészségesebb is! (állítólag)

Tehát:

Hozzávalók: ½ kg túró, vagy egy egész tehén! ( Tibi szerint vasárnap délután boltot keresve, túró után járva, jobb, ha van otthon egy tehén!)

2,5dl kukoricadara, 3dl, víz, 3dl tej, 1 teáskanál olaj, egy csipet só, 3 csomag vaníliás cukor (bár ez ízlés dolga) kristálycukor 5 evőkanál.

A hempergetéshez zsemlemorzsa, olaj,

A fogyasztáshoz tejföl, porcukor, esetleg valami gyümölcs dzsem

Így készül:

A tejet a vízzel, a sóval, olajjal, cukorral, 1 csomag vaníliás cukorral, elkezdem felforralni, majd amikor forr, beleszórom lassan a kukoricadarát, és elkeverem, és a leglassabb lángon addig főzöm kevergetve, míg nem kapok jó sűrű masszát belőle. (sztem, puliszka , csak édes).

Majd ezt leveszem a tűzről, és hagyom kihűlni. addig, célszerű a szemlemorzsát megpirítani arany barnára az olajon.

Amikor kihűlt a mondjuk puliszka, akkor a túrót összetöröm, a másik két csomag vaníliás cukorral és összekeverem a puliszkával. amikor ez meg van, megkóstolom, ha hiányzik, valami, mondjuk a cukor akkor teszek hozzá, ha nem, akkor kész, és formás gombócokat készítek  és beleforgatom a zsemlemorzsába és kész is !!!

Ugye milyen egyszerű?

Íme a végeredmény a fenti képen látható!

Iskolamama módra hideg túrógombóc

Iskolamama a Judith unokahúgom kolléganője a Csalogány oskolánál és alapítványnál. Voltunk náluk, megkínáltak  finom kávéval és ezzel a recepttel.

Hasonlít Édes hamis túrógombócához, csak amíg ott az aludttejből kicsapódó túróhoz a forrásban lévő tejsavóval készített, kvázi „tejbegrízt” adom, addig itt édes tejes puliszkával keverjük össze a túrót, mint Judithkánál. Az egész recept nagyon hasonlít a Judithka féle túrógombóchoz, az alapvető különbségek:  fele annyi túróból készül, feleannyi kukoricadarából, de majdnem annyi folyadékkal (tejjel-vízzel), s nem ad hozzá vaníliás cukrot, de ad bele citromhéjat, az egész elég laza lesz!!

Hozzávalók 4 személyre:

-          25 dkg túró

-          2,5 dl tej

-          2,5 dl víz

-          1 csipet só

-          5 ek cukor

-          5 ek kukoricadara

-          1 citrom

-          15 dkg zsemlemorzsa, 5 ek étolaj a forgatáshoz

-          Tejföl bőven rá

Az elkészítés folyamata (szó szerint idézem a receptet):

1. 2,5 dl tejet és 2,5 dl vizet, csipetnyi sóval, 5 evőkanál kristálycukorral, 5 evőkanál kukoricadarával elkeverem a tejes lábasban, és a tűzhelyre rakom.
2. Állandóan kevergetem, addig főzöm, amíg besűrűsödik.
3. 25 dkg túrót összekeverem a reszelt citromhéjjal.
4. A kihűlt kukoricakásába belekeverem a túrót.
5. Nedves kézzel gombócokat formálok belőle és a tálcára rakom.
6. 15 dkg zsemlemorzsát 5 ek olajban megpirítom.
7. A gombócokat megforgatom a piratott zsemlemorzsában.
8. Tálaláskor a túrógombócokra tejfölt teszek és megszórom porcukorral.