Így főz anyátok

Fiatalok voltunk, csavarogtunk messzi Erdélyországban, és egyik utazásunk során Biharfüreden sétálva ismerkedtünk meg egy kedves nagyváradi asszonnyal, Irénkével. Ő egy vállalti üdülőben kicsinyt kényelmesebben üdült, mint mi a kicsi kutyaól sátunkban, a szemerkélő esőben, és igen megörvendtünk, amikor meghívott minket egy puliszka vacsorára. Egy feltétele volt, amikor odaérünk, meg kell kérdeznünk az idézett mondatot: Mamamliga jeszté gáta? Avagy: „készen van a puliszka?”

Nézzük csak, hányféleképpen ettem akkortájt a puliszkát:

c.) sütőben átpirítva akár frissen, akár másnap, hideg puliszkából

A puliszka nem épp romanicum, mert eszik az olaszok, a spanyolok elegáns polentaként, eszik a moldvák, a románok, és felénk is ették régen falun.

1. Készítése: felforralom a lábasban a vizet.
2. Amikor forr, beleszórom a sót, és beleöntök egy maréknyi darát. (Sose fogom megtudni, miért, így mondták.)
3. Elkeverem, megvárom, míg újra felforr a víz, akkor beleszórom az egész darát, folyamatos keverés mellett, „felböfögtetem”, azaz megvárom, míg újra felforr, pufog egy-kettőt, aztán 10-15 percre igen kicsi tűzön párolom.
4. Utána elkezdem keverni egy jó erős (nem vicc, nem egy gagyi, hanem vastag, erős, nem elgörbülős) fakanállal. Tehetek hozzá egy kevés vajat, könnyebb lesz tőle a puliszka.
5. Keverem, keverem, amíg a massza össze nem áll, és el nem válik a fazék szélétől. Itt szoktam segítséget kérni holmi erős férfikezektől, nem hiszitek el lányok, de pl. Tamás is segített már ebben!!!
6. Tesztelem, hogy kész-e, fogom a fakanalat egyenesen, forgatom a tenyereid között és próbálom kihúzni, ha simán kijön, ok, ha nem keverhetem tovább. Ha kész, vissza kell tennem a tűzre, még egyszer felrottyantani, (újfent ne kérdezzétek, miért), aztán kiborítom a puliszkát egy deszkalapra. Innentől már csak az utómunkák vannak tálaláshoz.

      -          evőkanállal formázok gombócféléket, egymás mellé

Édes készített nekünk lepcsánkát – nagyon szerettük, komplett vacsora volt egy kis tejföllel, s ha szalonna került mellé, az dőzsnek számított. Azt hittem ez valami nagyon aszódi étel, elvégre olyan kis fura neve van, (tudjátok, mint pl. a szemicska, mint a szotyola és nakuka, mint napraforgómag tót neve), és másutt nem is hallottam róla, aztán kiderült, hogy csak másként hívják.

Hozzákeverek 5-6 egész tojást.

Lepcsánka manhattan: (torony): sajttal tejföllel, összeragasztani – füstölt tarjával, juhsajttal, hagymával, uborkával, paradicsommal, paprikával, srb. rétegezve!!!!!!!!!!!!!!!!

Nagyon finom darált húsos (és bármilyen) pörkölttel!

Ha nagyobb lepényeket készítek, azt érdemes megkenni darált húsos pörkölttel, és a lepcsánkát visszahajtani – akár még mehet rá reszelt sajt, párolt káposzta is.

Tudjátok, mi azért ettük feltétnek, mert nem volt pénzünk másra, de szerintem tényleg jó volt főzelék, sóska, spenót mellé. Úgy hogy most egészségessége okán kell így ennetek!

A kivikrémleves magában is klassz: egyszerűen megpucolom, felkockázom a kiviket, és némi gyümölcslé (általában narancslé, de almalé, almakompót leve is jó) hozzáadásával összeturmixolom.

Narancslé, narancsdarabok, kevés tejszín és végül a kividarabok kerültek ebbe a turmixba.

Mutatós volt, amikor a fél körtét megpárolva beraktam a tányérba, köré öntöttem a kivikrémlevest, és akkor a körték voltak az „úszó szigetek” (Ottó mama pudingos úszó szigetének képe alapján jött az ötlet).

Őszinte leszek: Édes nem csinált házi cérnametéltet sosem. Rózsika néni viszont most küldött a saját készítésűből.

Édes csinált tésztát, leginkább metéltet és kockát, a csigatészta készítését Csobánkáéknál láttam, és ők készítettek külön szerkezettel metéltet is.

Szóval a tésztakészítésnek hagyománya van a magyar falusi kultúrában.

A villával összetört negyedkilós túrót fellazította 3-4 ek tejföllel, egy citrom reszelt héjával és kifacsart levével.