A csirke 
beszerzése jellemzően a piacról történt, ahonnan élve, összekötözötten hazacipeltük a kb egy kilós szárnyast, aztán jött a hajtóvadászat a csirkevadász után. Szegény szomszéd néni volt a leggyakoribb „gyilkosunk”, vele afféle barter is megköttetett: elvágta a csirke nyakát, jól kivéreztette, és övé lett a csirke vére a fejével együtt, mi vihettük haza pucolni, készíteni a csirkét.
Mai eszemmel már tudom, milyen jól jártunk, szép tiszta „kóser” csirkénk lett. (Aszódi néni szerette a hagymás csirkevért, azon frissiben megcsinálta, megette, és a csirkefejét pedig belefőzte a levesbe, mert van, aki szereti azt elszopogatni, a csirkevelőt kienni. Elég sok felé csinálták így, én a velőt sose kívántam, így a csirke fejéből se ettem volna meg…)
Szóval leforráztuk és nekiálltunk kopasztani, majd gázon lepörkölni, amit nem kopasztottunk le, ezzel ki is lehetett fáradni, de még nem volt meg a rántott csirke.
Édes feldarabolta a tisztított csirkét a következők szerint:
- két combot lekanyarította, aló és felső combokra vágta, (így több db lett)
- szárnyát is kivágta, nem bánta, ha egy kis husi rajta van a mellkasról, majd a csirke máját 2 db-ra szétszedve, egy-egy darabot a szárnyak közé dugott, a legkisebb kis szárnyvéggel jól odaszorítva
- mellét kifejtette, és a két fél mellet tovább felezte vízszintesen, ami szintén 4 db-ot adott így ki
Az így előkészített csirkedarabokat Édes panírozta (liszt - tojás-prézli, ha zsenge volt a hús, kétszer is volt a tojás és a prézli, így a husi nagyobbnak látszott), és kisütötte forró zsírban.
Fontos! A sütéshez kell a forró zsiradék: akkor nem szívja meg magát a hús (a zsírban tökre elázott panírok oka az alacsony hőmérsékletű sütés!!).
Nem lehet túl magas sem a hőfok, mert akkor megég a panír, de nem sül át a hús (különösen a forgóknál, a 
vastagabb húsoknál veszélyes!)
vastagabb húsoknál veszélyes!)Javaslatom: akkor jó, ha kellemesen serceg a zsiradék, amikor sót szórok bele, és az első felét sütésnél lefedem, hagyom párolódni az első 5-7 percet. A fordítás után már nem fedem le. Ha sokat panírozok, akkor előkészítek egy fém szűrőt fém tállal (ferde szemű wok szakácsoknál láttam ezt a szűrési technikát), és átszűröm félidőben az olajat, így kevésbé ég meg. (Én előbb megégetem magam a szűréssel..)
Édes a panírban időnként próbálkozott: kis tejjel lazította a tojást, néha omlettszerű-palacsintatésztaszerű tojás-tej-liszt keveréket kevert ki.
Az én kedvencem a csirkeszárny volt, benne a puha finom csirkemáj darabbal!
Édes a többi csirkeaprólékból levest készített. (Így volt komplett az ebéd!)A csirke farhát, a zúza és a szív, de még a lábacskák is mentek a levesbe, a belek és egyéb belsőségek mind a macskák lakomájául szolgáltak. Ha nem az Aszódi néni vágta le, és volt csirkefejünk, az is belement, Jóska sógor a taraját is, a csirkevelőt is szerette, sőt, a lábikákat is ő szopogatta el, no meg a nagyapám, a ti dédapátok.
Emlékszem, hogy fogta a cica a foga közé és húzta el a fenébe a beleket, most meg a mai macskák… na jó, nem épp whiskas- menü volt.
Édes kétféle levest is készített belőle, mikor melyiket:1. Vagy sima csirkehúsleves készült ebből az aprólékból sok zöldséggel és cérnametélttel. Ehhez a zöldségeket nagyobb darabokra vágta, nem cicózott az aprítással.
2. Csirkebecsinált levesnek mondanám a másik félét, ami ilyenkor készült:
A leveshez került fehér és sárgarépa, kelkáposztalevél, és a végén (ha volt) egy kis marék zöldborsó, és vajgaluska volt benne a csúcs, a végén kis tejes berántással, később már 
kefires /joghurtos habarással került az asztalra.
kefires /joghurtos habarással került az asztalra.
Van egy 
gombász néni a piacon. Ő árult szarvasgombát. Én néztem a gombát, vágyódással vegyes érdeklődéssel, és a néni alkalmazott pszichológusként lecsapott rám. Ám a „Na de mennyibe kerül?” kérdésre nem mondhatta azt, amit a porszívóügynökök a 400ezres gépre: „ne kérdezze az árát, amíg nem látta, hogyan működik”, színt vallott: 150eFt kilója. Jó, tudtam, hogy drága, sőt, a Nagycsarnokban egy roma néni (ha van női vajda, akkor egy vajdáné) 200-250eFtért is árulja kilóját. Tőle tudom, hogy nem egyféle szarvasgomba van, no meg számít a méret is, az alak is, és hogy szarvasgombát a Nagycsarnokban a külföldiek veszik félkilóra, mert a nyugati árakhoz képest szinte ingyen adják.
Szeretném, ha ti tudnátok is, ennétek is, ha nem is a gombát, legalább az ízét. A továbbiakban ugyanis úgy készítettem el belőle a szarvasgombás olajakat, ahogyan a gombász néni javasolta, és így a cél az, hogy a finom aromát az ízes olajjal megtöbbszörözzem, megbolondítsam vele majd az ételeket.
A salanovát levelekre szedem, megmosom..jpg)
.jpg)
Hozzávalók:
A habarásba keverek egy ek piros paprikát, attól piros – ezt látni fent a jobboldali képen.
Érzitek, milyen szép a csészében ez a tea? Nektek is ízlett? Semmi extra: