Nagyon szeretjük a karalábét, ezért próbáljuk minél többféleképpen enni – persze, a végén mindig visszatérünk a karalábé főzelékhez…
1. Vettem a nagyobb karalábékat: meghámoztam őket, alulra kis egyenes talpfélét vágtam, (hogy stabilan álljon a karalábé).
Kivájtam a belsejüket.
2. Kevés sós vízben feltettem főni egy hagyma társaságában, és a kivájt karalábé forgácsokkal együtt (zöldség is jöhet bele, azzal csak finomabb, pl. sárga és fehérrépa).
Roppanós keményre főzöm.
3. A karalábéfejeket kiveszem, jénaiba ültetem őket, megborsozom a belsejüket, kis darab vajat teszek bele, és arra ráütöm a tojást, minden karalábéba egyet-egyet. Megsózom, vajat teszek rá.
4. Előmelegített sütőben addig pirítom, míg a tojás teteje teljesen meg nem sül (nem jó, ha csak alig kocsonyás!! Szépen meg kell sütni, míg barnulni nem kezd a széle!)
Kiveszem, és vagy magában, vagy kevés kapros tejföllel tálalom.
Azt mondtad, Fanni, hogy „a tojás finom volt így is, de a karalábé olyan finom tojásos lett”.
Vagyis finom így is elkészíteni, különleges reggeli vagy könnyű vacsora.
Íme egy tea, amikor – 
legalábbis számomra- a teát kortyolgatva rám köszönt a gyermekkor: a fahéjas szilva íze, amivel Édes készítette a szilvás gombócot. Iszonyú sokat rinyáltam, hogy készítsen még és még, mert én nagyon szerettem, Édesnek pedig babra munka volt. - hibiszkusz
Nagyon kevés munkával nagyon finom és különleges köretet lehet belőle csinálni!
A képen sajtos stefánia vagdalt hozzáillő társa ez a köret. 
A cajun fűszerkeverék kapcsán meséltem nektek arról, hogy ez a kanadai népcsoport híres a jó konyhájáról, és a fűszerkeverékük univerzális: szinte minden húsféle fűszerezhető vele.