Voltunk nyaralni valahol, és ott lehetett gyümölcsleveseket enni. Mi a lányokkal erőst levesesek vagyunk, a gyümölcsleves nem is hizlal, tehát kértünk.
Nem a hagyományos, itthoni (lásd: Édes féle) gyümölcslevest kaptunk, hanem mezei gyümölcsturmix féleségeket.
Azt mondá a nagyobbik leánykám: Anyu, próbálj meg otthon is ilyesmiket csinálni!!!!
És melyik anyuka nem tenné? Idehaza nekiálltam, és azóta is csinálom, csinálom, és csinálom (ez nem a Lenin mondta „tanulni, tanulni, tanulni!” hármas ismétlése, hanem az „és csak mosogat, mosogat és mosogat” gyakorító munkásságát idézte).
Kell hozzá:
- legalább egyféle, puha gyümölcs
- gyümölcslé (ha nem elég lédús a gyümölcs)
- édesítés (méz, cukor), savanyítás (citromhéj, citromlé)
Gyümölcskrém levesek csak felsorolás jelleggel a szemnek, aztán jöhetnek az alapelvek:
Alapelvek a gyümölcskrémlevesek készítéséhez:
- Legalább kétféle harmonizáló gyümölcs kell hozzá.
- Ha nem elég leveses a gyümölcs, akkor kell hozzá olyan, (pl. dinnye vagy érett, vajpuha, lédús körte), vagy kiegészítem gyümölcslével (almalé, narancslé leginkább, de áfonyalé, bodzalé, szőlőlé is kerülhet bele, gyümölcstől függően).
- ha befőttet adok hozzá, és nem darabosan, hanem turmixolva teszem bele, akkor a befőtt levéből is adok hozzá.
- Ha kemény a gyümölcs (alma, birs, keményebb körte), akkor azt megfőzöm kevés vízzel vagy gyümölcslével, cukrozom vagy mézzel édesítem.
- Nem állhat meg benne a kanál, és nem is lehet folyós, kellemes krémleves sűrűséget kell eltalálnom.
- Elsősorban mézzel édesítek, és a mennyiségére is oda kell figyelnem, nem jó utána édesíteni. („Elsőre jól!” avagy a „Zero defect” minőségi elvárása itt is érvényesül…)
- Sose szabad kétszer turmixolni, csak egyszer, azt se sokáig.
Olyannal díszítem, amivel harmonikus ízpárost ad a leves, vagyis csupa ehető finomsággal:
a.) gyümölccsel
- banánkockákkal
- kividarabokkal, mangódarabokkal
- narancs vagy citrom vagdalékkal (édesebb levesnél pikáns a citromfoszlányt megérezni a szánkban)
- bogyósokkal: ribizlivel, piszkével, áfonyával, bodzával, jostával, de akár meggyel is.
- gránátalma magokkal (ez nagyon-nagyon illik szinte bármihez!!)
- almakockákkal/körtekockákkal, ezek megforgatva citromlében
- ami kocka, lehet persze csík, vékony hasáb, s ha lehet, reszelék
- mazsolával (nekem, a lányok ugye nem eszitek)
- diódarával, mandulaforgáccsal, durvára tört mogyoróval
- a csonthéjasokat pörkölve is készíthetjük, vagy valamilyen szeszbe áztatva, flambírozás után szórjuk a krémlevesre
- zselés gyümölcskockákkal vagyis gyümölcsös zselékockákkal
- gyümölcssziruppal (csíkok, minta)
- kókusztejjel, stb.
b.) valamilyen habbal
- tojáshabbal,
- tejszínhabbal
c.) mártással
- csurgathatok rá csokiöntetet,
- karamellöntetet,
c.) egyebekkel:
- tortadarával
- grillázs szilánkkal
- szóval az éppen adódó (és reményeim szerint hozzáillő ) bármivel, ami ehető, és amivel harmonizál a krémleves íze.
Apátok sokáig nem ette, mígnem egy félig megevett leves ott maradt neki, tukmáltam, rátuszkoltam, próbálja meg. Ekkor jött rá, hogy szereti. Azt mondta:
- Azért nem ette eddig, mert mi gyümölcslevesnek hívtuk, s ő azt nem ette, mert
- nem szerette a lisztes,
- a tejes-tejszínes,
- nehézkes ízét,
- de ez tiszta és üde gyümölcsízű,
- semmi liszt,
- rost és vitamin.
Szóval most már mindannyian esszük. Igyekszem képeket készíteni róluk, leírni őket nektek, de ezek tényleg fantázia gyümölcskrém-levesek.
Őszibarack krémleves: magában is finom! Persze az őszibarack szinte bármilyen más gyümölcshöz illik:
- alma,
- Körte
- Banán
- Kivi stb.
Ilyet még régen valahol Zakopáne sétálóutcájának valamelyik kis cukrászdájában ettem ifjúkori csavargásaim során. Ott vörös áfonyával töltötték, ilyet idehaza nem is láttam évek óta. Amikor egy székely hét alkalmával hozzájutottam, egyből elkészítettem, íme:
Örményországban ettem nagyon finom rizses húst, a hús bárány volt, a rizs csípős és fűszeresen sárga, és adtak hozzá egy tányéron koriander zöldet és még sok más zöldséget. (Sóskát, mentát, talán lósóskát is, nem ismertem meg mindet, és annyira nem ment az orosz…)
Amíg édesanyám élt, ő készítette a főzelékeket, levesek nagyját. Olyan finomak voltak, eszembe sem jutott magam készíteni rosszabbat.
Volt egy évfolyamtársam, ő rövidlátó volt, azért ült elől az előadásokon, én későn értem oda, és általában csak elől volt hely. Budapesti srác volt, szemüveges, jólelkű, édesszájú, kicsit tesze-tosza, szülei valahol külmunkában. Lányok, akkoriban nagy kunszt volt, ha külföldön dolgoztak a szülők!! Hozhattak haza banánt vagy narancsot, és nemcsak karácsonykor ehetted, hozhattak olyan csokoládékat, amitől itt ájuldoztunk, (és azóta ezzel van tele a közért, és most már hiába sírjuk vissza a régi igazi magyar csokikat), kaphattál farmert (nekem Jugoszláviából hozta át az egyik arab gyerek az egyetemen életem első farmerét, és hetekig éheztem az áráért) - b). A’szem ez a sztori rosszabb, mint az „Így jártam anyátokkal” történetei, ma már nehéz elhinni, ami akkor természetes volt.