Ez egyrészt maradék felhasználás – másrészt favágó eleség. Ha tudom, hogy sokáig bírni kaja nélkül, akkor az ilyen tartalmas rántotta lehet a mentsváram!
A maradék húst (főtt, sült, pörkölt, darabos, darált, csirke, marha, pulyka – szóval Husikás Artúr szerint, mindegy, milyen húst) egy vágódeszkára teszem és összeaprítom.
A tojásrántotta olajába beleszórom a húst, átforrósítom, és ráütöm a tojásokat.
Készítem a rántottát, ahogy szoktam: keverem-kavarom, sózom, ha férfinak lesz, borsozom is.
Tányérra téve meg is szórom paprikával. Ha apátok megeszi, tényleg mehet fát vágni…
Igazi fehér teából 
készítem, fehér illatokkal, ezért ez a szép neve. Enyhe, kicsit keserédes az íze, ott fodorodik-bondorodik benne:
Nem igazi savanyúság-eltevések ezek, mert nálunk soha semmi nem állt el, hisz ha nem volt más, megettük, amit későbbre szántunk. Megettük a savanyúságot is, aztán nem volt, de már befőzési szezon sem volt, és Édes ilyenkor csinált egy kis gyors fogyasztású savanyút.
Ilyet gyakran ettünk gyerekkoromban. Nagyapám is szívesen csinálta – akár magának, akár nekem. Szegény emberek bundáskenyerének hívta, hiszen akkortájt tojásra sem tellett.
Ilyen fajta répát hébe-hóba lehet csak kapni, de tényleg ilyen a formája. Valami bébirépának mondják, de nem hosszúkás pici, hanem szinte karalábévájóval formálta a természet, a növénynemesítők vagy a génmanipuláció.