Ez a leves a képeken a gombócos csorba Erzsikétől, ahogyan Erzsike válaszolta az egyik –szintén magyar - gyerek kérdésére, mondván, „Mi az a csorba?” – „Savanyú zöldségleves gombóccal!”
Ide jöttünk a Pádisra, szállást az Anett Panzióban foglaltunk, itt ettük ezt a finom csorbát. Tudjátok, csorbalevesünk van Ibitől, Irma nénitől, Melindától, de én azért kértem el a húsgombóc receptjét Erzsikétől, mert apátok, aki nem is szereti a gombócot, a hatalmas adagnyi leveséből mind megette jóízűen az összes gombócot.
Erzsike a panzió lelke, főz, takarít, mossa az ágyneműt, aztán mosolyogva, jó szóval fogadja a vendégeket. Erzsike Kovásznáról került a Pádisra, a főztje igazi ízes székely, Erdély konyhájának fantasztikus ízeit hozta az asztalunkra. (A Pádis fennsík a nagyváradhoz közeli Bihar-hegység egyik gyöngyszeme: hihetetlenül gyönyörű természeti csodák tárháza. Az Elveszett világ zsombolyai, a Meleg-Szamos forrásvidékén a Szamos-bazár, a Ponor-forrás a földből, szikla alól feltörő folyóval, amit a Ponor rét végén a zsombolyok elnyelnek, a Galbena-körút, A Focul Viu (Eleven tűz) nevű nyitott kürtőjű jégbarlang és a Csodavár beomlott három dolinája a Pokol torkával…Havasi rétek, túra utak, esztenák (hmmmm- milyen tejek! Milyen sajtok!!! Orda!!!), kristálytiszta patakok, barlangászoknak, hegymászóknak, túrázóknak, barangolóknak, vadvízi evezősöknek egyformán könnyedén elérhető csodavilága.)
Kértem a receptet egyszer, kétszer, háromszor, már kínos volt, Erzsike ugyan megígérte, hogy majd ha ráér elmeséli, de a sok munkától sose ért rá.
Aztán én eltörtem a csuklóm a Csodavárban (Cetate Ponorului), Pádis egyik csodájában, (amit még Édes is megmászott ezelőtt 27 éve, 63 évesen, igaz, itt-ott négykézláb, de ő nem törte el a kezét). Azonnal hazaindultunk, ahogy tudtunk, mert bár a magyar egészségügyi ellátásról sincs túl jó tapasztalatom, de a románnal eddig még annál is rosszabb volt, szóval összecsomagoltunk. A Panzió főnökét jellemzi, hogy nemcsak a további szálláspénzt fogadta el, hanem a külön igényelt étkezés árát is elkérte. Már azt is feladtam, hogy megtudom, mitől olyan finom ez a gombócos csorba, amikor induláskor tettem még egy próbát, és dagadt csuklómmal, erős fájdalmaim ellenére azt kérdeztem Erzsikétől:
- Ugye, hogy nincs benne rizs?
Erzsike rögtön tudta, hogy a gombócról beszélek. Végre most el is mondta, hogyan készíti a gombócot:
„Nincs bizony, én kevés lisztet teszek bele. Hát, egy kilónyi darált húshoz – itt közel hajolt, talán, hogy meg ne hallja a főnökasszony- 4 tojást adok, - innentől hangosan folytatta,- 2 púpos ek lisztet, belereszelek egy közepes hagymát. Csak sót és őrölt fekete borsot adok hozzá. Jól összedolgozom, pihentetem akár egy napot is, és a levesbe főzöm.”
A csorbaleves elkészítése:
A savanyú zöldséges leveshez Erzsike összeaprít egyenlő mennyiségű húsos paprikát, paradicsomot, édes káposztát, zöldbabot, répát és fehér répát. A kanalas képen is látszik, ott a centi vastagon felszelt káposzta!
Megfonnyaszt egy hagymát, rádobja a zöldségeket, fűszerezi sóval, borssal, piros paprikával, meghinti egy kis liszttel, jó sok apróra vágott lestyánzöldjével.
Átforgatja, felönti vízzel, és ha forr, belefőzi a gombócokat, a gombócokkal egyidejűleg belerak egy kevés zöldbabot is.
A végén savanyítja – odahaza, Kovásznán belereszel jó kis hurutot, itt a Maggi „Magic Borsát” használja. Idehaza a ciberével, a savanyított, erjesztett korpa levével lehet jól helyettesíteni…Vagy hazahozni a Magic Borsot, és használni, amíg van. Tejfölt kell mellé kínálni és ecetet, ki-ki savanyítsa magának.
Hozzávalók a gombóchoz: nekünk csak ¼ kg hús, 2 tojás, 1 tk liszt, egy darabka reszelt vereshagyma, só, bors.
A csorbához: 2 db húsos paprika, (mi egy erős zöldet is belerakunk mostanában!), 2-3 paradicsom, ¼ cikk édes káposzta, 2 sárgarépa, 1 fehér répa, egy maréknyi zöldbab.
Végezetül mutatok pár képet az Anett Panzió elejéről, ami szép, a hátuljáról, ami nem szép, a szobát le se fotóztam, az se volt kényelmes, a WC-deszka rászorult a fenekünkre, szinte guggolva kucorogtunk rajta, az ágy nyikorgott, a lépcső nyikorgott, - az egészben Erzsike főztje volt szuper és a kilátás gyönyörű a teraszról.
A szállás helye a túrázások szempontjából nem volt túl jó helyen, sem a Boga, sem a Pádis egyéb látnivalói szempontjából sem. Ahhoz képest viszont drága, találtunk sokkal jobb szállásokat is!
Íme a panoráma a „hegyre néző szobánkból”: nem mondom, volt hegy, na de ami előtte volt…
Most nézzük a szépet:
A teraszon ültünk minden túra után, ott ettünk, ha lehetett és csak néztük a völgyet (a lazacrózsaszín muskátlikra külön felhívom a figyelmeteket!)
A gombócot azóta többször elkészítettem, csináltam belőle kis lisztbe hempergetett fasírtot, gombócot húslevesbe, tölteléket töltött paprikába, töltött káposztába… Húslevesben volt a legjobb!
A legvégén mutatok képet a Csodavárról:
Balra a Pokol kapuja, ha nagyítóval látjátok a sziklabejárat előtt azt az egy piros pöttyöt, na az egy ember. Mellette az egyik dolina (beszakadt barlang után kialakult völgy), de nem fért el jól egy képre, a szemben látható sziklatű mögött a másik dolina van, amelyiknek a külső bejárata a Pokol kapuja. A harmadik képen jobbra az egyik dolina teteje, az alja már nem fért rá a képre, ott álltam a szikla legszélén, még egy lépés és nem a lábam, hanem a nyakam töröm…
Kapormag teli van értékes ásványi anyaggal, szárítva használom, szélhajtó, felfúvódás elleni tea készíthető belőle. Gyerekeknél haspuffadásnál felénk kifejezetten használták a kaporteát, úgy vélték az öregek, féregűző is ez a tea.
Kapros ecet az ecet virágzata vagy magja jó bele, ha a mag már barna.
Ezeket a képeket mama 88.születésnapján készítettem – mire itt a hideg november és leírom, hogyan készíthettek ti is odahaza csak úgy egyszerűen, igazi kukoricából vegyszerek hozzáadása nélkül pattogatott kukoricát, Mama már nincs velünk. Ezért is mondom, addig legyünk együtt, örüljünk annak, hogy együtt lehetünk, addig pattogtassunk közösen kukoricát, amíg sorsunk engedi…
Például Montenegróban, ahol egy folyópart tele volt babérfával, (felső képen balra), mellette horvát tengerparti babércserjék, ott nőnek vadon, bőven teli sarjhajtásokkal...vagy Görögországban, a Tempi-völgyben. Az alábbi képek bevezetők az ígért görög mítoszhoz.
Amíg arra jártunk, „végigkukoricáztuk” az utat, nem is fotóztam le minden megállásunkat, ez volt a leglazább tízórai vagy uzsonna út közben. Mindenütt így készítették, ha megnézitek! Semmi de semmi más.