Már meséltem róla, hogy amikor apátokkal és Ibiékkel nyaraltunk, közben megismertem Lénát, aki annyira hófehér bőrű, és olyan hihetetlenül kék szemű valamint érett búzakalászosan szőke volt, hogy muszáj volt megkérdeznem tőle, Oroszországból származik-e. Nem, Ukrajnából, de orosz az édesanyja – mondta. Az igazi borscs legalább annyira, ha nem még inkább ukrán, mint orosz, (eltekintve a lengyel alapvonaltól), tehát a legautentikusabb forrásra bukkantam Léna személyében. Beszélgettünk a klasszikus borscs főzéséről, aztán szóba jött, hogy a céklát sem apátok, sem keresztapátok nem eszi.
Nézd, zöld borscsot is készíthetsz, abban sincs cékla. – mondta Léna, látva rajtam, hogy a céklakérdés tényleg vízválasztó minálunk. (Arról nem tudott, hogy a káposzta meg a keresztapátoknál KO).- Készítheted spenóttal, sóskával, még frissen szedett csalánnal is, de én sóskával szeretem jobban.
„Zeljonij borscs” lesz, ha így készíted.
Összeszedtem a hozzávalókat:
Húsleveshez valók: marhahús 20-25 dkg, leveszöldség (hagyma, répa, fehér répa, kis zeller, 1-2 levél kelkáposzta, 1-2 gerezd fokhagyma, pár szem bors, 1-2 krumpli is elfér).
Rántás: 1 kisdiónyi vaj, 1 lapos el liszt(szalonnazsír).
Borscshoz
- a leszűrt húsleves, a felkockázott (csíkokra vágott) főtt marhahús,
- egy vereshagyma apróra vágva, 1-2 répa, egy fehér répa, fél gumó zeller reszelve, pár gerezd fokhagyma sóval, egy csík szalonnával eldörzsölve mozsárban, 4-6 szem tisztított, felkockázott krumpli
- zellerzöld, petrezselyemzöld, sóska vagy spenót
- Fűszerek: só, bors, babér
- Tálaláshoz: kapor, petrezselyemzöld, tejföl
Elkészítése Léna szavaival:
A húslevest elkészíted, aztán egy rózsaszín vajas rántással berántod, és belefőzöl pár szem kockákra vágott krumplit.
Külön megdinszteled a hagymát a répával, petrezselyemgyökérrel. Feltétlen adj hozzá jól összenyomott fokhagymát is! Ne feledkezz meg a szalonnáról sem, a fokhagymát elkevered szalonnával,szétnyomod és úgy adod hozzá, és süsd meg rendesen zsírjára. (Ahogy készítem: szalonnát pirítok, a zsírjára dobom a hagymát, a sós fokhagymát, és aztán abba keverem a lereszelt vegyes zöldségeket. Pirítom, átforgatom, fűszerezem, - és jöhet bele a sóska vagy az előfőzött spenót is.)
Ehhez adod végül a zöldet, amitől zöld a borscs, vagyis a sóskát vagy spenótot összevágva. Én a spenótot szeretem előbb külön átpárolni, leszűrni, összevágni, de a sóskát simán csak összevágom és ráteszem a répákra.
Fűszerezem sóval, borssal, babérral.
Felöntöd a levessel, és összefőzöm puhára. Nem túl puhára, ne menjen szét benne a krumpli!
Ha így készíted, akkor a tányérban szórd meg kaporral, petrezselyemzölddel, és tejföllel, de adj külön tálban is mellé, had vegyenek a vendégeid maguknak.
Hoppá – mondtam egyből magamban – ez a borscs való a keresztapátoknak! Nincs cékla, nincs káposzta, és ha belegondoltok: ez a spenótos zöld borscs voltaképpen nem más, mint egy spenótcsorba húslevessel elkészítve...Természetsen savanykás a leves, nekem a főtt hús nem is hiányzott belőle. Érdekes, apátok - aki nem eszi a spenótot- megkóstolta, aztán evett is belőle.
Csodaszép volt a fenyvesek zöldje között nézni a kékeszöld tavat a három hegység zöld sziluettje között, érezni időtlen békéjét a tájnak. Úgy éreztem, talán ilyen völgyet nézhetett Nagy Zoárd öreg fenyője. Meglepő volt a zöld színű szósz az útmenti árus saslikjához, de finom, meg is kérdeztem, mi van benne. (Régi szép idők, mikor még a választ is értettem…) Aztán több évtized múlva egy beszélgetésnél kiderült: ez is lehet adzsika, csak épp 
Hozzávalók egy családi vacsorához a hús vagy hal mellé: