Ha 
hiszitek, ha nem – ilyet még gyerekkorunkban mi is készítettünk Csobánkával – láthatjátok, nem olyan nehéz. Kicsit babra, meg sokat kell mosogatni, de a friss puha palacsintatésztás alma, megszórva fahéjas porcukorral már tiniként is kárpótolt a munkáért. Azért kellett nekünk készíteni, mert Édes nem volt hajlandó csinálni, pont azért, mert nem tudott annyit sütni, hogy maradjon a tányéron. Ott csivegtünk körülötte, és ahogy megsült, már el is kaptuk.
Előkészítése:
- Az almák magházát kivájom, majd centis darabokra felszeletelem őket. Citromos vízbe áztatom sütésig, ne barnuljanak meg.
- Palacsintatésztát készítek, kicsit sűrűbbre a szokásosnál.
Elkészítése:
- Felteszem a serpenyőben az olajat melegedni.
- A citromos vízből kivett almaszeletet megtörlöm, lisztbe forgatom, majd a palacsintatésztába/ sörtésztába mártom egy villa segedelmével.
- A forró zsiradékba teszem egyből, aztán kapkodhatok: mártogatom az almakarikákat, teszem a zsírba, ott forgatom (óvatosan, le ne essen a bundája, ki ne lukadjon, stb.), szalvétára szedem (hogy zsírtalanítsam), és így tovább.
Tálaláskor: A fahéjas porcukor mellé adok még valami kis folyósat, pl. rumos lekvárt, borsodót, még egy kis puding is feldobja.
