Így főz anyátok

 

Édes szilvás gombóca családon belül nagy legenda volt. (Tudjátok, rendes aszódi háziasszony milyen tót lenne, ha nem tudna jóféle krumplis gombócot készíteni?!)

Sose tudott eleget készíteni belőle! Mindig magvaváló szilvát tett bele, fahéjas porcukorral a belsejében.

 

Hozzávalók a gombóchoz 4-5 főre:

-          1 kg burgonya (Rózsa vagy ella),

-          30-40 dkg liszt + kell még egy kevés, mondjuk egy marékkal a deszkán való dolgozáshoz, a nyújtáshoz is

-          2-3 ek búzadara

-          1-2 ek tej/tejföl, ebben elkeverve egy egész tojás

-          Gazdagabban beledolgozhatok egy diónyi margarint/vajat vagy sima zsírt, a legjobb a natúr libazsír

 

Töltelékhez kell:

Gombóconként egy magvaváló szilva (ha nagy a szilva, pl. ringló, akkor annyi, ami egy magvaváló szilvával egyezik), ez kb. fél kg szilva,

s ehhez 1 tk fahéj

és némi porcukor (kockacukor volt felénk a szokás, őrölt fahéjjal meghintve).

 

 

A szóráshoz kell:

-          10-20 dkg zsemlemorzsa,

-          a pirításához 2-3 ek olaj, vagy 5-10 dkg vaj (régen zsírban is megpirítottuk, ha nem volt más, sőt pirítottuk szárazon is – úgy is jó!)

-          fahéjas porcukor ízlés szerint

-          Esetleg 1-2 ek darált dió a morzsába, vagy a morzsa helyett, (vagy csak darált dió pl. a kis csészés képen)

-          De szokás pirított és vízzel megpárolt grízbe is forgatni

-          Sőt, érdemes mákos vaníliás porcukorba forgatni!

 

Előkészítés:

 

1. A burgonyát héjában egy pici sót tartalmazó vízben megfőzöm, még melegen leszedem a héját. Rögtön tálba teszem és összetöröm a krumplinyomóval, és így hagyom kihűlni – hidegen dolgozok tovább, (akár másnap is!), de csak melegen lehet ennyire homogénné pépesíteni.

 

2. Előkészítem a szilvát: Édes odahaza csak a magvaválóból készítette, de olyat már a piacon se nagyon látok, a lényeg: ízes szilva legyen, és ne túl nagy, ha nagy, akkor felezem, harmadolom. Mindig kimagozom (vannak rossz tapasztalataim, hogy törik a fog a magdarabkától), és a belsejét megszórom egészen fahájas cukorral. Édes néha megszórta fahéjjal a kockacukrot, úgy tette a szilvamag helyére.

 

Elkészítése:

 

1. A krumplipéphez az edényben hozzáadok egy ek tejfölben vagy lisztben elkevert tojást. (A tojás fontos, nélküle könnyen szétfő a gombóc a vízben! Ha sok a tojás, kemény lesz a gombóc tésztája…)

Jól összedolgozom, és lisztezett deszkára borítom. Egyetlen kis csipet sót adok hozzá (tudom, édes a tészta, de kell hozzá egy pici só, szinte minden sütinél így van).

Beledolgozom a lisztet. Kb. 1/3kg-nyi lisztet adok hozzá 2-3 kanalanként, és aztán már ügyelek, igényli-e a tészta a többit. Nem lehet pontos mennyiséget megadni, tényleg nagyon változik a krumpli lisztességétől függően.

A vége felé 2-3 ek darát is beledolgozok (azt könnyebb, mint a sima lisztet.

 

2. Ha idáig eljutottam, letakarom egy konyharuhával a tésztacipót, és előkészítem a gombóc főzővizét.

A legnagyobb fazekamat használom, többszörös (4-5szörös) térfogatú vízzel, amit enyhén sózok.

 

2. A krumplitésztát lisztes deszkán, lisztezett sodrófával kinyújtom 3-5 mm vastagra. (Ha vékonyabb, akkor finomabb lesz a gombóc-de könnyebben kiszakad. Ha túl vastag, könnyebb formázni, de keményebb lesz a tészta.)

 

Négyzeteket vágok ki, és beleteszem a közepébe az előkészített szilvát. Négy sarkát összefogom, és gombóccá formálom. Vigyázni kell, ha fahéjas cukor megy a tészta szélére, attól nem ragad rendesen össze a gombóc tésztája!

 

Édes ezt is egyszerűbben készítette: kivett egy adag tésztát (diónyit), szétnyomkodta a tenyerén, beletette a szilvát, aztán gombócot formázott-pödrött a tésztadarabból.

 

3. A forrásban levő enyhén sós vízbe teszek annyi gombócot, amennyi szépen elfér az edény alján. Néha óvatosan felkavarom, nehogy valamelyiknek leragadjon az alja. Megvárom, amíg feljönnek a víz tetejére, pár percig még gyöngyöztetem, Aztán leszűröm.

 

4. Valamibe bele kell forgatni a végén:

-          vajas pirított prézlit, olajjal pirítottat vagy szárazon pirítottat

-          lehet darált diót,

-          netán mézes darált mákot, vagy vaníliás cukros darált mákot,

-          megpirított, kétszeres mennyiségű vízzel felöntött, puhára párolt grízt használunk erre.

 

5. A morzsába forgatott gombócok tetejére szórom a maradék morzsát és tálalom. Mellé kínálok: fahéjas porcukrot, vaníliás cukros tejfölt.

 

 

Tudjátok, rendszeresen áztatok jóféle villányi vörösborba (általában a mezítlábas szegénylegény portugieserbe) aszaltszilvákat. Pár nap, a bor édes likőrré avandzsál, a szilva megpuhul, és ha pár szemet megeszek, másnap elzavar a WC-re is. Szóval egészséges.

Gondoltam, miért ne töltenék ezzel gombócot?

A magtalan és boros szilvát meghintem kis fahéjjal, kis őrölt szegfűszeggel, Fanni kedvére kis zöld tört kardamommal, és ezzel töltöm okfAszalt szilvát vörös borba vagy rumba áztatok, és ezzel töltöm a szilvás gombócot. Lehet a közepébe egy hámozott mandulát tenni, lehet egy rumos mazsolát, lehet darált cukros diót – ugye érzitek, milyen sok variációs lehetőség van egyetlen ételnél is?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A fehér mirabolán szilva egyszerűen elképesztően finom szilvalevesnek!!!

 

Egy kilónyi szilvát megmosok, odakészítem a lábashoz.

A lábasban 3-4 ek cukrot karamellizálok, szép setét aranybarnára, mondjuk „óarany” színűre.

 

Beledobom a vizes szilvákat, keverem őket.

Felöntöm 3-4 dl vizezett fehérborral (1:1 arányban szoktam, persze lehetne tisztán is) és belefacsarok egy kevés citromlevet.

Hagyom, hogy feloldódjon a karamell, és felforralom az egészet.

 

Tésztaszűrőn átpasszírozom, és kész is a világos arany krémleves.

Bármit tehetek bele, talán fehér mandulareszelékkel volt a legjobb, de önmagában is olyan pikáns, finom, hogy sose marad belőle…

Szeretjük a paprikás krumplit, és mert sokat ettük gyermekkoromban, Édes igyekezett változatosan elkészíteni nekünk.

Hol egy kis zöldséggel, hol a csipetkével, hol haluskával, hol friss zellerzölddel, hol szalonnabőrrel, máskor sonkával, szóval ahogyan egy szegény, de leleményes özvegyasszony próbálja etetni a gyermekeit.

 

Az egyik ilyen változata volt, amikor a krumpli mellé sok reszelt zöldség került, s ezzel volt tartalmasabb, ízesebb a vacsoránk. (A sonka akkortájt ritkaság volt, mostanra már megdolgoztunk érte apátokkal…)

 

Hozzávalók:

-          egy szelet igazi füstölt, száraz sonka (ha nincs, elég a füstölt íze, vagyis 1-2 kis darab lángolt kolbász vagy akárcsak egy darabka szalonnabőr is megteszi, de apátok szereti ezt a sonkát a paprikás krumpliban)

-          egy nagyobb fej vereshagyma

-          1 répa, 1 fehér répa,

     egy kisebb darab zeller

-          Fűszerek: só ízlés szerint, 1-1 kk fekete bors, kömény, 1-2 babérlevél, 1 ek őrölt édes pirospaprika,

-          egy csípős, húsos zöldpaprika, ennek hiányában 1 ek csípős darált paprika

-          egy kis paradicsom is jót tesz neki

-          1 ek zsír

-          6-8 db krumpli (személyenként egy nagyon nagyot vagy két kisebbet számítok)

 

Elkészítése:

 

1.) 1 ek zsíron megpirítom a sonkát, aztán hagymát pirítok, és hozzáadom a reszelt répát, fehér répát (ha van zeller, azt is hozzáreszelem).

 

2.) Átpirítom a zöldségeket, aztán sózom, borsozom, őrölt köménnyel szórom, és adok hozzá egy nagyobb kanál piros paprikát is.

 

3.) Felöntöm vízzel, beledobok 1-2 babérlevelet is, valamint jöhet a paradicsom, az apróra vágott húsos, csípős paprika, (hiányában a csípős darált paprikakrém), paprikacsuma – ha van a háznál.

Mindezekkel együtt párolom, kicsi tűznél, jó sokáig, ha adok neki egy-két órát, finom, homogén és sűrű levet kapok.

 

4.) Közben megpucolom a krumplit, felkockázom, és felhasználásig vízbe teszem, ne barnuljon.

 

5.) Amikor sűrű már a zöldséges lé, no, ekkor adom bele a meghámozott, felkockázott krumplit, és aztán lefedve puhára párolom.

 

6.) Akkor még ellenőrzöm, hogy jó-e az íze, kell-e bele só (a sonka miatt nem merem nagyon sózni ennél előbb) – és tálalom.

 

Kovászos uborka az igazi mellé, fejes saláta, savanyú káposzta, csalamádé és ilyenek.

 

 

 

Édes tudta, hogy a paprikás krumplival nem lakunk hosszan jól, kenyér is kellett mellé, és hosszabban voltunk csendben az étel után, ha tészta is került bele.

Laska tésztáról persze szó sem lehetett, csak apró vagy óriás csipetke, netán haluska kerülhetett bele. Na jó, még nokedli is jöhetett….

 

Hozzávalók az óriás csipetkéhez:

-          egy tojás

-          2 ek simaliszt

-          2 ek rétesliszt

-          ½ ek gríz

-          Ízlés szerint só, esetleg bors

 

Elkészítése:

Veszek egy gömbölyű tálat.

 

Teszek hozzá 4-5 ek lisztet. (Fele rétest, fele simát!)

½ ek búzadarát is adok hozzá.

Sózom (mondjuk ½ tk-nyival).

Ezt az egészet összedolgozom.

A tésztából kicsi rudakat sodrok.

A rudakból centis óriás csipetkéket csipkedek-szaggatok egyenest bele a gyöngyöző paprikás krumpliba. (A normál csipetkék nálunk fél kisujjnyikörmű méretűek voltak, azokhoz képest a centis darabok tényleg óriásiak voltak!)

Pár perc alatt megpuhul, akkor elzárom a tüzet, félrehúzom a fazekat és lefedve hagyom még puhulni.

 

Egy férfias étel apátok kedvére. Igazán tartalmas fogás, nem véletlenül jó kis aratóebéd.

Egyrészt korhelyleves, másrészt marhagulyás – marhapörköltes zöldséges alapba teszem a kolbászkát és a savanyú káposztát a levével együtt.

 

Hozzávalók:

-          2-3 csík szalonna

-          2 fej vereshagymát.

-          20-30 dkg marhalábszár

-          Fűszerek. Só, bors, kömény, piros paprika, húsos csípős paprika, 1-2 ek paradicsompüré (vagy egy-két paradicsom),

-          Füstölt kolbász egy darabka

-          Leveszöldség: répa, fehér répa, zeller, zöldbab

-          fél kilónyi savanyú káposzta

-          sűrítéshez: 1 lapos ek rétesliszt, ½-1 dl tej (tejföl)

 

Elkészítése:

 

1. Az alap egy jó marha pörkölt (ettől gulyás, ugye):

-          szalonnazsíron átpirítok 2 fej összekockázott vereshagymát.

-          Megszórom egy kis piros paprikával, rádobom a felkockázott 20-30 dkg marhalábszárat, sózom és összeforgatom, megszórom borssal, kis köménnyel.

-          Hozzáadok egy kis csípős paprikát, 1-2 ek paradicsompürét (vagy egy-két paradicsomot),

-          Felöntöm vízzel, kb. leves sűrűségűre. Így párolom lefedve.

 

2. Ha már félig puha a hús, akkor hozzákezdek egy másik lábasban a zöldségek előkészítéséhez.

-          kolbászkarikákat kiolvasztok.

-          A zsírjukra rádobok felkarikázott répát, fehér répát és zellert. Átforgatom, és magas tűznél összepirítom.

 

3. A gulyáshoz adom a megpirított zöldséges kolbászragut. Nem adhatom a húshoz pirítva az elején, más a puhulási ideje a zöldségeknek, és finomabb pirítva a zöldségek íze, a kolbászból is jobban kiolvad a zsírja. - Viszont, ha lustább vagyok, akkor kényelmen csak belevágom a marhapörköltbe az összevágott zöldséget és kolbászt.

 

4. Hozzáadok fél kilónyi felvágott savanyú káposztát a levével együtt. Nyáron friss, kovászolt káposztával készítették felénk – úgy volt talán a legfinomabb. Vagy csak fiatalabb voltam? Nem, tényleg finomabb úgy, próbáljátok ki nyugodtan, igazat szólok!

 

5. Lefedve teljesen puhára párolom az egészet.

 

6. A vége felé zöldbabot, krumplikockát is tehetek bele, ha van otthon.

 

7. Végül 1 lapos ek réteslisztet elkeverek ½-1 dl tejben(tejfölben), és a korhelygulyást besűrítem vele.

Kész, tálalható és napokig eláll, bármikor ehetjük, jó hidegen is, langyosan és melegen is. Apátok szereti!  Igaz, a belekerült tejfölről, amit nem szeret, mélyen hallgatok, „Mitől fehér?” – „Hát a lisztes rántástól!”

Amikor Gabi meghallotta, hogy le akarom írni a marhapörköltje receptjét, azt mondta, szívesen elmondja, ám ha jót akarok, akkor írjam le a cigánybabgulyás receptjét, higgyem el, nem bánom meg, ha idehaza elkészítjük.

 

Hozzávalók: fél kilónyi bab, kilónyi marhalábszár, jó nagy fej zeller, egy csokornyi zellerzöld, só és egy darabka füstölt valami, pl. egy kisebb csülök.

 

-          Gabi elkészíti először a marhapörköltet,

-          Készít egy füstölt húsos babot

-          A kettőt összekeveri,

-          Fokhagymásan berántja és kész is.