Így főz anyátok

Maradék krumplipürét hasznosítok így – persze lehet frissen is elkészíteni.

 

A sütőtököt megmosom, felkockázom, megtisztítom, és sütőbe teszem sülni.

Ha teljesen puha, a tök egy részét (nem kell sok: könnyen ízesít, jól színez, és ha túl sok, nagyon édes lesz!!!) kevés vajjal összetöröm, sózom, erősen borsozom.

 

Amíg sül a tök, a felkockázott erős félkilónyi krumplit kevés sós vízzel megfőzöm, azzal a kevés főzővízzel és 10-20 dkg vajjal összetöröm, villával habosra keverem.

(Vagy a végén előveszem a maradék krumplipürét…a meleg sült tökhöz.)

 

Elkeverem a forró tököt a krumplival, nagyon könnyen összetörhető egy sima villával is.

Érdemes pár szem zsázsát is hozzákeverni, ha nincs, akkor petrezselyemzöld, korianderzöld is beleaprítható – legalább annyira a színek, mint az ízek miatt.

 

Nem késztem gyakran, mert a sima krumplipüré a nyerő, ha jóóó krémes-habos. Ám jó néha a juhtúrós, máskor a snidlinges, aztán a gombás.. szóval egy-egy sütőtökös is belefér különlegességnek hétköznapi ünnepekhez minálunk.

 

 

 

 

A „habbaq” (Hubuck, hubbuck, habeck – lehet velem alkudozni, hogyan is nevezik ezt a gyógynövényt), ott nő a  Sinai félsziget dombos vidékén: egy kesernyés, iszonyúan mentolos mentaféle. Ha keresnek hasonlót: talán az itthoni „lómenta” hasonlít hozzá.

 

Azt hiszem igen okosan nézek ki, ha a „Mentha longifolia” botanikai nevén titulálom ezt a mentát, amire tippelek.

Vannak benne mindenféle tanninok, szaponinok és a flavonoidok, tehát egészséges.

 

A beduin teának árult ezüstös szárú növényt megdörzsölve azonnal erős, mentolos illatot érezni!!

 

Helyettesíteni szokták zsályával és egy hegyi, fűszeres kakukkfűvel  (amit „Marmareya” néven emlegetnek), de az sokkal kesernyésebb, kevesebb kell belőle. Ekkor a teafőzés végén még érdemes egy kis mentát beleszórni a teába.

 

Mondanak olyanokat, hogy tegyünk bele kardamom magot, egy pici fahéjat – de szerintem így is fűszeres, édes, finom, nem tudom, mennyire szórnak fűszereket az igazi beduinok.

Ez a tea jó a torokfájásra, serkenti az emésztést (főleg, ha fahéjat főzünk bele), javítja a máj, a vese működését.

Képzeljétek csak el: forró sivatagban ülünk a rongyszőnyegeken (a galgamenti falvakban is szőhették volna őket), vizipipák füstje bodorodik, és mi kicsi zománcos bögrécskékben szürcsöljük a beduin teát.

Irénke megkérdezte: Te Marikám, nincs valami édesed? – és korunkbéliek tudják, nem csokoládéra gondolt. Irénke tűzvédelmi előadó volt, s aztán elmúlt a régi rendszer, és volt kolléganőm most a rendszerváltás egyik vesztese, egy elveszett generáció reprezentánsa.

Irénke érettségizett volt, és a Kádár-érában mindig volt munkája, fel tudta nevelni egyedül a lányát, tudott lakást is szerezni.

Most az ötvenes éveiben: öregecske (ahogy sokan nem ebben az életkorban), nem beszél nyelveket, (az orosz rajta sem fogott), kapkod munka után, küszködik a mindennapi kenyérért, a most elvárt kapitalista munkatempóhoz már öreg, a nyugdíjhoz fiatal, ha kap is munkát, úgy görcsöl, hogy már emiatt is elküldik, szóval ebben a szép új világban nem találta meg a helyét, reménytelenül sodródik, de még mindig nyitni tud az apró szépségekre.

Mint a szerzetes, akit a tigris üldöz, leereszkedik egy liánon a szakadékba, de látja, lent is tigris várja, közben két patkány elkezdi rágni a liánt, és akkor felfedezi a szikla repedésében, hogy kihajtott a szamóca, s ott érett egy szép piros szem. Bekapja, és lehunyt szemmel élvezi: de finom! – no, ilyennek kell lennünk a mai világban.

 

Ez az eperlikőr ilyen szamóca, tudjuk hát élvezni, ha kitöltök belőle egy pohárkával Irénkének.

 

Elkészítése:

 

Az epret lecukrozom, fél kilónyi eperre kb. negyedkiló cukrot szórok.

Levet enged, azt leszűröm, és felteszem felforralni – abból főzöm a cukorszirupot. Kb. a felére beforralom.

Az epret összeturmixolom, és belekeverem a szirupba.

Épp csak összeforralom.

Hozzáöntöm a vodkát úgy, hogy 1 dl epres sziruphoz 4 dl vodkát legalább számolok, így kb. 30 fokos lesz a likőröm.

 

A likőrt állni hagyom 2-3 hétig, sötét üvegben, naponta felrázva.

A végén az epertartalmát leszűröm, és vagy részeges eperlevest készítek belőle friss eper hozzá turmixolásával, vagy epres húst sütök vele.

A leszűrt gyümölcslikőr sötét szekrénybe kerül, és várja Irénke látogatását…Néha felrázom – és kb. egy évig, a következő eperszezonig teljesen jól eláll még a szobában is.

 

Három poharat láttok a képen, háromféle kovászolt lével. Igyekeztem melléjük tenni a zöldséget-gyümölcsöt is, amivel elkészítettem. Én mindig megiszom a magam készítette kovászolt levet.

Hűtőben tartom, és onnan töltögetem.

Keresztapátok addig itta, amíg rá nem jött, hogy étvágyat csinál, és azóta inkább csak a savanyúságot eszi meg belőle…

Néha azért most is kér belőle, főként ha már elfogyott pl. belőle az uborka, akkor a levet savanyúságként kortyolja étkezés közben.

 

Apátok pedig mostanáig nem itta – de a kovászolt mirabolás (alias fosóka) szilva annyira ízlik neki, hogy még a levét is megissza – ezt láthatjátok a bal oldali kép jobb szélén.

 

Középen a kovászolt zöldparadicsom levét mutatom be nektek. (egy kis hagyma, fokhagyma volt benne!).

 

Balra hátul ott van a finom kapros kovászos uborka leve is .

 

FONTOS!!! Nagyon egészséges, ajánlom nektek is! Tudjátok, a kovászolt lé probiotikum – teli van a tejsav bakteriális erjesztés miatt jóféle baktériumokkal, és ez nagyon egészséges, csak rá kéne szoktatnom benneteket is…

Amikor Lovas a szemembe nézett, és azt mondta, vegyem meg az arany golyócskába zárt egészséget nektek, (FLP, azaz aloe vera MLM termékét, egy gyári probiotikumot), ha szeretem a gyermekeimet, szóval akkor lelki válságba kerültem. Egyrészt igen drága volt, másrészt nem akartalak volna mesterséges bármire rászoktatni benneteket, harmadrészt gyanakodtam, Lovas győzködése és mosolya mögött ott éreztem az üzleti érdekeit is.

Elrohantam a gyermekorvosunkhoz, és megkérdeztem a véleményét. Ő mosolyogva rám nézett (és az ő mosolya őszinte volt!): ha probiotikumot akarok nektek adni, etessek veletek savanyú káposztát és kovászos uborkát, sós vizes zöldségeket, no meg igyuk meg a levüket. Már az ősmagyarok is ittak probiotikumot, éspedig a kumiszt. Az is tejsavas erjesztés.

Hát, azóta kovászolok én mindenfélét magunknak…

 

Egy 2,5 dl poharat veszek elő, ez egy adag neki (nem szabad túl sok citromlét inni egyszerre, mert a C-vitamin tartalma is sav, (aszkorbinsav), és a benne lévő citromsav is sav, és vélhetően van benne más gyümölcssav is – szóval a gyomrot azért próbára teszi, ezért a korlátozás):

 

-          A pohárba ½ citrom levét facsarom,

-          Egy tk esetleg 1 ek könnyen folyós mézet csurgatok (hárs, akác, ámor, selyemfűméz stb. ilyen, a kristályos méz nem jó, nem lehet jól elkeverni, ha csak az van – akkor kevés vízzel mikroban/vízfürdőben olvasszátok meg)

-          Felöntöm kevés buborékos ásványvízzel.

 

Az ásványvíz muszáj, én csapvízzel iszom, nektek is azzal adom, de apátoknak kell bele a buborék, ragaszkodik hozzá.