Mondja Gábor, jön Juli, a barátnője és vendégségbe hozza az édesanyját, muszáj valami finomat főznie. - Ó, az én időmben (ha ezt leírom, tíz évet öregszem alatta…) a lányos házhoz jött a fiú, és a leányka vagy az anyósjelölt főzött, méláztam el. –S mi lesz az a finom? – Brassói Gábor módra! – lendített egy nagyot a kezével, mintha átölelné az egész világot, szerintem a keble dagadt vagy a jólfőzés büszkeségétől, a vendéglátás örömétől egyaránt.Rákérdeztem, hogyan készíti? Kiderült, Gábor ezt a brassóit csirkemellből és tejföllel áthúzva süti meg a sütőben, vagyis „csirkebrassói csőben sütve” lehetne a neve az anyósváró éteknek.
Eszembe jutott, hogy egy-két éve Gábor azt mondta, ha a családi szakácskönyvemben lesz olyan rubrika, hogy „Gábor főz”, akkor ezt írhatom bele:
„A következő telefonszámokon tudtok jó pizzát rendelni…”
Mit szóltok, most meg már élvezettel főz egyedi dolgokat?!
- Hát, leírom, hogy készíti, elvégre legalább a receptjét ismerjétek, ha már a Gábor még meg is főzi.
Keresztapátok azt mondta, amikor megkóstolta a kész Gábor-brassóit, hogy „helyén van” ez a étel, ha Gábor ezzel látta vendégül a majdnem anyósát, akkor az biztos anyós akar lenni…
(A receptet így már tavaly leírtam, el is készítettem, idén már azt mondom, ez nem "anyósváró, hanem "anyósfogó" brassói volt...)
Hozzávalók:- személyenként egy fél csirkemellfilé
- fél csirkemell filénként 1-2 gerezd fokhagyma (szóval 4 főre szinte egy egész fej)
- só, bors, paprika
- krumpli, a sütéséhez olaj
- nagy doboz tejföl
- 10-20 dkg reszelt sajt
Elkészítése:
1. Gábor a csirkemelleket felkockázza, besózza.
2. Olajon a húskockákat jól átforgatja, aztán, ha már színt váltva befehéredtek, akkor rányomta a sok fokhagymát.
Fűszerezi egy kis borssal, kicsi paprikával épp csak megszórja piros paprikával.
3. Felönti annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, majd fedő alatt kis lángon, időnként megkevergetve puhára párolja, az elfővő vizet 1-2 ek kanalanként pótolja.
4. Közben a hússal egyező mennyiségű megpucolt, felkockázott krumplit bő olajban kisüti,
5. és ha a hús puha, akkor egy tálalásra is alkalmas jénaiban összeönti a húst a krumplival.
6. Egy doboz tejföllel megkeni a tetejét, megszórja reszelt sajttal.
7. Betolja a sütőbe, közepes tűzön addig pirítja, amíg a sajt szépen, kívánatosan meg nem pirul.A sütőből kivéve már tálalja is az asztalra. Remélem, anyósjelölt lehidalt ettől a finomságtól.
Egyébként Brigi szerint ez nem is brassói, de mondtam neki, hogy ne a szavaknál ragadjon le, elvégre az a kifehjezés, hogy „brassói Gábor módra” egy étel – eddig Gábor, s mostantól már a mi számunkra, a családunk számára is. Nem vagyunk mi szakácsok, hogy szakszerűek legyünk, hát nem? Ráadául a brassói nem is Brassóból származik, Papp Endre magyar vendéglős és szakács saját ételtalálmánya.
Gábor brassóiját bátran ajánlom, az íze mégiscsak az a brassóira jellemző, fűszeres, mártássá olvadt fokhagymás aroma a szánkban. Tudjátok, szerintem, Jóska sógor, - ha élne,- büszke lenne Gábor főztjére, elvégre anno húsvétkor, elment a kisgyerek Gáborért s még locsolkodni is elvitte magával…
-------------------------
Ezeket s a receptet már rég leírtam (talán tavaly), csak nem került fel a blogba – a villányi borászkodás megette az időmet- de a sors mosolyát muszáj legalább egy fénykép erejéig hozzátennem: a Gábor idén májusban megházasodott, elvette Julit. Az anyósjelölt tehát így lett az anyósa...
Tehát jelentem, az „anyósváró brassói pecsenye Gábor módra” az módosítható a „legényfogó kakasleves” mintájára „ANYÓSFOGÓ BRASSÓI GÁBOR MÓDRA” névre…..
A képen az anyós hozza az oltárról gyertyát, amelynek lángjával Gáborék meggyújtották közös gyertyáját, jelképezve a közös otthon fényét, melegét.
Édes szerette a brassóit, így aztán gyakran volt felénk vasárnapi ebédként, azért nem hétközben, mert a hozzá szükséges krumpli kisütése időigényes volt, és erre Édes csak hétvégén ért rá.
türelmesen kevergetve. Figyelem, lányok!!!!!!! Amíg a hús leve elég a pörkölődéshez, addig hagyni kell, utána viszont azonnal arrébb húzni az edényt a tűzről, mert megég!!
Előkészítem a hozzávalókat.
egy-két citromkarikát is szoktam tenni.
A túrógombóc leírását nem ismétlem, (keressétek meg, van sima túrógombóc Édes szerint, van aludttejből készült hamis túrógombóc, van kukoricadarával készült Iskolamama túrógombóca – ), a lényeg, hogy az elkészített túrógombóc masszából kiveszek egy szűk maroknyit, átlapogatom és megtöltöm: málnával, eperrel, áfonyával, szederrel. (Ami van – de elképesztően jó eperrel, amit van, aki szeret, van, aki nem.)
tálalom.
Tejszínt felverek, és porcukros-vaníliáscukros fahéjjal keverem össze.
A lepcsánka elkészítését már leírtam nektek, itt a tejfölös-sajtos LÁNGOSOS tálalásra hívom fel a figyelmeteket!!!!!!