Szegény tótok: krumplit ettek krumplival, lisztet és tojást, no meg amivel a természet megkínálta őket. Így lett édesség nekünk a „kukucska”.
Édes a jóillatú akácfavirágot leszedte, vízbe áztatta (a bogárkáknak lehetőséget adott a kimászásra, mentek is szépen).
A lerázott akácvirágot palacsinta tésztába mártotta, és egyből kisütötte.
Frissen, melegen megporcukrozta – azon melegében meg is ettük. Hidegen, másnap már nem olyan jó.
Az elkészítés szépen leírva:
A virágokat tiszta helyről kell szedni – és csak friss, zsenge virágot szedjetek, öregecske, fonnyadt, netán barnuló szirmú akácvirágot (kukucskát) nem érdemes szedni! Bármilyen tiszta, van benne állatka, ezért az egészet vízbe kell tenni, egy órácska alatt kiúsznak, már csak alaposan le kell mosni. - Szárítgatás helyett jól lerázom.
1. Palacsintatészta elkészítése:
Elkészítem a palacsintatésztát. Máskor hígabbra is hagyom, s nem teszek bele cukrot, mert nagyon vékonyra szeretem sütni, és a cukortól – tapasztalatom szerint- ragad, a kevesebb létől vastagabb. Ám ez nem sima palacsinta, ebbe rakok egy tasaknyi vaníliacukrot, vagy egy ek porcukrot és vaníliaaromát.
Amikor megvan, általában hagyom állni 10-30 percet. (Ez a személyes varázslatom, van, aki szerint ez még rossz is, szerintem a liszt hidrofilizálódik, és a liszt apró szemcséi sokkal szebben gurulnak majd ebben a bonyolult zagyszerű-masszában, amit palacsinta masszának hívunk.)
2. Jöhet a virágok előkészítése:
Édes még úgy csinálta, ahogyan a képeken mutatom: a teljes fürtöt belemártotta a palacsinta tésztába. Palacsintasütőben már előtte megmelegítette a bő olajat s a forró olajba tette a „bundás” akácvirágot.
Egyik fele pár perc, falapáttal fordítom, másik fele is sül szép aranyszínűre.
Inkább világos aranyra, az óarany az már nem az igazi…
Szitára szilvia kéztörlőpapírt rakok (szalvétát), s arra szedem a bundázott kukucskát.
Egy kis saját különlegesség: Akácvirágos palacsintatészta
Én már kicsit „finomítottam”, a virág szára miatt nyafogtatok, ezért inkább az alaposan lerázott, szinte száraz virágfürtöket kézbe fogva, szépen egyesével leszedem a virágokat a szárról, és simán belekeverem a palacsintatésztába.
Egyetlen hátránya, hogy kicsinyt vastagabb lesz a palacsinta!
Viszont ezt nem is töltöm semmivel- sima fahájas porcukrot szitálunk rá – és már esszük is.
Palacsintatészta röviden:
Tudjátok, nincs mérlegem, ezért vagy szemre mérek (5 púpos ek liszt 10 dkg, egy kilónyi liszt fele kb. 50 dkg, harmada 33-35 dkg).
Egy-két tojáshoz 5 ek lisztet és kb. 1 dl folyadékot (víz, tej, szóda) számolok, és mindig teszek pár ek (4-5 ek sima liszthez 1 ek) rétes vagyis ún. „darás” lisztet, és az egészhez 1-2 ek búzadarát, vagyis grízt. Édes faksznija volt, hogy a gríztől szebben pereg a palacsintatészta, vékonyabbra lehet sütni, és szavamra, igen vékonykákat sütött!
Mindig tegyetek valamennyi sót bele, régen ez „csipetnyi” volt, most egy picivel több, de épp csak ízesíteni, édesanyám szerint só nélkül süteményt nem volt szabad készíteni, csipetnyit még a habcsókhoz is adott!
Most egy tasak vaníliáscukor is kerül bele – ez édes, vastagabb palacsintatészta, elvégre ruha lesz belőle…
Nagy vajlingba teszem a liszteket, elkeverem homogénre a cukorral, sóval. Ütöm bele a tojásokat és lassan adok hozzá először kevéske tejet - általában egy pohárral. Nem azonnal odalöttyintve, hanem lassan csurgatva - amikor elkezdem keverni, fontos azt érezni, hogy ne legyen gancás, mert csomós lesz, se túl kevés, az is csomós. Mint a majonéznél, folyamatosan csurgatom az egyik kézzel, miközben keverem a másik kezemmel. Még sűrűn kell simára keverni! Utána kezdem hígítani szódavízzel. A sűrűségét már ezzel állítom be. Nincs pontos vízmennyiség, hihetetlenül sokban változik a liszt minőségétől!! Sokszor kézzel dolgozom, egy vajling és a fakanál az egész „fegyvertáram” ilyenkor.
Hozzáteszem, van, aki fordítva készíti: először a folyadék, abba a tojás, abba a liszt – kinek a pap, kinek a papné, ti is bátran kísérletezzetek!
Miért kukucska az akácvirág
S még egy kis érdekesség. Tudjátok, miért kukucska az akácvirág? Megmutattam már párszor: ahogy a tátika azért tátika, mert a virág csészeleveles végét megnyomom, akkor „kitátja a száját”. Az akácfürt egy virágát a csészelevélnél megnyomva a belseje „felugrik”, és kikukucskál belőle a bibéje. Vagy a porzója. Azt hiszem, ezt meg kéne néznem, melyik… Az viszont biztos, hogy azért olyan finom az akácvirág, mert édeskés az íze, s benne van az a sok jó, amitől finom az akácméz, az akácszörp is!
A fehér akác az ehető virág!
Fontos: akácról szólva a pillangós virágú bükkönyfajta „fehér akácra” gondolok, sem a lila akác, sem a nemesebb sárga, lila, kúszó atb. Fajta virágát nem ettem, abból semmit nem készítek, és úgy tudom, nem is ehetők!!
S érdekes, igazi magyar, törzse a magyar földművesek szerszámfája, ásó, kapa, kasza nyele mind belőle készült. Dédapátok, Garcík Márton (az aszódi gyülekezetalapító Garcz család leszármazottja, bizony!) minden szerszámnyelet ebből faragott. Olyan csemetét keresett, aminek a szára éppen passzolt, kivágta, leháncsolta, megfaragta és beillesztette.
Európa legtöbb akáca nálunk van, s mikor jött hozzánk? A XVII. században, s arról a francia kertészről kapta a latin nevét, aki Európában meghonosította.
Először azt akartam írni, én szeretem a diós tésztát. Aztán javítottam, hogy „mi lányok szeretjük”, de egyből eszembe jutott, hogy a keresztapátok is szeret – szóval az egzakt megfogalmazás: csak az apátok nem szereti a diós tésztát.
A’szem, már sokat hallottátok tőlem és Móricztól, milyen jól rendelte el a Jóisten, hogy a szegény ember is tudjon nevetni, de higgyétek el, azt is jól rendelte el, hogy a szegény ember leleményes legyen, ezzel segítette abban, hogy akkor is tudjon enni, ha szinte nincs mit.
A disznótoros persze házi kóstoló, hurkát és véres hurkát kaptunk nógrádi faluból, ismerőstől.
Én a krumplit adtam hozzá:
Akkor 
készítem, ha van maradék hús. Annyi, ami jó, ha egy embernek elég, de salátában átlényegül vacsorává, reggelivé, és jóllakatja a családunkat.
Az almás szilvakompóthoz* beleadok 1-2 ek rumot (konyak is megteszi, végső esetben szabolcsi vagy erdélyi szilvapálinka is mehet bele).