A rendes nevét nem tudom megmondani.
A rendes nevét nem tudom megmondani.
Szeretem a galuskákat a levesben, és hál’Istennek ebben élvezetes partnerek vagytok ti is. (Apátoknak ugyanis ez nemigen számít…
Egy tojást beleütök egy tálkába
sózom és borsozom (annyi só kell, amennyivel egy tojást megsóznék a rántottához+ annyi, amennyi a liszthez is kell, hogy ne legyen ízetlen)
belevágok sok finom friss fűszert: a képen éppen: zsályavirágot, zeller és petrezselyemzöldet, koriandert és lestyánt
összekeverem a tojással,
és beleadok annyi kukoricalisztet, amennyit felvesz. Talán 2-3 lapos ek kell hozzá, de a lényeg a képen is látható, szaggatható konzisztencia elérése.
A bugyogó levesbe kanállal beleszaggatom és pár perc alatt belefőzöm.
A tüzet elzárom, a levest lefedem, és hagyom pár percig (5-10 percig) puhulni, duzzadni a galuskákat. Nagyon finom, puhák lesznek!
Édes „konfitált”kacsái után és mellett ez az egyik nyerő kacsakészítésem: finom ropogós kacsasült lesz az eredménye, és szinte semmi sem kell hozzá.
Azt hiszem, nem halhatok meg, amíg ezt le nem írom nektek, leánykáim. Az Ancsi nénitől kapott remoskánk még megvan, (anyai örökség lesz), de már nem mindig veszem elő, elég egy jó
kis edény is az elkészítéshez. Persze remoskában volt az igazi….
Hamburger készítésben szeretem, ha sokféle van előrakva, és ki-ki magának készíti el, ahogyan ő enni akarja.
Aztán mindenféléből marad egy kevés – ideális alap egy gezemice salátához.