Így főz anyátok

Az előkészítés itt is nagyon fontos, aztán csak be kell rakni a tepsibe vagy a rácsra, be középmagasságban a sütőbe (ne legyen messze, de ne is legyen túl közel a meleghez), és adnunk kell neki egy órát.

Kb. félidőben illik átforgatni őket!

Már az áfonyaleveleknél (és máskor is) meséltem nektek, ittátok is néha az én gyergyói teámat.

Édes a zsenge kicsi tököt megreszelte, besózta. A kinyomkodott tököt összedolgozta egy tojással, jó sok összevágott kaporral, (én összeturmixoltam).

A forró olajba kanállal beleöntötte a lepcsánka adagokat. 

Hozzávalók:

1. A karfiol kivételével valamennyi zöldséget lábasba teszem, felöntöm vízzel, sózom, és félig puhára főzöm.
2. egy fej egész hagymát is teszek bele (nem szeretem a hagymás rántást, a zöldséglevesekbe belefőzöm inkább a hagymát, és a végén kirakom)
3. Hozzáadom a rózsákra szedett karfiolt.
4. Ha már puhán roppanós, akkor besűrítem:

1. 1. Egy evőkanálka zsiradékon épp csak megfonnyasztom a reszelt (!) hagymát, (tudjátok, nem bírom a hagymadarabokat a levesben), aztán megpirítom a zöldségeket is a karfiol kihagyásával. Sózom, borsot őrlök rá, köménymag és babérlevél megy bele, és ha paprikásan akarom készíteni, akkor meg is paprikázom.
2. Megszórom egy ek liszttel, felöntöm vízzel, majd hozzáadom a karfiol rózsákat is.
3. Szépen puhára forralgatom.
4. A végén beleöntöm a joghurtot, vagy a dl tejcsit, és természetesen azzal is összeforralom. (Liszt nem kell, az belekerült szórással az elején!)

Fehér karfiolleves

Tálalás:

Édes feltette hideg vízben főzni az apróra vágott zöldségeket, (burgonyát, sárga és fehér répát, mindent, ami volt a kertben), hozzá egy egyben hagyott vöröshagymát és egy-két gerezd fokhagymát, egy paradicsomot, egy bevágott paprikát az ízéért, végül megízesítette sóval, az elhagyhatatlanul használt vegetával, és néhanapján még petrezselyemzöldet is tett bele.

Közben főzött pár szem krumplit héjában, gyorsan megpucolta, áttörte, és egy tojással, annyi liszttel, amit felvett, jól összedolgozta a krumplis masszát. Sózta, és amikor már közel puha volt a zöldség a levesben, akkor lisztes kézzel meglehetősen nagy (3-5 cm-es) gombócokat formált a masszából, és a lobogó levesbe belefőzte őket.
Szokás volt csipetnyi, langyos tejben megfuttatott élesztőt is belekeverni, és akkor könnyedebb, „repülősebb” lett a gombóc, de én a gancásabbat jobban preferáltattam.
Amikor a gombócok feljöttek a tetejére, Édes adott nekik takarékon gyöngyözve pár percet, kivett egyet, kistányéron félbevágta őket, megnézte, egyenletesen átfőttek-e, megkóstolta, rendben van-e, aztán kiszedte a gombócokat egy tálba. A tál aljára olvasztott zsírt, később olajat tett, abba forgatta bele a leszűrt gombócokat, ne ragadjanak össze.

Tálalása: leves magában, tányéron a gombóc, ki-ki tegyen annyit és olyan apróra vágva, ahogyan akarta, ízlés szerint meg lehetett szórni apróra vágott petrezselyem zölddel, és nagyapám ehhez mindig tett egy kis tejfölt is.
A levesben főtt zöldségek is mellé voltak téve tányéron.

A gombóc aztán magában is jó volt, csak úgy hidegen.

Édes persze mást is csinált belőle:
- Jó volt összevágva, zsíron megpirítva, fonnyasztott hagymával
- Ugyancsak összevágva, megpirítva, felvert tojással leöntve rántottaként

Végezetül idézek egy gyermekdalt Aszódról, mert itt az ideje, hogy megtudjátok, (a Mikulás nem létezik után), hogy a „gölödin” az a  krumpligombóc: 

Az aszódi gölödiny, gölödiny

kidőlt a falu végin,

a végin.

Rice, rice, hopp, hopp, hopp….

A gölödint, vagyis a krumpligombócot ettük zöldséglevesben, húslevesben és édes tejlevesben, - ez utóbbi Csobánka férjének volt a kedvence, annyira szerette, hogy gyermekkori barátnőmnek szinte hetente kellett főznie.