Így főz anyátok

Vérszilva kompótot készítek de rövid lével, hogy sűrű vérszilvavelőt kapjak a végére:

Fazékba teszem a mosott, kimagozott szilvát, ráfacsarok egy fél citromot, megszórom kis őrölt szegfűszeggel, fahéjjal. Ha van bármi kandírozott gyümölcs (cukrozott citromhéj,narancshéj, ha csak magamnak készítem, kis mazsola is jöhet), és persze 1-2 ek cukor, egy tasak vaníliás cukor.

Felöntöm nagyon kevés vízzel (épp csak bokáig érjen a lábasban), és felforralom. Csak ennyi – leveszem a tűzről, és lehűtöm.

Langyosan összeturmixolom.

Elkészítem a parfét tejszínhab segítségével: 

Tejszínt egy habfixálóval kemény habbá verem, és összekeverem a vérszilvavelővel. – így egy fantasztikus krém – piskótával isteni, ám én hűtőbe teszem és megfagyasztom. Nem teljesen, csak dermedtre, amolyan fagyis állagúra!

A sásliliom ehető és nagyon finom! Nagyjából akkor nyílik, amikor a vérszilva is megérik. Megtöltöm egy fagyiskanál vérszilva parféval, és így tálalom.  Gyönyörű!

Ha egy folpackkal kibélelek egy őzgerincformát, beleöntöm a krémet, így teszem a mélyhűtőbe – így is finom 3-4 óra múlva, igazi családi ünnepi finomság.

Ja egy megjegyzés 2017-ben: ültettem három vértszilvafát :) Igaz, az utcán ültettem (gyorsan megelőztem az önkormányzatot), de pár év és vérszilvából készítek dzsemet, lekvárt, zselét.... 

Olyan ez az aszalt szilvalepény, mint a tamarindpaszta (még egy picit az íze is hasonló!). A TKLAPI = szilvahús napon szárítva, a híres grúz marhahúslevesbe, a HARCSOlevesbe is ez kell!!!!! – illetve csak ezzel az igazi. (Én mirabella szilvalekvárral vagy egy kis friss szilvával és egy kis citrommal szoktam hamisítani, ha nincsen. De a tklapi jó bármely grúz mártásba, pörköltbe is. Levágnak egy darabot, beáztatják (mondom, mint a tamarindpasztát!),  

Elkészítéséhez a savanykás érett szilvát félbevágom és kiveszem a magját.

Egy serpenyőben annyi vizet öntözgetek alá, hogy le ne égjen, így forralgatom folyamatos kevergetés és öntözgetés mellett a szilva teljes puhulásáig. Megszárítom egy szitán, aztán turmixban pépesítem. Ezt a szép pépet kapom, látjátok?

Almalével, narancslével elkeverve isteni gyümölcsleves.

Vízzel elkeverve fantasztikus szilvaital.

Tiszta steril üvegekbe üvegekbe tűzforrón téve - egy kis rummal leöntve lezárom, elteszem = szuper lekvár egy kis szárazdunszt után.

Ám a tklapihoz szárítani kell ezt a pépet.

a.)    mint a grillázshoz: bekenem vastagon (ecsettel!) olajjal a nagyobb gyúródeszkát, és arra kenem, azon szárítom a szilvapépet.

b.)    Az asztalra (vagy egyéb vízszintes felületre, ha van másoknak annyi helye) ráteszek sok újságpapírt (a Népszabadság erre is jó!), a tetejére sütőpapírt teszek. Pergamen kéne, de az nincs. Teljesen sima felület kell hozzá, ha gyűrött a papír, még át is kell vasalni, bizonyám! No, erre kell kenni a szilvapépet.

Kb. fél centi vastagságban kell rákenni, de minden oldalról maradjon hely.

Hagyjuk száradni egész nap.

Másnap, ha megszáradt annyira, hogy rajta marad a papíron, amikor fellógatom, akkor a papír végét fel kell lógatni egy szellős helyre. A deszkát meg srégen kellene beállítani.

Nagyon vigyázzatok, ha a hangyák hozzáférnek, rámennek!!  A molylepkék is messziről jönnek, nem tudom Grúziában hogyan kezelik ezt a mohó élővilágot tklapi szárítás közben… Jó pár napig kell így szárítani.  FONTOS! Igazság szerint egyszerűbb betenni a sütőbe, és 90-95 ^oC-on szárítani egy egész nap – csak az kicsit drágább, a napfény meg ingyér’ van- ám őszinte leszek, a sütőbe tettem a második nap, mert a szárítás célja: a szilvaréteg ne ragadjon, akárhogy nyomkodom, fogdosom, és akkor inkább egy laza  kis sütés nyitott ajtónál, mintsem a légypeték, nem?

Ekkor megfordítom, és leszedem róla a papírt. (Könnyebben jön le, ha előtte szivaccsal kicsit megnedvesítem.) Deszkánál éles kés segít.

Én ekkor még visszateszem a sütőbe, és ugyancsak ilyen alacsony hőfokon pár órányit szárítom. Nagyon vékony lesz, kb. 3-4 mm-es.

Fejérdi Gyula tüll (függöny) tasakjában is próbáltam, de ott meg összepöndörödött, összeragadt. Ha összeragad, nem szárad, hanem „bolyhosodik”, vagyis penészedik…

Tüllben fellógatni volt érdemes de csak akkor, amikor már hótra kiszáradt a sütőben, szerintem Zuglóban nem fúj annyira a szél, mint ott fenn az Araráton.

Papírból hengert készítek, (tervezők is ezt csiálják a rajzaiknak!), abba teszem az összecsavart tklapit. Lyukacsos papír cipős dobozban is tárolhatom, de szellős, hűvös helyen kell tárolni, úgy nagyon sokáig, több évig is eláll. (Ha bepenészedik, akkor nem szárítottam ki eléggé, vagy nem jól tároltam.)

Hinnétek, hogy a messzi Kaukázusban a grúzok nemzeti szilvája, a mirabolán /mirabella ugyanaz, mint a mi kis fosókaszilvánk a kert végében? Az itthonit a termés formája miatt „cseresznyeszilvaként” nevezik, de jótékony (áldásos!) hatása miatt kapta szókimondó népi nevét, és higgyétek el, tényleg segít a gyorsabb emésztésben.

Judithka ígérte és küldte el ezt a receptet.

Ott evett ilyen echte osztrák (sváb, cseh, tót…) ételt, és oda volt a gyönyörűségtől.

Azt mondta, a zsemlegombóc majd elrepült a tányérról, olyan könnyű volt… Aztán hazajött a barátnője, aki szakács férjével kiment dolgozni (élni, lassan már házat venni) Ausztriába, és a Móni férje segített a csodakönnyű repülős zsemlegombóc rejtélyének felderítésében. Íme a kincses recept, ami alapján Judithka újrafőzte idehaza is ezt a finomságot, vagyis sikeres a leírás!

Sajnos nem tudom a nevét osztrákul, de megkérdezem majd Móni barátnőmtől, ez tuti osztrák kaja, sült hús, zsemlegombóccal,és savanyú káposztával.

A tiroli osztrák zsemlegombóc így készül:

4 főre fél kg száraz zsemlét felaprítunk apró kockára, leöntjük fél liter hideg tejjel, és hagyjuk állni.

Addig, egy kis fej hagymát apróra kockázunk és kevés vajon megdinszteljük.

Amíg ezt dinszteljük, a tejben ázó zsemlére egy jó csokor apróra vágott petrezselymet teszünk kevés szerecsendióval, sóval borssal, és kábé 10 dkg olvasztott vajjal, és hat tojást ütünk rá.

Majd a kihűlt hagymát is hozzátesszük, az egészet összekeverjük, ha túl híg lenne, keverjünk hozzá zsemlemorzsát.

Amikor a gombócmassza összeállt, vizes kézzel gombócokat formázunk belőle, és zubogó, forrásban lévő  sós, vízben kifőzzük.

Hozzávalók: ½  kg zsemle, ½ l tej, 6 tojás, 1 kis fej vereshagyma, 10 dkg vaj, nagy csokor petrezselyem, só, bors és reszelt szerecsendió

A hozzá való osztrák szaftos disznóhús elkészítése:

A hús: alapból hasaalja bőrös malac, de lehet bármilyen disznóhús, személyenként 2 vastagabb szelet.

A húst befűszerezzük, só bors, köménymag, jó sok fokhagyma,de nem csak hogy megszórjuk, hanem a szakács szerint masszást adunk neki, vagyis jól beledolgozzuk, majd kevés zsiradékkal megöntözzük.

Betesszük a sütőbe és kérget sütünk rá, ez kb. fél óra, (mindkét oldalán, vagyis 15 perc múlva fordítsuk meg a sütőben a húst!) , aztán felöntjük húsleves lével,és kevés borral, és fedő nélkül még tovább sütjük legalább egy bő órán keresztül. Fontos! Az utolsó egy órában tehetünk mellé sárgarépát, zellert, hagymát!!

Amikor kész a husit kivesszük, a szaftot összetörjük (botmixer), ha híg még egy kocka sülthús-szafttal besűrítjük.

Hozzávalók: 1 kg hasaalja bőrös malac, (comb, oldalas, borda), só bors, köménymag, jó sok fokhagyma, kevés zsiradék (diónyi olvasztott zsír vagy vaj, 1-2 ek olaj), 2-3 dl húsleves lé, 1-2 dl bor.

Az osztrák párolt savanyú káposzta elkészítése:

A savanyú káposzta alá egy fej vöröshagymát dinsztelünk, majd rátesszük a savanyú káposztát, kevés babérlevéllel, boróka bogyóval, borssal, fűszerezzük, kb. fél órát pároljuk és kész!

Hozzávalók: 1 kg savanyú káposzta, egy nagy fej vereshagyma, 2-3 babérlevél, só, bors, 2-3 borókabogyó, 1 ek olaj.

Isteni finom így együtt ez a három dolog! Idehaza is megcsináltam és mind megettük!

Ezek a felhők egy csodaszép nyári napon egy csudaszép helyen voltak! A mellettük lévő képen elöl Edit, Éva nővére, Én, Éva és mellette Dóri, Éva lánya (itt is éppen pózolunk), mögöttünk a Dachstein, felhőbe burkolózva.J.

Ígéretemhez híven akkor küldöm, azokat a recipéket, amiket Osztrákiában gyűjtöttem, be! Első körben a krumpli salátásat - írta nekem Judtihka Ausztriából hazaérve.

Nagyon tetszik és finom is, hogy amikor tálaljuk, madársalátát adunk hozzá, amit eglocsolunk kevés tökmag olajjal, rántott csirke mellé, áfonya lekvárral isteni finom! A felső fotón az a krumplisaláta van, amit  én készítettem, innen hiányzik az áfonya, de tök fincsi lett! Az alsó két fotó az eredeti stajerisse cuccos!

Elkészítése:

1 kg krumplit megfőzünk sós vízben, ( lehetőség szerint héjában, új krumplit, mert Éva Stájerországban kint élő és ott dolgozó tesója, Edit szerint abból a legfinomabb), ez  kb. 20 perc

Amíg a krumpli fő, addig összeállítjuk a többi hozzávalót:

1. A hagymaságokat: újhagyma egy jó csokor, ( lehet öreg lilahagyma is, de akár vöröshagyma), és snidling bőven, felaprítva, majd lesózzuk, egy tálba tesszük.

2 Az öntetet: egy púpos evőkanál mustár, két kanál olaj( oliva, tökmag, vagy napraforgó, de ott Éva tesója szerint a krumplisalátához  általánosságban tökmagolajat használnak az osztrákok, nekünk biztosan szokni kell még), ecet kb 1 dl, cukor ízlés szerint, bors, ezt jól összekeverjük, és ráöntjük a hagymára, majd összekeverjük.

Ha a krumpli megfőtt, amilyen melegen csak meg bírjuk hámozni, meghámozzuk, feldaraboljuk, karika, kocka, ki, hogy szereti, és hozzákeverjük a hagymához. Most jön a csavar: majd erre a hagymás-mustáros öntetes krumplira még kábé 2dl húslevest öntünk, ez lehet igazi húsleves, vagy leveskockából készült. jól összeforgatjuk, és betesszük a hűtőbe, legalább fél napra. akkor jól összeérik.

Ja!