Így főz anyátok

Olyan egyszerű, ízes, édeskés, üde, könnyed, önmagában elegendő étek. Mások mégse nagyon szeretik a finomfőzeléket. Keresztapátok pl. állítólag a katonaság alatt utálta meg, akárcsak apátok az iskolai menzákon, ahol kevés és agyonfőzött zöldség úszott a vastag rántásos főzelékben…

Én szeretem, mert a sárgarépa főzeléket követően ezt készítettem második ételemként gyerekkoromban, és amíg a répát a kutyák sem ették meg – a finomfőzelék elfogyott az asztalról is. Szóval ez az én sikertörténetemet reprezentálja. (Akkor tanultam meg egyébként, hogy a répa oda tud égni, nem is akárhogyan…)

Szerencsére ti is eszitek, de nem is olyat, mint a régi menzákon főztek...

Egy könnyű darab, mondhatni édeskés semmiség, nem is hizlal – szinte a semmiből, csak pár zöldség kell hozzá. Érdekes, hogy apátok azért sem szereti, mert túl édesnek találja a répa-borsó dupla édességét, - amire rá is segítek egy kanálka porcukorral vagy mézzel, de mi szeretjük.

 

Három szín kell bele:

- A narancssárga: ehhez veszem a répákat (2-3 db-ot),

- a zöld: ezért kell bele a zöldborsó

- a fehér: szükséges fehér répa, de helyette vagy mellette elfér karalábé is.

 

Elkészítése:

 

1. A megtisztított zöldségeket felaprítom kicsire és közel egyformára. (A borsót megfelelő méretűnek teremtette a Jóisten, azt elfogadom magában…)

 

2. A zöldségeket átpirítom egy kevés zsiradékon, ha lehet vajon, (no nem „vajon átpirítom?” székelyesen, hanem igazi, sűrű vajat használok hozzá, vaj jellegű készítmények nem jók hozzá).

Megszórom liszttel, felengedem vízzel vagy csontlével, főzök bele egy hagymát, egy-két paprikacsumát, egy ek paradicsomlé is belefér.

 

3. Puhára főzöm és behabarom kevés tejes liszttel. A legvégén beleszórok egy csomó petrezselyemzöldet.

 

4. Ha mirelitborsóm van, akkor azt a vége felé főzöm csak bele!

 

Variációk:

-          1-2 burgonya kerülhet hozzá

-          Néhány karfiolrózsa

-          Mostanság néhány brokkolivirág is belekerül

-          Néha kukoricát is belekeverek, mint pl. a képen. (A végén, a zöldborsóval teszem hozzá, elvégre a konzervkukorica már magában is fogyasztható!)

 

Elkészítése mirelitből is egyszerű:
A hozzávalókat egy lábasba öntöm, felöntöm annyi vízzel /húslével/ zöldséglével, amennyi ellepi.

Teszem bele a szokásos hagymát, paprikadarabot, sózom és az egészet puhára párolom.

Amikor minden megfőtt – behabarom, ha van friss zöldfűszer, azzal ízesítem, különösen a petrezselyemzöld jó hozzá! - és kész is.

-          1 liter megaludt tej,

-          Búzadara (tenyértől függően 8-10 maroknyit szórok bele, ha kevesebb, akkor nem elég kemény, ha több, túl kemény a massza)

-          Cukor /2-3 ek és egy vaníliás cukor)

-          Pirított morzsa

-          tejföl

-       reszelt citromhéj

A citromhéj egy fontos adalék, ugyan nélküle is jó a túrógombóc, de ettől lesz igazán pikáns, különleges, ahogy mondani szoktam: A túró és a citrom (na meg a vanília) szeretik egymást... Anikó ette a minap, és dícsérte, milyen finom (észre sem vette, hogy nem igazi, hanem hamis túrógombócot eszik), s rákérdezett: Mi van ebben, csak nem citromhéj? 

A története: Ha megromlott a tej, (vagy csak lejárt a szavatossága), akkor Édes kitette a napra, és hagyta megaludni. Utána a hűtőben pihentette egy-két napot is, és jött a hamis túrógombóc. Évek óta nem tudtam ilyet csinálni nektek, tehetem a napra, csak valami izé lesz belőlük túróféle tartalom nélkül, ámde Palkonyáról szereztem tejet – és ilyen igazi aludttej lett belőle, amit a képeken is láthattok.

 

 

Ez a könnyű elkészítés szerintem ugyanolyan finom, de másnapra már kevésbé repülős gombócot adott.

Hasonlít Édes hamis túrógombócához a Csalogány alapítványnál megismert „ISKOLAMAMA” hamis túrógombóca is, csak amíg Édesnél az aludttejből kicsapódó túróhoz a forrásban lévő tejsavóval készített, kvázi „tejbegríz” adja a többit, addig Iskolamama kukoricadarából készített puliszkával keveri össze a túrót, és szintén langyosan, kézzel formálja meg, főzés nélkül a gombócokat.

 

 

Édes a Nők lapjában vagy F. Nagy Angéla könyvében vagy valahol mástól olvasta, hogy milyen a hamis túrógombóc, - az úgy megtetszett neki, hogy alig volt utána a másikból.

 

Hozzávalók: mint minden bableveshez:

-          egy darabka füstölt

-          fél kilónyi bab, a képen gyönyörű ízes menyecskebabbal készítettem, de lehet fehér aprószemű, tarkabab, kicsi pirosbarna májbab, stb.

-          1 ek zsiradék, jellemzően libazsír

-          leveszöldség: 2-3 répa, 1-2 fehér répa, egy darab zellergumó, és egy szép adag szárzeller

-          1-2 gerezd fokhagyma, egy kisebb fej hagyma

-          fűszerek: só, bors, piros paprika, 1-2 babérlevél, egy icipici kis csípős paprika

 

Elkészítése:

 

Hozzávalók:

-          jó sok megpucolt fokhagymagerezd

-          fűszerek: só, szemes bors, koriander, mustármag, 1-2 egész csípős paprika

-          alulra egy kevés magocskás kapor

-          egy liternyi vízbe öntött egy lapos tk só

-          borsikafű ágacska, esetenként egy kis babérlevél

 

Elkészítése:

-          az üveg aljára teszek egy ernyővirágos kaprot

-          a fokhagymával és a fűszerekkel felforralom a sós vizet,

-          az üvegbe teszem a fokhagymákat, a leszűrt fűszereket, közéjük dugom a paprikát is,

-          és teljesen felöntöm a langyos sós vízzel.

-          egy gézdarabon a szeletke barna kenyérhéjat teszem a tetejére, arra jön egy kistányér, és az egész üvegecske megy a napra a konyha ablakába,

-          és csak várnunk kell rá, hogy elkészüljön a napsütéses órák számától és az éjszakai lehűléstől függően 2-4 nap alatt

------------------------------------------------

Idáig a recept.

Kedves lányok, Krisztina és mindenki, a napokban kaptam ezt a direkt email-t Krisztinától.

---------------------------------------------------

Kedves Mária,köszönöm a kovászos fokhagyma receptet. Én is azon gondolkodtam, hogy: meg kellene próbálkozni vele, és a neten talált információ ebben megerősített. Már nekifogtam, most várom, hogy lehűljön a forralt víz.

A többi recept is figyelemreméltónak tűnik, majd áttanulmányozom.Minden jót kívánok és szép hétvégét:  

Krisztina

Krisztinának válaszoltam, de úgy hiszem, nem baj, ha ti is halljátok, olvassátok, mit beszélgettünk:

--------------------------------------------------------------------------

Kedves Krisztina!

Köszönöm megkeresését, bizalmát egyaránt!

Ha a kovászos fokhagymának vág neki, és van kedve a répával kombinálni, had javasoljam a répát a fokhagymával együtt is kovászolni. Mi nagyon szeretjük, és rém egészséges. (A kovászolt fokhagymát párom és egyik lányom szereti, a kovászolt répát mindannyian!)

Anno Dr Diczházi Andrea gyermekorvos nak köszönhetem, hogy felhívta a figyelmemet arra, a kovászolt, ejesztett kumisz (az is tejsavbaktériumos erjesztéssel készült) már az ősmagyarok természetes probiotikuma volt, és azt javasolta, a gyermekeket etessem kovászolt és sós erjesztésű ételekkel, mert bármennyire egészséges egy probiotikus tabletta, sokkal egészségesebb a természetes probiotikum.

Őseink lehet, ezt így nem tudták, de eszerint éltek, nem? Szülőfalumban a kovászolt répa a kovászolt savanyúk ízesítőjeként és önmagában is készült, én gyakran kis gyöngyhagymával kombinálom, - és a lényeg, hogy ez volt a "savanyúrépa", ebből készült a "savanyúrépa főzelék".

Ebből készítettük a sült hússal együtt sütött "sült répát" is.

Nem mondom, hogy a népi étkezés a No1, de sok évszázados tapasztalat, megfigyelés, bölcsesség van ám benne! Nem véletlenül kovászoltunk káposztát, (nyári káposztás ételekhez, hihetetlenül finom a vele készült paradicsomos káposzta, de -mert azt nem sokan szeretik- jó ám a nyári töltött és a nyári székely káposzta is belőle!), a kovászolt szilva, ami nemcsak finom, de sokkal jobban eláll, mint a kovászos uborka, vagy a kovászolt zöldparadicsom (felvidéki és igen jó savanyúság!).

Végül idetennék egy előkészített posztot a kovászolt répa felhasználásáról. Zsolti a süketnéma munkatársam, vele írásban jobban kommunikálok, mint szóban, ezért gyakran ír email-t. épp sárgarépa főzeléket evett egyik nap, onnan jött ez a levél, az ő receptje, s az én válaszom neki, amiben pont a kovászolt répából készített répafőzelékről írok neki.

Kívánok minden jót, legfőképpen az egészséges étel mellett jó egészséget,

Tolnai Mari (Maja)

Zsolti répafőzeléke és az aszódi répafőzelék

Zsolti írta nekem a minap:

„Sajnálom, hogy nem tudtál mesélni nekem az aszódi répafőzelékről, mert Dorisz elhívott megbeszélésre. Nagyon szeretném tudni, hogy mit szerettél volna mesélni nekem róla?

Azért hívtalak be, mert kíváncsi voltam reakciódra, hogy répafőzeléket eszek. Meglepődtem, hogy nem mondtad, hogy "fúj" mint ahogy sok ismerősöm mondta nekem. Sokan nem szeretik a répafőzeléket.

Nekem még a nagyi mutatta meg, hogy kell készíteni egy nagyon finom répafőzeléket. Egyszerű recept alapján és ezért gondoltam, érdekelhet téged és ezért hívtalak be a konyhába.

Egyszerű elkészíteni:

- a répát megpucoljuk hibás részeitől és minél vékonyabbra szeleteljük, hogy hamarabb megpuhuljon.

- Zsírban kell pirítani, de lehet egy kis vizet hozzáadni, sót is, hogy hamarabb megpuhuljon.

- Aztán liszttel megkeverjük,

- két bögre tejjel és tojássárgájával (selymesebb íze legyen) és nagyon kevés vízzel felfőzzük,

- ízlés szerint cukorral, vagy édesítőszerrel.

- A végén igazi fél citromot kifacsarjuk és azt beleöntjük

- vagy aki ínyencekre vágyik, berakhat petrezselymet is.

Mégsem szeretik olyan sokan ezt a sárgarépafőzeléket :)

Nem azt szeretted volna mondani, hogy Aszódon másképp csinálják? Légy szíves, írd le nekem röviden, amennyire lehet? …Zsolti”

Válaszom hosszú volt, csatoltam egy képet és receptet (kovászolt zöldparadicsom répával, ez a répa az ún. Savanyúrépa), és az aszódi savanyú répafőzelék elkészítését is:

Az elkészítése hasonlít Zsoltiéhoz, de az eltérések a készítés sorrendjében:

- Mifelénk "savanyúrépából" is készítettük a sárgarépa főzeléket, s az még jobb volt. Vagy kovászolt, vagy sós erjesztésű sárgarépa kellett hozzá, azt hívták az öregek „savanyúrépának”.

- A cukrot az elején, pirításkor szórtuk rá (édesítőszer sem volt akkoriban), és így a cukor karamellizálódott pirításkor, nagyon pikáns ízt adva a főzeléknek.

- felöntéskor víz helyett a répa leve került bele – ettől savanykás lett a leve külön ecet hozzáadása nélkül (akkoriban citrom sem úgy volt)

- nincs benne tojássárga (felénk anno drága volt a tojás), és helyette kevés tejben elkevert liszttel sűrítettük, vagy megszórtuk a pirított répát egy kanálka liszttel, és a végén vizes tejjel öntöttük fel.

Abban egyetértünk Zsoltival, hogy akár így, akár úgy készül, akkor jó, ha pikánsan édes-savanyú, és krémesen selymes a főzelék…