Jellemzően lábszárból vagy oldalasból készült. Ritka, de szívesen látott vendég volt ám ez szegényes kis konyhánkban!
Hozzávalók:
- marhahús (lábszár, oldalas, nyak)
- esetleg levescsontok
- egy hagyma, 1-2 gerezd fokhagyma
- paprika (csuma is lehet), paradicsom
- kelkáposztalevél
- leveszöldség: répa, fehérrépa, zeller, karalábé, 1-2 krumpli
-
 | Elkészítése:
|
Tálalás:
- Igazi előétel a marhahúsleves levescsontjaiból a velő (már annak, aki szereti). Mellé pirítóskenyér, kis lilahagyma – szegény Balla sógorom ette könyékig, és most Tamás unokabátyátok eszi helyette.
- első étel a húsleves, hús nélkül, valamilyen tésztával,
Második fogás:- a főtt marhahús a tál közepére,
- egyik oldalon köré a zöldségek,
- másik oldalon a főtt krumpli,
- mellé az egyik tálkában ecetes torma,
- a másikban paradicsomszósz,
- ne adj’ Isten fokhagymaszósz.
Édes a marhahúslevest cérnametélttel kínálta.
Tudjátok, ti szerettétek szinte kizárólagosan a cérnametéltet: más levesbetét, különféle alakú tésztikákról szó sem lehetett. „Tésztikás leves” = cérnametéltes leves volt nálunk, s csak azon volt vita, ki kapja a több tésztát a leveses tányérjába…
Gyakran csinált grízgaluskát is: Egy tojást felütött, összekevert bele annyi grízt, amennyit felvesz, belekevert egy kis sütőport, sózta, borsozta ízlés szerint, pár percig állni hagyta, majd kiskanállal kiszaggatta zubogó sós-vegetás vízben. Ha feljött a felszínre, akkor a gázt elzárta, az edényt lefedte pár percig, aztán a puha, omlós galuskát tálkába szedte, ne szívja meg jobban magát, lefedte, hogy ne száradjon, ne színeződjön el, így került a tálkában a leves mellé az asztalra, és mindenki annyit tett a levesbe, amennyit akart.
Ha petrezselyemzöldet beleaprított a masszába- cirmos galuska lett belőle…
Húsleves friss zöldfűszerrel tálalva
Ezen a képen látható marhahúslevest Rózsika néni által házilag gyúrt kiskocka tésztával tálaltam, - de a lényeg az összeaprított friss lestyán rajta: Édes szerette ezzel megszórva tálalni a húsleveseket!!
Úgy tálalom nektek, hogy mindig felkínálom a zöldet is rá (már ha van itthon), és hosszú éveken át mondtátok, hogy nem, nem kéritek. 15-20 év, és kéritek. Vagy én vagyok elég kitartó, vagy változik az ízlésetek…
Kezdjük ott, hogy nem ez a leves nem Újházáról való (bár az „y” miatt gyanakodhattok erre), mert ugyanis Újházy Ede a régi híres színész és ínyenc (időben elhelyezve: 1844-1915) kreálta, az ő nevéhez fűződik a készítése.
A leveshez kell tehát:
Sajtsaláta sosem jó magában a majonézzel, igényli a semleges hordozó anyagot is, különben meg a sajt drága, tehát érdemes olcsó zöldségekkel javítani a saláta ár/érték arányát, nemigaz?
Előkészítésekor a lazachoz (harcsához) pácot készítek:
és még hidegen is apródonként kell elkeverni benne!!) hozzáadta a rumos mazsolát, a narancsok átszűrt levét, és elkeverte.