Így főz anyátok

Az Édes nokedlije kapcsán már meséltem nektek a zöldfűszeres, pl. tárkonyos (petrezselymes, medvehagymás… stb.) nokedliről.

Egyik jellemző példánya, az „illatos fűszeres” változat, amelyhez szedek egy nagy fűszercsokrot, felaprítom és belekeverem a nokedli tésztába.

Kicsit bővebben az elkészítéséről:

Tálba kanalazok 6-7 ek finomlisztet, ugyanannyi ek réteslisztet, és ehhez 2-3 ek búzadarát. Rászórok egy csipet szódabikarbónát (nem fontos, de könnyebb lesz tőle a nokedli!).

Elkeverem, átszitálom. (Nem hittem volna, de tényleg kevésbé lesz csomós a tésztamasszám, finomabb lesz a galuskám.)

A tálban lévő liszt közepébe ütök 2-3 tojást.

Jól megsózom, és kevés fehér borsot is adok hozzá.

Elkezdem keverni belülről kifelé haladva a fakanállal. Szépen veszi fel a lisztet. Ha már morzsálódna, adok hozzá 1-1 ek tejet, kb 1 dl-nyit. Utána már evőkanalanként adok annyi vizet (jó hideg vizet!), amennyit felvesz. - Nagyon könnyen kikeverhető így, és nem is lesz csomós!

Fontos! A víz mennyiségére vigyázzatok, mert alapszabály, hogy a vízbe szaggatásnál annál kisebb lesz a nokedli, minél keményebb a tészta – Édes szerette, ha szép apró nokedliket készít, tehát megdolgozott a kemény tésztával.

Addig dolgozom össze, mígnem a tészta „hólyagos” nem lesz, illetve jön a kanállal, elválik a tál aljától. Ekkor keverem hozzá az apróra vágott fűszerkeveréket, tele illatos bazsalikomvirággal, borsikafű virágjával.

A kikevert galuska tésztát letakarom konyharuhával, melegen tartom a tűzhely mellett, ablak alatt a napon. Kell 20-30 perc a lisztnek, hogy hidratálódjon, utána lazább lesz a szerkezete.

Bő sós vízben főzöm ki a nokedlit. (Kb. 2 liter vízhez adok 1 ek olajat és 2-3 ek sót.)

Amikor forrt a víz, beleszaggatom a nokedlit 2-3 adagban. Amikor feljönnek a víz tetejére, még 1-2 percig kevergetem, csak aztán szűröm le.

Olajra teszem, elkeverem, aztán így tárolom, könnyebb melegíteni, nem ragad össze.

A fűszerillat még főzés után is átjön: rendesen érezni a bazsalikom illatát, ahogyan a tányér fölé hajolunk!!

Akkor a legjobb, ha azon frissiben asztalra teszem (ahogy Töttösön Magdi is csinálta!), és úgy esszük, pl. a képen vörösboros marhapörkölttel.