Édes „konfitált”kacsái után és mellett ez az egyik nyerő kacsakészítésem: finom ropogós kacsasült lesz az eredménye, és szinte semmi sem kell hozzá.
Hoppá. Bizony, nem adok hozzá semmit, hagyom a magától felnőtt kacsát szó-szó úgy érvényesülni, ahogy a Jóisten és a természet létrehozta. Emiatt csak biztos helyről, házilag nevelt kacsákból az igazi.Olyan kacsa, ami totyogott, kukoricát evett, és néhanap még beszéltek is hozzá, s utolsó napját nem stresszben töltötte, szorongva, megmérgesítve a húsát.
Ha van ilyen kacsa, akkor annak a sütéséhez csak víz kell.
Elkészítése:
- Szokás szerint bevagdosom a kacsa bőrét (átlósan, keresztben szoktam)
- a kacsadarabokat a tepsibe beleteszem,
- a tepsit vízzel félig feltöltöm, és belerakom a sütőbe. Közepes hőfokra állítom, és hagyom együtt dolgozni a kacsát, a vízgőzt és a meleget. Vagyis a szakszöveg, hogy a húst hosszan párolom. 2-3 óra alatt a víz nagyja elforr, a kacsa bőréből a finom zsír kiolvad, a hús megpuhul.
- Leöntöm a zsír nagyját róla (ügyesen, törekedve az égési sérülések minimalizására, ezért fontos a fogókesztyű, a fakanál, stb., mint segédeszköz).
- kevés zsíron és az ott maradó kevés vízzel már csak lepirítom a kacsát. Fél óra múlva már kezdhetem még locsolgatni is egy hosszúnyelű kanállal.
- Ha megpirul a kacsa, mehet az asztalra.
Higgyétek el nekem, senki sem fogja megmondani nektek, hogy semmivel sem ízesítettem!!
