Ugye tudjátok, hogy különféle karajcsontokból tarjacsontból nem orjalevest készít sok család? Az húsoscsont leves – finom, sőt, nagyon finom. Ámde az orja az több egy karajcsontnál – az velős karajcsont a disznóvágásból – csak akkor készíthető!
Akkor beszéljünk róla, mi az orja.
Amikor disznót vágtunk, akkor bontotta úgy a disznókat Jóska sógor (aki traktoros, kompresszoros, pincér, kukta és önművelő, ámde kiváló böllér is volt!), hogy „orjára” bontotta a gerincét.
Ez azt jelentette, hogy a földön fekvő, megpörzsölt disznó bontásakor egyben szedte ki a gerincet, vagyis a teljes karajt. (A teljes karajt két részre osztják a hentesek, a rövid karaj a fej felőli rész, hosszú karaj a farok felőli rész.) Erről a gerincvelős csontról úgy vágták le a karaj darabokat, hogy szépen maradjon rajta (ahogy a képen is látjátok, kb. egy ujjnyi) hús. (Ezt már nem mindig a böllér végezte, asszonyok besegítettek, hisz a karaj lebontása a kóstolók szétosztásához is kellett, az meg asszonymunka volt.)
- Hát, ha ezt megfőztük, akkor orjalevest ettünk, és utána ettük az orját tormával. Az orjától volt olyan különösen finom a disznótoros húsleves!
Az orja elkészítése:
Feltettük főni bő sós vízben. Az első forrásnál leszedtük a tajtékját (keletkezik bőven hab), bezöldségeltük. A lényeg: sok és sokféle zöldség legyen! Kell hagyma, fokhagyma, egész bors is bele, mint minden valamirevaló húslevesbe.
Az orjalevest a kinti – régen fatüzelésű, aztán már csak valami ideiglenes gázégőt belebütykölve – cseppet sem EU-konform módon- gázos- szabadtéri nagy üstben, amolyan vaslemezes lángvédelemmel ellátott bográcsféleségben főztük, ahogy az abálásnál is szokás volt: alig gyöngyözve, nagyon kis tűznél.
(Valami ilyesmiben, mint a kis képen.)
Ha a hús puha volt – kiraktuk tálra.
A maradék levest pedig külön főzött cérnametélttel vagy csigatésztával, mellé tálalt zöldségekkel ettük…
(Egyébként ezt az orját a képen én is kóstolóba kaptam, Belányi Laci hozta, Isten áldja érte a szüleit, biztosan ők vágtak, és nekik hála megkóstoltathattam veletek valami nagyon finomat a gyerekkoromból...)
