Amikor eltörtem a jobb csuklóm, utána sok mindenre rájöttem, pl. arra is, hogy a turmixolt hagyma-fokhagyma-paradicsom-netán húsos paprika alap nagyon extra ízeket ad az ételeimnek. Ennek köszönhető a turmixolt alapú, nagy kockás lecsó, ez a tökfőzelék is, hiszen a tököt felkockázni még tudtam, de reszelni már nem ment balkézzel, és a hagymát se tudtam se apróra vágni, se megreszelni. Aztán olyan jó lett, hogy már többször repetáztunk belőle.
Hozzávalók: egy tök, egy fej hagyma, sok kapor, só, bors, egy élőflórás kis joghurt (eddig a hagyományos), egy kis húsos paprika, egy paradicsom.
Elkészítése:
- 1.) Meghámozom, megtisztítom és felkockázom a tököt. Ezen a képen jól látszik, hogy elfelezem, a szárát jól kivágom, (az nem egészséges), kidobom. A tököt csíkokra vágom, nagyon vékonyan (!) meghámozom és a magos belső puha részét kivágom – abból levest főzök, pl. köménymagleves alapot. Kidobom ezt a részt, de jó ízt ad a levesnek, meséltem, ebből készült anno a hamis húsleves! A maradék tökcsíkot felkockázom. Pici sóval megszórom, állni hagyom, amíg a zöldséget előkészítem és összeturmixolom.
- 2.) A hagymát, a paprika húsát és a paradicsomot turmixba teszem, felöntöm valamivel – no ez nem azért homályos, mintha nem tudnám, mit öntök bel, hisz ha más nincsen, vízzel öntöm fel. Ha tésztalé, kovászolt lé, leves-maradék van, akkor azzal. Nem kell sok, mert akkor nem aprít rendesen, de mindegy, mennyi, hiszen úgy is kiegészítem majd a főzelék hossza miatt („hossza”,= a főzelék leve, sűrű lé, hosszú lé kinek-kinek kedve szerint. Én a sűrű lisztes levet biza nem szeretem s nem is készítem.)
- Szándékosan nem aprítom teljesen krémesre, mert azok a kis piros szilánkocskák szépen mutatnak majd a tök kockáin a tányérjainkban!
- 3.) 1 ek zsiradékot (a legjobb 5 dkg vaj!!!!) melegítek, rádobom a kockázott tököt, átforgatom, megborsozom, egy kevés kaprot szórok rá, hogy ízesen párolódjon, de a végén ismét adok hozzá zöldfűszert!
4.) Megszórom egy ek liszttel a tök kockáit, elkeverem velük, és felöntöm turmixlével. Eztán annyi vízzel öntöm fel, amennyi éppen csak ellepi.
- 5.) 5-10 perc után hozzáadom a tejjel/tejszínnel elkevert joghurtot. Ha tejszínt használok, akkor mindíg vajjal párolom meg a tököt - ez a két alapanyag együtt valami fantasztikus főzeléket varázsol nekünk!
- Összeforralom, ha tej, és nem is forralom, ha tejszín - akkor már csak félrehúzom, beleszórom a második adag összeaprított kaprot, (ettől lesz üdén kaporízű az egész!!), és kész is.
- Medvehagymával vagy petrezselyemzölddel is szuper.
Olyan finom, magában esszük, és simán elfogy, mire megkóstolnám…
Egyébként a jobb csuklóm eltörése következtében arra is rájöttem, a bal kezem cseppet sem tud annyit, mint a jobb, (még a toaletten is egykezes voltam idáig! – s ezt mostanig nem is tudtam!), hogy nem tudok bal kézzel cipőfűzőt kötni, hogy én eddig két kézzel fésülködtem (egyikben a fésű, másikban a haj), a szappanozódás is bonyolult műveletté vált… stb. Nem ment a konzervek, az üvegek kibontása sem az elején, szóval elég kiszolgáltatottá váltam. Rossz érzés volt nagyon.
Ott álltam a WC-kagylónál és nem tudtam rendesen lehúzni a cumóimat magamról. Amikor olyan szintre jutottam, hogy legalább ezt a tökfőzeléket összehoztam, igen meg voltam elégedve magammal.
Ezekben a félkezes hetekben persze sokszor elkenődtem, de megvigasztalt, hogy felidéztem Anna édesanyjának, (akit Katinak hívnak) balesetét. Ő úgy esett el a villamosról lelépés közben, hogy mindkét csuklóját eltörte, mindkét keze gipszbe került. S ha én ott szerencsétlenkedtem a bugyi fel-lehúzásával, a bal kézzel evéssel, akkor csak elképzeltem, amint ott állok ugyanebben a szituációban, de nemcsak a jobb kezem, hanem a bal is gipszben van…
„Kati” – mondtam magamnak – szegény Kati, Mijemaja te csak kussolj.
Gondolhatjátok, elég volt ez a kép az agyamban ahhoz, hogy tényleg kussoljak. Így csak a leves nagyja lötykölődött ki a kanálról, na de úgy kanál se lett volna a kezemben!? Nem véletlenül mondom nektek, mérjem csak a bajom a mások nagyobb bajához, egyből meglátom, az enyém milyen kicsike.
Egyébként – ha hiszitek, ha nem- a baleset utáni egy-két hét volt azon idősík, amikor hihetetlenül vágytam az édesanyám után. Olyan jó lett volna dédelgetést, kényeztetést, kiszolgálást kapni, egy kicsit elesettnek maradni, s ezt csak Édes adta nekem az életben.
Fura dolog árvának lenni még ötvenes évesként is.
Egyébként biztosra veszem, ez a tökfőzelék ízlett volna édesanyámnak!- olyan, mint az övé, csak épp bal kezesen készítve…
