Sok környékbeli asszony készítette ünnepnapokra a „lúdgégetésztát” (libaaprólék levesbe például), közvetlen környezetemben Csobán Örzse néni készítette ezt a tésztát mifelénk.
Jó kis babramunka volt, de akkortájt lakodalmi húsleves csak csigatésztával volt elképzelhető!!
Nézzük hát, hogyan is készítette Örzsi néni!
Előkészített egy csomó mindent: - gyúródeszkát,
- nyújtófát,
- lisztet,
- tojást,
- vajlingot,
- a bordás lapot
- és a fapálcikát.
Csigatészta elkészítése:
A deszkára kiborított fél kiló lisztet, a közepébe belenyomott egy kis mélyedést, abba ütötte bele a tojásokat.
Gyakorlatilag, mint a csipetke tésztája: minél tojásosabb, és minél kevesebb víz kerül hozzá, a tészta annál finomabb lesz.
Először jól össze kell dolgozni a tésztát (jó kis csuklómunka!), aztán a lisztes deszkán össze kell gyúrni teljesen simára, és olyan keményre, hogy éppen csak lehessen nyújtani.
2-3 cipót is készíthetünk belőle, mert a csigasodrás lassú, a tészta viszont gyorsan szárad, és ha kiszáradt, akkor annak annyi. (Úgy szoktam megmenteni, hogy tojást ütök a száradt tésztához, újra összegyúrom, újfent kinyújtom, és lehet folytatni a tésztakészítést…)
Amíg Örzse néni az egyik tésztakupacból dolgozott, a többit tálba tette és lefedte konyharuhával.
Az egyik tésztacipót vékonyra (mint a kés éle) kinyújtotta, és kis négyzetekre vágta. A négyzet élmérete határozza meg a csigatészta méretét. Minél kisebb, annál szebbnek tartották mifelénk, és persze annál nehezebb volt, tovább tartott készíteni.
A „csigatésztakészítő” szerkezet: egy bordás deszkalap és egy pálcika volt. Örzse néni ölbe vette és nekiállt csigákat sodorni.
Az elkészítést könnyebb csinálni, vagy mutatni, mint jól elmondani, megpróbálom: Örzse néni fogott egy darab tésztakockát, a csigatésztakészítő borda felső részéhez tartotta az egyik kezével, a másikban volt a hengeres pálcika.
Elkezdte sodorni a tésztá rá a pálcikára, mint egy orsóra, és közben nyomta hozzá a bordához.
Ha jól csináljuk, a tészta recés lesz és összepödrődik a csigaformára.
Egy-két órai munkával egy levesre valót lehet összehozni.
LÚDGÉGE névvel nevezik a Duna két mellyékén a tésztának azt a nemét, amellyet a Tisza körűl csigának hívnak. Ezt orsó hegyével kanyarítják meg egy kivőlgyelt vagy kibarázdolt deszkácskán, faluhelyett pedig a szövőbordán.- írta róla Csokonai Vitéz Mihály, amikor a Dorottyában szó esett a farsangi étkekről, élvezetekről.
