Édes jellemzően akkor készített ilyet, amikor valami tartalmasabb, de hústalan leves volt (bableves, lencseleves), és kellett hozzá még valami finomság. Na jó, akkor is csinált, ha hó végén nem volt pénzünk, de akadt otthon gríz, liszt és egyetlen tojás, mert akkor tésztát gyúrt, elkészítette a grízt, és megvolt vacsorára a grízes tészta.
Ha jól belegondolok, a sok paprikás krumpli (csak krumpli, hagyma és pirospaprika, kömény, só és bors, s egy darabka szalonnabőr csak akadt hozzá), a köménymagos és tojásleves, a suhantott leves, mind-mind a szegény asszony leleményessége okán voltak feltálalva, hiszen szinte a semmiből kerültek elő.
No de félre a gyerekkori szegénység emlékével, hiszen olyan jó volt azt látnunk, hogy még annak a kellős közepén is tudott Édes ennivalót varázsolni, és számomra komoly indíttatást adott ahhoz, (nem is a Lenin hatása, marxista-leninista oktatások ellenére sem), hogy tanuljak, tanuljak, tanuljak…
Szóval a grízes tészta receptje
Még mielőtt tovább mennék, beleírok most egy email-t, Dorisztól kaptam, íme:
Szia!
Képzeld, ma az "így főz anyátok" szerint főztem Édes féle grízes tésztát és köménymagos levest...és mind a kettő, hihetetlen, de sikerült és nagyon fini lett!!!!!
Köszönöm:
Puszi, Dorisz
Szóval a leírásom a jelek szerint Dorisz számára is használható, ajánlom szíves figyelmetekbe!
Édes a grízes tésztát is elég egyszerűen/sietősen csapta össze. (Munka után, éhes gyerekek húzták a szoknyáját, várta a kert...volt oka a sietségre.)
- Fél kiló tésztához feltett egy fazékba vizet, kicsit megsózta (mindig megsózta a főzővizet, édes tésztáknál is), belefért.
- 2 ek zsiradékot megolvasztott, ráöntött két pohárnyi grízt, (a képen látható pohárral 2x2 dl grízt) kevergette a kívánt rózsaszínes árnyalat eléréséig.
- Direkt lefotóztam: a pirításnál végig ott van az előkészített, kimért két és szűk fél pohárnyi (jelen esetben 5 dl-nyi) víz, mert nincs idő ugrálgatni, vizet töltögetni, a gríz könnyen odaég, és akkor csak a kukába mehet!
- Amikor eléggé drappos volt a búzadara, (fentebb, a lyukas fakanalas képen látszik) akkor Édes egyetlen edényből gyorsan hozzáöntötte vizet. Gyorsan, mert a gríz köpködése miatt itt nem volt lacafaca, beleöntötte, elkapta a kezét, és ha nem volt elég gyors, akkor szidta vagy a gríz, vagy az én nagymamámat), egy gyors kavarás, egy perc forralás, aztán édes a tüzet elzárta, az edényt lefedte, letakarta egy-két konyharuhával,
- és békén hagyta 15-20 percig.
- A végén kóstolta, ha nem volt elég puha, bespriccelte kis vízzel, és még hagyta párolódni saját gőzében.
- Közben felforrt a víz, beleöntötte a tésztát, amikor ipeg puha lett, de még nem főtt szét, leszűrte, (a tészta levét jellemzően félretette, belefőzött egy hagymát, egy kis fűszert (borsot, ezt-azt), és megvolt a köménymagleves alapja, - vagy egy kis zöldség hozzáadásával a főzelék alapja másnapra.
- A tésztát hozzákeverte az addigra már puha grízhez, és tálalta is.
- Porcukor, baracklekvár (ritkábban meggylekvár, nyáron friss meleg meggymártás) volt mellé kínálva.
Aszódi néni grízes édessége uzsonnára
Aszódi néni a szomszédasszonyunk volt Aszódon, és szakácsnő az iskolai menzánkon. Ott a suliban adott néha ilyen uzsonnát: a megfőtt, puha búzadarát tányérra tette, adott rá porcukrot és baracklekvárt – és a kezünkbe nyomta.Finom volt, könnyű, egyetlen hibával – túl azon, hogy hizlalhatott: éhes maradtam utána. Desszertnek viszont máig szeretem!
