Kedves lányok! Kedves Jocó!
1. strófa
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
(József Attila, 1917-17?)
Amikor a libacombokat kézbevettem s dudolásztam József Attila sorait, elakadtam a jó ruháknál (mi nők…), s hangosan monfordíroztam: „Mi a fenét akart szép ruhában, libacombbal ez az Attila?” Mire apátok: Öt forintért kuglert venni.
(Szóval ezt a verset anno belénk verték. A kugler egyébként a selyempapírba csomagolt mignont jelentette, mert anno, amikor Kugler Henrik az ezernyolcszázas évek vége felé árulni kezdte a francia alapokon készített díszes, vajkrémes süteményeket, a minyont sokáig a hazai honosítója alapján „kuglerként” nevezték.)
Vissza is kérdeztem apátokra: Akkor ugye, tudod, mi jó dolgod lesz ma este?
Nem véletlenül vágyott, s lehet, akkor is épp Márton nap tájékán libára a költőnk, mert a libacomb akkor is elég drága, ha tudom, egy méretes fenevad: idehaza két embernek is elég egy darab,vagy egy ember két étkezésre is beoszthatja.
S ha már drága, meg kell adni a módját, nem szabad elrontani himi-humikkal, maradjunk a szép tiszta egyszerűségnél, nemes állathoz, nemes dolgok kellenek: só, fokhagyma, savanyú káposzta és kakukkfű vagy borsikafű. Ennyi a hozzávalók listája, és még a köret is benne van.
A libacombot beirdalom a bőrös felén: balra is kb. centinként végigvágom a késsel, jobbra is, így kis rombuszok, négyzetek, kisebb téglalapok jönnek létre, mikor hogy sikerül.
Besózom mindkét oldalát, és péppé tört fokhagymát dörzsölök a vágatokba. Ha elég nagy az elszántságom, akkor a vágatok metszőpontjaiba élesre, keskeny hegyesre vágott s sóba mártott fokhagymákat tűzdelek.
Ha az elszántság kisebb, akkor beleszurkálom a bőre alá ide-oda, s a többit mellé meg reá szórom majd a tepsiben.
Ez volt az előkészítés.
Veszek akkora tepsit, amibe belefér a libacomb, (1 tepsi 2 comb, ha több comb volna, még egy tepsit rakok a sütőbe), és a beirdalt bőrével lefelé belefektetem. Pár szál kakukkfüvet teszek köré, fokhagymagerezdeket, mert ez mind jó társaság.
Ha van füstölt szalonna, akkor abból is belekockázhatok! Ha nincs, nem gond.
Egy pici (egy-másfél deci) vizet (vagy –mint a képeken látjátok, tartalmas húslevest) öntök alá, és berakom a tepsibe lefedve. Hagyom fél órát-órát 150-160 fokon párolódni.
Addigra szépen kiereszti a zsírt a libacomb is, ránézegetek néha, öntök alá pici vizet, ha ég nem elég puha, mert nem lehet ruganoys, mikor a párolást befejezem, elég puhának kell már lennie.
Kiveszem a tepsit, egy tányérra teszem a libacombot, kikészítek egy üveget.
A zsírt a tepsiben lévő szaft tetejéről leöntöm egy kis üvegbe (hmmmm nagyon szeretem főzéskor is, enni is kenyérrel!).
A tepsiben marad a szaft és egy kis zsír. Nem szabad sok zsírt hagyni (egyrészt vétek, másrészt) túl zsíros lesz a káposzta, és úgy nem olyan jó.
A tepsiben még forró az a kis zsír, beleszórok egy kiskanál piros paprikát, 1 ek lisztet, elkeverem. Fejes savanyú káposztát csíkokra vágok, s ráteszem a paprikás, lisztes, szaftos zsírra, elkeverem.
Sima vágott savanyú káposzta is jó, lehet így is, úgy is. Ha nem lett volna kakukkfű, akkor borsikafüvet szórnék bele a káposzta alá/közé. Ha kevés a leve, pici vizet önthetek még hozzá (fehér bort, rozét (!!!!), levest is lehet), de én szeretem, ha szinte teljesen lesül.
A káposzta tetejére rakom a libacombot, most már a bőrével felfelé.
Visszateszem, 180-200 fokon addig sütöm, míg a libacomb ropogós piros nem lesz. Nem sületlen fehéres kövér, és nem is túlsült fekete, ezért nem is írok pontos időtartamot, a libacomb van olyan drága és finom, hogy 20 perc után időnként nézzen rá, aki süti.
Ha sok leve marad a káposztának, tálalhatom a káposztával is, de ráönthetem a kifőtt rizsre is, ízesebb lesz tőle. A tepsibe teszem a főtt rizst, ráöntöm a káposzta tepsis levét, lefedem, visszateszem a még meleg sütőbe, 15-20 perc múlva kész a „ragacsos rizs”, amit lehet pálcikával enni…
Egyébként ha krumplit hámozok, csónakra vágom, akkor azt is odarakhatom a tepsibe a káposzta köré, és még szélesebb a köretválaszték a végén, mert a krumpli is megpirul, mire a libacomb.
Ezen a képen a káposztalével sült rizzsel tálalom a libacombot. nagyon finom volt!
Tálalás: természetesen villányi portugieser került mellé, elvégre a liba tud és szeret úszni.
Most találtam meg ezeket a képeket, már tavaly készült ez a libacomb, ha megnézitek, ott oldalt a kakukkfű, s a fokhagyma, amivel megtűzdelem, a szó-szó kockázás is. A különbség, hogy tavaly sütéskor leöntöttem egy kis zsírt róla, azon megpároltam egy összevágott fejes káposztát. Luxusként beleöntöttem kis rozét, (ha göngyöző rozé lett volna, akkor egyenesen "pezsgős rozés káposzta" lehetne!).
A lényeg, addig pirítom a rozé hozzáadása után a káposztát, míg össze nem esik. Akkor kap borsot, kis cukrot, átpirítom és nincs ennél finomabb a liba mellé!!!!!!
A libacomb alatt a villányi szomszédunk, Margiték libáit láthatjátok, és Zsuzsikát, amint a novemberi nagy hidegben levágta a libát. Idén már csak piaci libacombot eszünk...
