Elismerem, ennek elkészítése nem nagy kunszt. Mentségemre szóljon, hogy ez egy családi szakácskönyv, és megőrizzük benne azokat, amiket nagyon szeretünk. Hát, talán ez az egyetlen olyan palacsinta, amelyet apátok mindig megeszi, vagyis ahhoz képest, hogy nem nagyon szereti az édességet, azon belül kifejezetten nem szereti a palacsintát – hát, szóval ehhez képest ez a nutellás palacsinta bármikor jöhet az asztalra, számára a No1.
Elkészítése:
- Megsütöm a palacsintát („Alap palacsinta receptjét leírtam – most nem részletezem)
- Megveszem a nutellát a boltban (csak ezt vehetek – akár a Nike után a Niki, Nika és egyéb kínai gyártmányok megtévesztenek, itt is van mindenféle gyanús alternatíva, a múltkor épp kikacagtatok a Nutoka fedőnevű álnutella miatt. A nutellát egyébként a poharai miatt is szeretem, abból iszunk mi, a nagyobb család és a vendégek, egyedül a bort tiszteljük meg borospohárral…)
- Megkenem vele a palacsintát, összetekerem,
- és semmi lacafaca, kész az egyik alappalacsintánk! Semmi nem kell hozzá. Szósz, öntet, tejszínhab – kalória van elég a nutellában, nem dúsítjuk.
Hozzávalókkal kár kinevettetnem magam, de tessék: palacsintatésztához liszt, tojás, tej, szódavíz, só, a nutella a töltelék. Ehhez még porcukor sem kell a tetejére! hizlalni elég a nutella.
