Ez volt gyermekkoromban a rósejbli és a krumpli-chips közös őse.
Édes meghámozta a mosott krumplikat (azért mosta meg előtte, hogy ne utána kelljen, mert akkor törölgethette volna róla a vizet, sütésnél nagyon tud ám a víz köpködni!!).
Eztán viszonylag vékonyra karikázta fel őket, (ha van hossztengely egy krumpliban, akkor arra merőlegesen). Érdekes, hogy nem cikkeket vágott!
Tányérra tette a vékony krumpli-karikákat, esetleg egy kis hagy,át átpirított a zsíron, aztán belerakta a krumplikat is.
Megsütötte épp ressre, amikor picit barna a szélük itt-ott, aztán kiszedte, sózta, elénk tette és az volt a vacsora. Kenyérrel ettük, úgy jobban laktatott…
Édes néha kis piros paprikával szórta meg őket, úgy forrón, ahogy kiszedte a zsírból- ráolvadt, igen jó ízt adott a krumpli-karikáknak!
Most már sajtot reszelek rá (pl. a nagylyukú reszelőn),hagymát sütök mellette, tükörtojást kínálok mellé…
