Villányban a szomszédok és mások is őrölt paprikának való paprikát termesztenek. Szedhettem belőle magamnak. Egyet megkóstoltam, mert kicsit olyan kápiásnak találtam, de vékonyabb húsú, és mint kiderült, igen erős, és az első falat után percekig csak vizet ittam…Több falat nem volt, erősmaja paprikakrémet főztem az egészből. Nem tudom, hány egyságnyi volt az ereje, de vert pár mexikói nagyágyút, az biztos.
Nézzétek: a paprika szépen megnő, bepirosodik megérik, leszedik, felfűzik, kiakasztják száradni, mint Villányban Margitéknál, ahol lefotóztam. (Arrafelé több háznál is termelik a paprikát nemcsak saját fogyasztásra, hanem eladásra is.)
Aztán a piacról a rendes háziasszony hazahozza a konyhájába, és főzés közben használja…
A paprika szárítás lényege:
- a paprika zöld szárát a húsos részhez illeszkedésénél kell átfűzni a cérnával.
- Nem kell nagyon szorosra húzni egymásra a csöveket, had járja körbe a levegő őket – és fontos, hogy nem lehet zárt helyen tartani, akkor felüti a paprikák között a penész a fejét…
- szabad levegőn kell tartani, míg ki nem száradnak a paprikák zörgősre, csak akkor jöhet a kamra.
