Jóska úgy vágott deszkáról galuskát, hogy már gyerekként áhítattal lestem...ma már kénytelen vagyok magam készíteni egy nagyobb, 3 dl-es bögrében, mert az egy jókora leveshez elegendő galuskát ad.
Belepakolok 2-3 ek sima lisztet, (mindig szitálom, ha nem írom le, ti akkor se feledkezzetek meg róla!!), ráütök 1-2 tojást és ráadásként tojássárgáját, elkeverem.
Ilyenkor sózom, mert a legjobb itt elkeverni, és ha nem feledkezek meg róla, egy csipetnyi szódabikarbónát is hozzáadok. Nem gond, ha nincs, vagy ha elfelejtem, de ez elég nagy galuska, nem baj, ha lazább lesz a szerkezete, könnyedebb tőle a galuska.
Lehet borsozni is, és zöldfűszereket (a képen éppen kaprot) belekeverni – azokat minél jobban összevágom, annál könnyebb kezelni.
Néha emiatt nem friss, hanem szárított, megdarált, vagyis aprószerű „balkonkertem zöldjét” keverem hozzá. Miután áll is, ki is fő, a száraz fűszereknek is van alkalma aromásítani a galuskákat. De ez már csak uri huncutság benne, a liszt és a só a lényeg!
Akkor adom hozzá még a 2-3 ek réteslisztet, elkeverem. Hozzáadom az 1 ek grízt (pergősség, kásásság, lazítás stb. végett).
Ha itt megállok, és csipkedném a tésztát, akkor az csipetke volna, Jóskasógor nagyon szerette azt is! Ez ugyanis már kezd kemény lenni, ezért adok hozzá 1 ek főzőtejszínt, (vagy 1 ek tejföl vagy csak víz is lehet).
No, ekkor már csak a kukoricaliszt van hátra, addig szórok bele, amíg jó kemény, késsel vágható galuskatésztát nem kapok. Tészta kész, a főzésig letakarva hagyom pihenni (amiben gríz van, az had dagadozzon főzés előtt).
Ahogy a leves kívánja (vagyis a főzés vége előtt 5-10 perccel kirakom egy nagy deszkára a galuskatésztát, és jó nagy késsel vágom a gyöngyözgető levesbe.
Ha a galuskák feljönnek a leves színére, akkor pár perc gyengéd gyöngyözés után már csak lefedem a levest, elzárom a tüzet, és hagyom párolódni, átpuhulni teljesen a szép sárga, roppanós, kicsit amorf – meglehetősen alaktalan- galuskákat.
Ha külön főzöm sós vízbe, akkor ha már feljöttek a víz tetejére, ugyanúgy gyöngyöztetem pár percig, aztán lefedem még, de 5-10 perc után leszűröm, s ilyenkor egy kevés olajra szedem őket, és átforgatom benne, ne ragadjanak össze. (Tudjátok, a leszűrt lé leves vagy főzelék alap!)
A galuska memcsak levesbe jó, tésztás köretnek is alkalmas így kifőzve, arról nem is beszélve, hogy rögtön belerakható az előkészített, serpenyőbe, pirítani egy kis hagymával - hát az már csak fáin köret! S ha a kiszedett vagy a maradék galuskát a serpenyőben sülő, elkevert tojásba teszem, elkeverem, megsütöm – úgy tojásos tésztának/galuskéás tojásnak is kiváló.
Párolt káposztával, juhtúróval átkeverve, átsütve = igazi tót ételt ehettek!
Na, ilyen galuskával készített fejtett bablevest kapott keresztapátok a minap. Mondtam neki, ez Balla sógor módszerével készült.
„Hát, ez ütős volt” – mondta másnap, - tudott valamit ez a Balla sógor, mert ebből akár mindennap is ennék…
Csak megjegyzem: a deszkáról vághatok (majd ha nem este készítem, amikor csak vacak fotókat tudok készíteni, akkor megpróbálom még lefotózni nektek a formabőséget):
- nagyon vékony csíkokat
- kiskanálnyi formákat
- próbálkozhatok kockafélékkel
- bumszlikat is vághatok, stb…
- Jóska olyan ügyes volt, hogy még szinte kis nokedliket is tudott vágni!!
Bumszlikban jó vagyok, de a kis nokedliket még nem tudom utánacsinálni, pedig több időt engedett meg nekem az élet, mint ami keveset neki. Tudjátok lányok, Jóskasógor még az 50-et sem töltötte be, amikor elment, és én még annyi mindent tanulhattam volna tőle, amire aztán már nem adott módot az élet. Ezért is mondom mindig nektek, szeretném megőrizni nektek, amit most még nem tanultok meg tőlem…
Judithka, ha ezt olvasod, referálj, te hogy készíted, s fotózhatod is!
