Igen finom így a kelkáposztafőzelék, - és kínai kelből is ugyanúgy jó, mint édesanyám hagyományos aszódi kelkáposzta főzeléke.
A lényeg ott van a baloldali képen: kömény, paprika, borsikafű és babér, a képről lemaradt, de na meg só és bors.
Előkészítésként:
- vékonylaskára szelem, aztán kockákra-téglatestekre vágom a kínai kelt (egy kisebb fejet 4 főre). Úgy szoktam, hogy a fodros zöldes részét levágom, és vékony csíkokra szelem, ez a laska, s a fehér kemény, roppanós részt pedig nagyobb kockákra aprítom
- Meghámozom, kockázom a krumplit is (mondjuk 4 közepes szemet)
- Igencsak felaprózok egy fej hagymát
- Előkészítem a fűszereket, mert ha pattog a kömény, nincs idő keresgélni: só, bors, kömény, 1-2 babérlevél, piros paprika és 1-2 szál friss borsikafű (vagy 1 tk szárított, netán egy száraz ágacska)
Elkészítése:
1. Az egy kicsi fej vereshagymát (nem nagyot, mert így pirítva intenzívebb az íze, mintha belefőzném, és nem szeretném, ha a főzelékben dominálna a hagymaíz), szóval a kis hagymát még kisebb girizdekre aprítom.
2. Kevés szalonnazsíron, sonkazsíron átpirítom, és amíg jó forró a zsír, beleszórom a köményt is, hagyom tüzesedni, akkor jó, ha elkezd áradni a fazékból a kömény illata.
3. Akkor félrehúzom az edényt, és beleszórom a piros paprikát, borsot, kicsi sót is hozzáteszek.
4. Jöhet a kelkáposzta, közé a babér és a borsikafű, jól elkeverem. (Ha van paprikacsuma, 1-2 paradicsom, szívesen beleteszem!)
5. Visszateszem a tűzre, átforgatom, és beleforgatom a krumplit is.
6. Felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi - vagy mint itt a képen is mutatom, tészta főzőlével,(persze lehetne zöldség főzőlével, zöldséglevessel, szóval ízesebb vízzel bármikor).
Nem túl puhára párolom.
7. Kevés tejjel elkevert liszttel besűrítem, összeforralom, (tudjátok, elég pár perc, de ha nem tartjátok be, lisztízű lesz/marad a főzelék!) - és kész is.
Utósózni feltétlenül érdemes, a kínai kel valahogyan sótlanabb a sima kelkáposztánál.
