A grúz fehér mártás természetesen fokhagymával készül. A román muzsdéjhoz nagyon hasonlít a készítése, összetétele, egyedül a koriander ami nagyon más benne, és hogy húslevessel készül s tejfölmentes. (Erdélyben én leginkább tejfölösen ettem a halakhoz kínált muzsdéjt!)
Hozzávalók:
- egy fej fokhagyma
- ízlés szerint só, mondjuk 1 tk kősó, nem sok, inkább kevesebb, a végén utósózható, de a durva sóval könnyebb pépesre keverni a mozsárban a fokhagymát
- Csipet csípős paprika
- Egy nagy csokor korianderzöld (2-3 ek legalább) összeaprítva
Elkészítése:
1. A fokhagymafej gerezdjeit összevágom és mozsárban pépesre töröm. Durva (nem jódozott!) sóval nagyon-nagyon elkeverem. (Szóval keverem, keverem és még mindig keverem…)
2. Keverés közben lassan-lassan hígítom. Szódavíz helyett a grúzok húslevessel hígítják keverés közben, úgy fel tudja venni, mint a majonéz az olajat. (A képeken azt hiszem siettem, ettől jobban össze kell törni és selymesebbre keverni a mártást, majd ha készítem legközelebb, fotózni fogom, és demonstrálom a megfelelő állagot, ígérem. Néha csalok is, mert egy kis főtt krumplidarabot teszek bele, s az segít még krémesebbé keverni a mártásomat.)
3. Csípősítik egy csipetnyi erős paprikával, és az asztalon grúz módra jön bele zöldfűszer is: természetesen friss és apróra vágott korianderzöld.
Ennek a mártásnak is a nagy előnye, hogy egy sima natúr sültet extrán feldob, és mert nyersen van benne a fokhagyma, nagyon egészséges, s ahogy összetöröm, nem is érződik a kész szószban a mennyisége, egy teáskanálnyi, húsra-halra kent mártásban 2-3 gerezd legalább ott lapul…
Mondtam, nagyon muzsdéjos, hogy is írják a románok? Mujdei. Fokhagyma, só és szódavíz náluk az alap – tájanként eltérően jöhet bele tejföl vagy joghurt, olaj, savanyításként ecet vagy citromlé, s arrafelé a zöldfűszer a kapor zöldje.
