Aki járt már Egyiptomban, és részt vett beduin programon, az tudja, hogy programelem a „teázás beduinokkal”. Igaz, műbeduin faluban, féligmeddig beduinokkal, mert pl. a homoktevéket kairói kamasz készíti, a talánbeduin asszonyság cigizik és pepsit árul, a „kitudjabeduine” gyerek leszakítja a kezed, hogy karkötőt csomózzon rá, amit ha akarok, ha nem, meg kell vennem. Szóval fene tudja, igazi-e az itt kínált beduin tea.Ellenben a neten találtam egy édes video felvételt: tevegel a foghíjas talánbeduin, leszáll a tevéről, kicsapja kórót rágcsálni, tüzet gyújt, felforralja a vizet, vászonzacskóból kiveszi a teát, papírzacskóból önti a cukrot, és felforralja az egészet.
Komolyan: a tea bugyborékol, úgy forralja a tűzön – és másutt is így forralgatják, legfeljebb nem faágak parazsa és füstje felett…Olyan teaforralója van, olyan zománcos bögrécskéi, amiket Romániában lehetett kapni a piacon a Ceaucescu-éra idején.
Azt mondta, nagyon fontos a tea aromájához a füst, azoknak a fáknak a füstje, abból az aroma, amit átvesz a tea is.
A tea elkészítéséhez egyiptomi fűszerboltban vettem „beduin fűszert”. Kis külső segítséggel, mutogatva tagolt és hangos magyarsággal rákérdeztem, mi ez, hogyan kell csinálni, és most elmesélem nektek.
A hagyományos beduin tea:
- egy normális laza, fekete tea, (ha túl erősnek találjátok, lehet zöldtea is!)
- és egy „habbaq” nevű, arab fűszernövény 1: 2 vagy 1: 3 arányú keveréke (kevesebb tea, több habbaq)
- erőst megcukrozva,
- esetleg fűszerezve (zsálya, kakukkfű, kardamom, fahéj).
A „habbaq” (Hubuck, hubbuck, habeck – lehet velem alkudozni, hogyan is nevezik ezt a gyógynövényt), ott nő a Sinai félsziget dombos vidékén: egy kesernyés, iszonyúan mentolos mentaféle. Ha keresnek hasonlót: talán az itthoni „lómenta” hasonlít hozzá.
Azt hiszem igen okosan nézek ki, ha a „Mentha longifolia” botanikai nevén titulálom ezt a mentát, amire tippelek.
Ezüstös leveleivel = ezüstmenta?
Vannak benne mindenféle tanninok, szaponinok és a flavonoidok, tehát egészséges.
A beduin teának árult ezüstös szárú növényt megdörzsölve azonnal erős, mentolos illatot érezni!!
Helyettesíteni szokták zsályával és egy hegyi, fűszeres kakukkfűvel (amit „Marmareya” néven emlegetnek), de az sokkal kesernyésebb, kevesebb kell belőle. Ekkor a teafőzés végén még érdemes egy kis mentát beleszórni a teába.
Mondanak olyanokat, hogy tegyünk bele kardamom magot, egy pici fahéjat – de szerintem így is fűszeres, édes, finom, nem tudom, mennyire szórnak fűszereket az igazi beduinok.
Ez a tea jó a torokfájásra, serkenti az emésztést (főleg, ha fahéjat főzünk bele), javítja a máj, a vese működését.
Képzeljétek csak el: forró sivatagban ülünk a rongyszőnyegeken (a galgamenti falvakban is szőhették volna őket), vizipipák füstje bodorodik, és mi kicsi zománcos bögrécskékben szürcsöljük a beduin teát.
