Tamás készült legénybúcsúztatóba (szervező volt, nem vőlegény), és búcsúzóul hátraszólt, „holnap főzhetnél egy jó kis savanyú csorbát…” Hát igen, macskajajra is jó a zöldséges csorba. Sokféleképpen készítem, le is írtam már nektek.
Tisztán zöldségesnek akkor készítem, ha zöldbab is van, zöldborsó is van, zsenge sóska, paraj vagyis spenót és a kerti gezemice zöldek, vagyis gyermekláncfűlevél, tudjátok, a csorbóka, a boglárka levele, csanahajtásokat, ha kibukkan a sarkanytúka, abból is, ilyenkor friss a pásztortáska levél, szóval sok ilyen zsenge zöld. S főleg a friss lestyán!
Szerencse, hogy apátok nem olvassa a blogom, sose enné meg a spenótot, azt mondja: „Nem szereti”, kész, nem is eszi a spenótmártást, ámde a tavaszi csorbalevest megeszi, benne a parajlevélkéket, na meg a megannyi vegyes kis kerti zöldeket. Megeszi a bébispenótot salátákba belekeverve is, csalán vagyis csihánlevesben is, pogácsába sütve, „mángoldos” krumplival…
Ezt a levest nem édespaprikázom, vagyis semmi piros – maximum kis répával élénkítem a színeit. Csak egy kis eresztékkel beengedem, és a gusztusos fehér-zöld jellemzi a levest az asztalon. Ha van némi csirkemell, szoktam beleaprítani, mert az is szép fehér,, az íze is, a színe is illik a levesbe.
Hozzávalók:
Zöldségek: fehér répa, sárgarépa, kis paszternák, zeller, karalábé, karfiol, kis darab krumpli, akár csicsóka is (ezek a fehérek, nem mind, ami van belőlük idehaza). Brokkoli, zöld zöldbab és zöldborsó.
Zöldek: kis spenót, sóskalevél, csalánhajtás (virágzás előtt, a felső 10 cm-es hajtás), petrezselyemzöld, zellerzöld, zellerszár, csorbóka (gyermekláncfűlevél, de még virágzás előtti tőről!), s ahogy írtam, bármi zöldféle.
Ha van csirkehús, akkor azt forgatom át először a zsiradékon, s csak ha már azok teljesen fehérek, sisteregnek, akkor folytatom a zöldségekkel.
Elkészítése:
A zöldségeket megdinsztelem (a ott van már a hús, akkor azzal egybeforgatva) a zsiradékon (ehhez a vaj a legjobb!), megszórom liszttel, felengedem vízzel, és belerakom a krumplicskát a sok zöldséget, zöldfűszerekkel együtt, amelyek legalább a fele lestyán!, és összeforralom. A végén egy kis tejben elkevert liszttel beeresztem, azzal is összeforralom, és jöhet a kevés friss zöld belé.
Ennyi. Nagyon jó. Tálaláskor adom mellé a tejfölt és a citromsót, ki-ki tegye bele magának, ahogyan szereti.
