Ez a kacsaháj. Ez a kacsazsír és a kacsatöpörtyű. Itt a kacsatöpörtyűs zsír
Emlékeztek arra a régi mutogatós-képes dalra?
„Ez az óra, ez a lánca. Ez pedig a mutatója. Óra, lánca, mutatója,
Egyenes, görbe, fakerék,
Ó mi szép, ó mi szép
Ez a háromlábú szék…”
No, ennyit a gyerekdalokról, maradjunk a kacsatöpörtyűnél. Jó töpörtyűhöz bőrös háj kell. (A zsírhoz lehet hasaalji háj is.)
1. A kacsahájat előveszem, ha kell, leszedek róla hártyát, véres húst, elszíneződést, mirigyet, tollút, szóval szépen letisztázom a hájat.
2. A tiszta hájat deszkán, éles késsel felaprítom. Jó a kicsi kocka, jó a nagyobb darab is, hol ilyet, hol olyat aprítok, de egy sütésnél egyformákat vágok. (Eltérő méreteknél nem lesz elég egyenletes a végén a pirulás.)
3. A felkockázott hájat egy nagy edénybe teszem, öntök alá egy kevés vizet, (1-2 dl mennyiséget), és kis lángon hagyom olvadozni.
Amikor a hájból kiolvadt a zsír, a víz szép lassan elpárolgott, akkor azt kell látnotok, hogy a töpörtyűdarabok úsznak a zsírban, és szépen pirulnak.
4. No, itt az ideje a zsír lecsapolásának: szépen, finoman, óvatosan le kell önteni a nagyját. (Óvatosan, forró, a hájdarabok eltömíthetik, kiugrik, megéget, felgyullad, stb.)
FONTOS! Akkor pirul meg szépen a tepertő, ha kevés zsír van alatta!
5. A maradék zsíron megpirítom a töpörtyűt, aztán, ha már kész, akkor beleöntök egy kevéske, mondjuk ¼ -½ dl tejecskét (belelöttyintek a dobozból – még nem mértem le). Gyorsan lefedem, mert köpköd, gőzölög meg ilyesmi, ettől állítólag szép barna lesz.
A másik mágikus tevékenység: mielőtt kivennéd, a kezedbe vizet kell venned, és azzal lespriccelgetni a töpörtyűk tetejét, és szintén igyekszel lefedni, mert a forró zsír és a víz találkozásából gőz szokott születni, de ettől állítólag ropogósabb lesz, és én dacolok a fenyegető veszéllyel a ropogós, barnára sült kacsatepertő érdekében.
A zsírt üvegekbe töltöm, a töpörtyűt vagy tálkába, mellé ülök, megeszem, ami marad eldugom, és másnap megeszem.
Ha üvegbe töltöm a töpörtyűt, akkor bárkinek adok töpörtyűzsíros kenyeret.